Kimaradtak a magyar helyzetek, szlovák siker Nagyszombatban

A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE!

EURÓPA-BAJNOKI SELEJTEZŐ
1. FORDULÓ, E-CSOPORT
Szlovákia–Magyarország 2–0 (1–0)
Nagyszombat, City Arena, 14 235 néző. V: Bezborodov (orosz)
Szlovákia: Dúbravka – Pekarík, Skriniar, Vavro, Hancko – Kucka, Lobotka – Hamsík, Duda (Safranko, 87.), Rusnák (Michalík, 93.) – Mak (Stoch, 79.). Szövetségi kapitány: Pavel Hapal
Magyarország: Gulácsi – Lang (Holender, 81.), Orbán, Kádár – Lovrencsics G., Kalmár (Dzsudzsák, 61.), Nagy Á., Korhut – Kleinheisler (Szoboszlai, 55.), Kovács I. – Szalai. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
G: Duda (42.), Rusnák (85.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Nagyszombat csütörtökön sokáig nem tűnt a legzajosabb városnak. A település délelőtt kimondottan álmos volt: a belváros utcáin a napsütést élvezve grasszáltak az emberek, s meglepődve néztek a fekete felsőben sétálgató hatvan-, nyolcvan-, száztagú csoportokra, amelyek tagjai időnként rázendítettek: „Ria, ria, Hungária!” Úgy tűnt, a magyar drukkerek felbukkanása napközben nem hozta ki nyugalmukból a helyieket.

A főtéren kora délután – amikor amúgy nyolc tömött autóbusz a Népligetből elindult észak felé – bekanyarodott egy rendőrautó, s abból két egyenruhás kukucskált kifelé egykedvűen, hiszen dolguk nemigen akadt. Aztán egyre több rendőrautó, kisteherautó jelent meg, feltűntek a maszk mögé rejtőző rendfenntartók, és mondanánk, a szemük sem állt jól, de ez nem lenne igaz: hajszálvékony résen keresztül figyelték az eseményeket, úgy beöltöztek, hogy semmi sem látszott belőlük. Közben a fekete ruhás magyar csoportok sétálgattak erről arra, arról erre, látszólag különösebb cél nélkül, időnként elfoglalták egy-egy kávézó, söröző teraszát, hogy egy korsó mellett múlassák az időt. Ekkor még hét óra volt a kezdésig, és ennyi időt nem könnyű elütni semmittevéssel.

Aztán délután négy óra előtt nem sokkal harminc körüli, narancssárga kapucnis férfi jelent meg, hirtelen viperát rántott elő, majd száz emberrel szemben állva mégis jobbnak látta a főtér sarkán gyülekező rendőrök közé sprintelni... Három órával a kezdő sípszó előtt a stadion környékén felállították a megduplázott kordonsorokat, és az akkor érkező magyarokat rendőri kíséret vezette fel.

Negyed nyolckor megérkezett a magyar csapat a City Arénába, és kiderült: Dzsudzsák Balázs és Szoboszlai Dominik sem kapott helyet a kezdőben, viszont Kádár Tamás és Willi Orbán mellé Lang Ádám került. Ebből kiderült: Marco Rossi csapata három belső és két szélső védővel indít. Ebben a struktúrában Lang Ádám helyén Baráth Botond kezdett volna, ha a Sporting Kansas védője nem utazta volna át hétfőn a fél világot a selejtezők miatt (utastársa, Németh Krisztián is csak csere, vasárnap akár mindketten kezdők lehetnek a horvátok ellen, Marco Rossi ezúttal be sem nevezte őket). Szalai Ádám mögött a középpályán kapott szerepet Kleinheisler László, Kovács István és Kalmár Zsolt, az ő feladatuk volt a támadások szervezése.

