„Nagyon jó első félidőt produkált a csapat. Különösen az első harminc perc volt biztató, amikor nemcsak képes volt ártalmatlanná tenni a hazaiak támadásait, hanem még arra is futotta az erejéből, hogy támadásokat építsen” – írja a szövetségi honlap, majd idézi Koldo Álvarez szövetségi kapitány hasonló tartalmú nyilatkozatát.
A szövetség honlapja külön kiemeli az andorrai válogatott eddigi történetét szimbolizáló Juli Sánchezt; a veterán támadó ott volt a pályán 1996. november 13-án, az észtek elleni történelmi első mérkőzésen (1–6) – és a végén most is beállt.
A lapok azért más húrokat is pengetnek: a Diari d'Andorra elismeri, hogy az első 25 perc jól sikerült, csakhogy ez nem volt elég semmire, a magyarok érvényesítették a tudásbeli különbséget, és végül „egy zsák góllal” küldték haza Koldo Álvarez csapatát.
A megengedőbb El Perìòdic d'Andorra szerint, bár újabb vereség került a gyűjteménybe, kudarc és kudarc között van különbség. A vasárnapi az emészthetőbbek közé tartozik.
„A magyarok jobbak voltak, nem fér kétség a győzelmük jogosságához, de az első félidőben olyan andorrai csapatot láttunk, amely jó helyezkedéssel egyenrangú ellenfél volt. Járatta a labdát, megpróbált támadni, és nyugodt védekezéssel megakadályozta az ellenfelet a helyzetek kialakításában. Az idő múlásával aztán megváltozott minden.”
A Més Esports a fájó statisztikára helyezi a hangsúlyt: „Húsz év, és immár 4598 nap győzelem nélkül” – utal a lap az évfordulóra, illetve arra, hogy a macedónok elleni 2004-es 1–0 óta ez volt sorozatban a 86. válogatott meccs győzelem nélkül.
„A soros hóhér a magyar válogatott volt. A generációváltás gyümölcseire még várni kell, a három U21-es válogatott játékos pályára küldése nem hozta meg a várt eredményt – összegez a lap, amely a mieink közül Dzsudzsák Balázst emelte ki: – Az al-Vahda futballistájának szélsőjátéka felért egy rémálommal, senki sem volt képes feltartóztatni őt.”