Dárdai Pál: Kleinheisler csapong; ha Dzsudzsák a Herthát választja, nem a törököket…

– A keret 86.3 millió eurós becsült értéke alapján a Hertha tizedik a Bundesligában, miközben az átlag 146 millió. Csapata mégis az élbolyban van, ezek szerint a jó taktika és a jó kondi többet ér, mint egy zsák pénz?
– Szerencse is kell hozzá, de a mutató jóval alacsonyabb volt, amikor 2015 februárjában átvettem a csapatot – mondta el a Világgazdaságnak Dárdai Pál. – Drágán igazolni nem tudunk, a saját nevelésű játékosok beépítése mellett a lehető legolcsóbban szerezzük meg azokat a tehetséges fiatalokat, akikben fantáziát látunk. Nyugodtan dolgozhatok, senki sem kér számon, Michael Preetz sportigazgató ismer húsz éve, tudja, hogy mindig győzni akarok.

– Sportgazdasági értelemben mit tanulhatunk a németektől? Míg náluk a futball virágzó üzlet, otthon az új stadionok is üresek, szponzori bevételek helyett pedig csak állami lélegeztetőgép van.
– Más világ, más anyagi lehetőségekkel. Magyarországon most már sokat költenek infrastruktúrára és az utánpótlásra, ám amíg a klubok nem lépnek partnerségre az iskolákkal, kidobott pénz az egész. Ha a gyerekek 9 és 12 éves koruk között heti háromszor fociznak a napi kettő helyett, nem lesz belőlük futballista. Hiába építenek nekik pályákat, fizetik meg a velük foglalkozó edzőt és öltöztetik őket szép szerelésbe. A szakmai alapok később is hiányozni fognak a sprintek, az első labdaérintések dinamikájában, a letámadás vagy a területvédekezés automatizmusában. Ezen lehetne változtatni, ha az élvonaltól az NB III-ig minden klubot kötelezne az MLSZ, hogy építsen ki partnerkapcsolatot egy általános iskolával és egy gimnáziummal. Az máris 40-80 gyerek egyesületenként, akik kellő óraszámban kapnak képzést délelőtt és délután is. Belőlük lehet labdarúgó. Aki a PlayStationt nyomogatja, abból nem.

– Dzsudzsák Balázs szerződtetése napirenden volt 2015-ben és 2016-ban is, de meghiúsult. Van rajta kívül olyan magyar játékos, akit szívesen látna a Herthában?
– Az U17-es Csoboth Kevin szemtelenül futballozik, gólérzékeny, a családi barátság miatt vállaltam volna, hogy figyelek rá, ha Berlinbe kerül. Rizikó 16 évesen család nélkül elengedni külföldre egy fiút, később viszont, 20-22 évesen szinte lehetetlen kijavítani a rossz beidegződéseket. Dzsudzsák leigazolására 2015-ben lett volna reális esély, de Törökországot választotta a Dinamo Moszkva után. Ha akkor ide jön, úgy jár, mint Salomon Kalou: rendesen leedzem, és formába lendül. Jót tett volna neki, de limitáltak a lehetőségeink. Balázs olyan sztárjátékos, aki mindig meg volt fizetve, nem várhattam el, hogy a két szép szememért alább adjon az igényeiből. Nekünk mérlegelnünk kell azt is, hogy akit szerződtetünk, azt egy napon haszonnal értékesíthessük tovább, harmincéves kor felett pedig ezzel nem számolhatunk.

– Az Eb-n Kleinheisler László és Szalai Ádám látványos összjátékából született az első magyar gól, a torna óta eltérő utakon jártak a Bundesligában. Milyen pályaívet jósol nekik?
– Kleinheislert nehéz betenni egy rendszerbe, ösztönösen játszik, csapong ide-oda. Külön művészet megtalálni a helyét a pályán, azok az idők pedig már elmúltak, hogy valaki szabadon játszik. Meg kell tanulnia alkalmazkodni. Szalai viszont rendkívül fegyelmezett, öröm vele dolgozni. Megdöglik a pályán, leköt két embert, ha kiszolgálják, gólokat is szerez. Ezt a fajta mentalitást még évekig kamatoztathatja a legmagasabb szinten.

– Miután a vb-selejtezőcsoportban lemaradtunk Svájctól és Portugáliától, többek szerint el kell kezdeni építeni a 2020-as Eb-csapatot. Jöjjenek a fiatalok, vagy hozzuk ki a maximumot a mostani sorozatból arutinosabb játékosokkal?
– Nem tehetsz be egyszerre nyolc húszévest, hogy kapjanak ajándékba harminc válogatottságot. Mindig a legjobb csapatnak kell játszania. Ha például az U17-esek Eb-kijutását nézzük, nincs rá garancia, hogy lesz belőlük valami öt-hat év múlva. Felnőttként a Németh Krisztián-féle U20-as vb-bronzérmes garnitúra sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

– Játékosként nemet mondott a Bayernnek. Ha edzőként is megkeresnék, elgondolkodna, hogy Münchenbe költözzön?
– Érdeklődtek nemrég egy igazán nagy klubtól, hogy el tudnám-e képzelni náluk. Azt feleltem, hogy a következő hat-nyolc évben itt szeretnék maradni. Miután a gyerekek kirepültek, ha nem égtem ki, és még kellek valakinek, akkor bármiről lehet beszélni, de egyelőre nincsenek ilyen álmaim, vágyaim. Nem vagyok edzőzseni, mindig mindenért megdolgozom. Rám aggatták a jelzőt, hogy a Bundesliga gyermeke vagyok, és ez tényleg így van, hiszen nagyon régóta ebben a közegben élek.

A VILÁGGAZDASÁG DÁRDAI PÁLLAL KÉSZÍTETT TELJES INTERJÚJÁT IDE KATTINTVA OLVASHATJÁK EL!