Válogatott: Lássuk be, igazuk volt a szurkolóknak! – Kádár

– Hogy érzi magát?
– Most tusoltam le éppen az edzés után, úgyhogy fáradtan – felelte Kádár Tamás, aki Svájcban Dzsudzsák Balázs távollétében a csapatkapitányi karszalagot viselte, Feröer ellen pedig a magyar csapat legjobbja volt.

– Úgy értem, lelkileg.
– Voltam már jobban is. Fogalmazzunk úgy, egyáltalán nem bánom, hogy vége a világbajnoki selejtezőknek. Finoman fogalmazva is felejthető esztendőt zártunk. Nemcsak a mostani két találkozó miatt van bennem hiányérzet, a korábbi mérkőzések sem úgy sikerültek, ahogy elterveztük. Az utóbbi időszakban sok pozitívumban nem volt részünk, nem lesz könnyű továbblépni. Csakhogy kénytelenek leszünk. Ha talpra szeretnénk állni, újra sikeresek szeretnénk lenni, muszáj lesz.

– Mit érzett, amikor a szurkolók kedden kifütyülték a csapatot?
– Pocsék érzés volt. Nyilván senkinek sem esik jól, ha kifütyülik, ez alól mi sem vagyunk kivételek. De lássuk be, igazuk volt a szurkolóknak! Feröer ellen nem játszottunk jól, nehezen formálódtak a támadások, sőt az egész selejtezősorozat gyengére sikerült. Olyan ellenfelektől is kikaptunk, amelyektől nem lett volna szabad. Szóval a magam részéről abszolút megértem a szurkolók reakcióját.

– A lefújást követően a legtöbben besiettek az öltözőbe, ön mégis kint maradt, és körbesétálva a pályán köszönte meg a szurkolást. Miért?
– Nem egyéni akció volt. Egyszerűen úgy éreztem, ha korábban, a sikerek idején ez így volt szokás, én most is körbemegyek, és megköszönöm nekik, hogy kijöttek a stadionba. Lényegtelen, hogy megtapsoltak bennünket vagy most éppen kifütyültek. Az járt a fejemben, az arénában nemcsak ultrák voltak kint, hanem gyerekek, családok, egyszerű drukkerek is. Azt pedig, hogy a társaim többsége besietett az öltözőbe, megmondom őszintén, észre sem vettem.

– Hogyan lehet túllépni a kedd este történteken? Megpróbálja elterelni a gondolatait, könyvet olvas, netán kibeszéli magából az érzéseit?
– A magam részéről próbálok minél kevesebbet gondolni a meccsre. Ha a történteken emészteném magam, reggeltől estig a miértekre keresném a válaszokat, csak rosszabb lenne. Visszajöttem Kijevbe, edzek, az előttem álló hétvégi bajnokira összpontosítok, kötelességem helytállni, és itt is apait-anyait beleadni. A világbajnoki selejtezőket le kell gyorsan zárni, ebből a szempontból szerencsés típus vagyok, nem őrlődöm sokat egy-egy rosszabb eredményen. Fejben erős vagyok, tudom, mikor kell továbblépnem.

– Látta a szurkolói hozzászólásokat a világhálón?
– Fenéket! Szokásom szerint a találkozó videofelvételét sem néztem vissza, sőt újságokat sem olvastam. Jobb ez így. Néhány reakció mégis eljutott hozzám. Barátok, családtagok hívtak fel azzal, hogy láttam-e, mit irkálnak az interneten. Bele sem szeretnék gondolni, az odahaza játszók hogyan teszik túl magukat a történteken, a hétvégén ebben a közegben kell pályára lépniük.

– Bernd Storck jövőjéről kedden döntenek a szövetségben. Ha önt kérdeznék...
– Ne is fejezze be! Engem senki sem kérdez ezzel kapcsolatban. Tudom, megoszlik a vélemény a szövetségi kapitánnyal kapcsolatban. Sokan örülnének, ha távozna, mások nem bánnák, ha maradna, hiszen elindult egy úton. Csakhogy nem mi, játékosok és nem is a szurkolók döntenek a sorsáról.