Bernd Storck: Nem akarok elbújni

– Micsoda kudarc!
– Először is hadd gratuláljak Andorra válogatottjának – kezdte az Andorra ellen 1–0-ra elveszített vb-selejtező utáni értékelését Bernd Storck szövetségi kapitány. – Óriásit küzdött a mérkőzésen, megérdemelte a három pontot.

– Igaz, de minket az érdekel, hogy mi történt a csapatunkkal? Hol volt, hova lett a magyar válogatott?
– Már az első tíz percben érezni lehetett, hogy valami nincs rendben. Próbáltunk változtatni, cserélni, meccs közben módosítani, és bár voltak lehetőségeink, ígéretes helyzetet nem tudtunk kialakítani az andorrai kapu előtt. Az igazság az: ha nem harcolsz az első pillanattól kezdve keményen, s nem összpontosítasz kellően, akkor a nemzetközi porondon elveszíted a mérkőzést – bárki legyen is az ellenfél. A hazaiak végig harcoltak, belőlünk hiányzott a kreativitás, a valódi küzdőszellem. Azt azonban hozzá kell tennem, ne csak akkor tartsunk össze, amikor jönnek az eredmények és jól alakulnak a dolgaink, hanem ilyenkor is, amikor baj van.

– Mit csinálna másképp, mondjuk, a keret kihirdetésétől kezdve?
– Mire gondol pontosan?

– Gesztust tett a nemzetközi kupában induló kluboknak. Mellőzte a horvát gólkirály Futács Márkót, az Egyesült Államokban ragyogóan teljesítő Nikolics Nemanját. Távlati keretet állított össze, amelyből aztán kidőlt Szalai Ádám, a meccs előtt Kádár Tamás, a meccs elején Stieber Zoltán. Rendben, Oroszország ellen felkészülési mérkőzést vívtunk, egy ilyen meccsen talán lehet kísérletezni, de az andorrai világbajnoki selejtező volt, és ön úgy számolt, őket ezzel a kerettel is le kell győzni.
– Nem keresek kifogásokat, az nem én lennék, nem a stílusom. Az tény, hogy a fiataljainknak rengeteget kell tanulniuk – és hol lehet nemzetközi rutint szerezni? Sokan jól játszottak a klubjukban, de egy világbajnoki selejtező, lám, még itt, Andorrában is teljesen más szint. Enyém a felelősség, én állítottam össze a keretet, és én hiszek ezekben a srácokban. Igen, kockázatot vállaltunk, ezt elismerem, ám a fiatal játékosokat fel kell építeni, a jövő érdekében tettük meg a rizikós lépéseket. A tehetségeket segíteni kell, s továbbra is azt mondom, hogy a fiataljaink és az idősebb játékosok jó elegyet alkotnak.

– A mérkőzés lefújását követően odament a szurkolókhoz, és a játékosainak is mutatta, menjenek a tábor elé. Mi volt ezzel a célja? Beszélni akart velük? Meg akarta hallgatni őket?
– Azért akartam odamenni, hogy elnézést kérjek a szurkolóinktól, értettem a csalódottságukat, és néhány szót akartam váltani velük. Elmondani, hogy a mi hibánk ez a vereség, vállalom a felelősséget, mert ez az én csapatom. Sajnos túl agresszív volt a légkör, de tudom, a drukkerek mekkora összeget költöttek az utazásra, arra, hogy itt legyenek mellettünk, ezért aztán teljes mértékben érthető az elkeseredettségük. Nem akarok elbújni előlük, azért is álltam eléjük.

– Néhány nap múlva lesz egy éve, hogy legyőztük Ausztriát Bordeaux-ban, az Európa-bajnokságon. Most pedig zsinórban a negyedik szerzett gól nélküli mérkőzésen van túl a válogatott. Mi történt ebben az egy évben?
– Nagyon más volt az Európa-bajnokság előtti időszak, hiszen akkor kétszer tíz napot tölthettünk felkészüléssel. Most annyira más a helyzet, hogy nincs is értelme a múlttal foglalkozni. Muszáj tanulnunk abból, ami Andorrában történt velünk.