Ne utoljára – Deák Zsigmond jegyzete

Utoljára Dárdai Pál volt ilyen jó edző – mondta egy futballszurkoló Marco Rossiról honlapunknak, az nso.hu-nak nyilatkozva, ami ugyan pongyola megfogalmazás, hiszen az utoljára azt jelenti, nem lesz több ilyen, a derék drukker viszont épp azt akarta kifejezni, hogy most újra van; nyilván a legutóbb szót kellett volna használnia. Ettől függetlenül érteni véljük, amire gondolt: Dárdai 2014–2015 folyamán letette a későbbi Eb-résztvevő magyar válogatott alapját, melynek során a taktikai felkészítést a töretlen csapatszellem kiépítésével ötvözte, s az olasz mester most hasonló munkamódszerrel dolgozik.

Hogy ki a jó edző, azt hosszabb távon úgyis az eredmények döntik el, ennek alapján Dárdai 2014-ben még nem bizonyított a Hertha utánpótlásában, azóta viszont eredményes Bundesliga 1-es trénerként igen, s Rossival is kukacoskodhatnánk, hogy hazájában nem ment sokra, sikert „csak” Magyarországon és Szlovákiában ért el. Gyorsan hozzáteszem, lehet, hogy nálunk a „közegellenállás” miatt nehezebb is a dolga, a lényeg, hogy szövetségi kapitányként, amikor nem lehet napról napra, hétről hétre a játékosokkal, a mentális munkának, a lelki alapozásnak még nagyobb a jelentősége.

Amit eddig láttunk tőle, az mindenesetre bizakodásra ad okot. A jelek szerint például jól választott maga mellé segítőket, hiszen a Cosimo Inguscio, Giovanni Costantino és Gera Zoltán alkotta stáb tökéletesen „hozta” az észtek elleni Nemzetek Ligája-meccset a szakvezető eltiltása és a hatalmas sérüléshullám ellenére. Alapvetően persze a focisták hozták ezt a bizonyos kötelező győzelmet, a szabadon választott résznek a töretlen akarás, a folyamatos és látványos letámadás számított, ami korábban Észtországban szinte teljesen hiányzott.

További pozitívumként Willi Orbán befejelte élete első „magyaros” gólját, majd úgy fogalmazott, ez volt karrierje eddigi legérzelemdúsabb meccse. Talán illiberális felvetés, de úgy néz ki, nemzeti mezben a nyelvünket még alig beszélő kiváló hátvédnek is hevesebben ver a szíve. Az immár 97-szeres válogatott Dzsudzsák Balázs már ismeri ezt az érzést, visszatérése szakmailag egyelőre nehezen értékelhető, de a helyszíni szurkolók és az ő reagálása, könnyei alapján ott is dúsult az érzelem.

Most már csak arra kell figyelni, hogy ezek a kellemes, szívdobogtató történések folytatódjanak vasárnap a már csoportelső s jóval erősebb finnek ellen, majd jövőre az Eb-selejtezőn. Különben tényleg Dárdai lesz utoljára ilyen jó edző a válogatott élén.