Az első percekben azt lehetett látni, hogy a fedezetsorból Kovács István van a legközelebb Szalai Ádámhoz, mögötte Kalmár Zsolt helyezkedett, és Kleinheisler László volt a szűrő Nagy Ádám előtt, így tagozódott a csapat a pálya centrumában. Marco Rossi együttese labdavesztést követően azonnal 5–4–1-es alakzatot vett fel. Marek Hamsík lövése viszont jelezte, ha elcsúszik a taktikai táblán megtervezett védelem, megroppanhat a hátsó alakzat. Aztán az első negyedóra végén Gulácsi Péter tolta a labdát oldalra veszélyes lövést követően, majd a léc mentette az egyik hazai lövést. Egyértelműen a szlovák csapat volt aktívabb, a mieink kissé bátortalannak tűntek a labda birtokában, Szalai Ádámot nem tudták megtalálni a társak. Válogatottunk csak szabadrúgás utáni előreívelésből tudta begyömöszölni a labdát a tizenhatoson belülre.

A megtervezett taktikának megfelelően a védekezés fegyelmezett, akaratos volt, de a fedezetsor nemigen találta az összhangot. S bár a játékosok próbáltak azonnal visszatámadni, a legtöbb esetben úgy tűnt, a házigazda készült erre: játékosai pontos, lapos passzokkal átjátszották a rájuk rontó magyarokat, s a szlovák letámadás is hatékonyabbnak tűnt. A hazaiak gyorsabbnak is látszottak, de harminc perc elteltével Lovrencsics Gergő sprintjei révén a jobb oldal veszélyesebb lett. Ugyanakkor a beadások – sajnos – nem találtak társat, így veszélytelen futballt láthattunk. A szlovák védősor és a középpálya közé laposan felpasszolt labdával leginkább Kalmár Zsolt próbált kezdeni valamit, de a DAC játékosa támadási szándékával néha egyedül maradt.

Az első félidő végén előbb Kovács István, majd Kleinheisler László próbálkozott lövéssel, és amikor azt hittük, kezdünk feljönni, jött a hazaiak gólja: mindenki a helyén volt, de Korhut Mihály túlságosan behúzódott, Kleinheisler nem támadta meg az ellenfelet, így a befelé törő Hertha-játékos, Peter Pekarík kifelé adott passza után máris megbomlott a védekezés, és a középre lőtt labdára Ondrej Duda valahogy egyedül maradt a magyar bekkek erdejében – Szlovákia máris vezetett (1–0). Elkerülhető gól volt, éppen akkor, amikor a csapat játéka kezdett feljavulni. A szlovákok agresszív csapatnak nevezték a mieinket – ez a gólt megelőző akciónál egyáltalán nem látszott.

Ondrej Duda gólja

Mindent bele! – zúgta a magyar tábor, és bár a szünet utáni percekben feljavult a válogatott a labdabirtoklásban, úgy tűnt, nemigen tudják a mieink, mit kellene tenniük, hogy a mindenből valami legyen.

Marco Rossi nem habozott, beküldte Szoboszlai Dominikot, majd Dzsudzsák Balázst is. Szalai Ádám lövését védte Martín Dúbravka, ettől függetlenül úgy tűnt, a szlovákok uralják a meccset, erősebbek, képzettebbek, mint a magyar labdarúgók, így harcosságban, akaratban lehetett volna felülkerekedni valahogy ezen a magabiztosságon. A szlovákok Lang Ádámot érezték gyenge pontnak, ha felé ment a labda, őt azonnal letámadták, de sajnos ugyanez volt a helyzet a bal oldalon is – a hiba benne volt a játékban... A magyar nemzeti csapat azért igyekezett szervezett maradni, a szlovák nem erőltette a támadásokat, megpróbálta lehozni a meccset a megszerzett egy góllal, bár Szalai Ádám labdavesztése után ziccerbe kerültek a hazaiak – megúsztuk. Támadtunk, ott voltunk a szlovák tizenhatos környékén, a frontban maradó Willi Orbánnak csak át kellett volna fejelnie a labdát az ötösön kívül helyezkedő kapuson – nagy ziccer volt.

Aztán a végén is jött a hideg zuhany: a rövid sarkos gól biztossá tette a szlovákok győzelmét. 2–0

Albert Rusnák gólja

Elkeserítő a védekezésünk, igazából az egész csapat – Szalai

A CSOPORT MÁSIK MÉRKŐZÉSÉN
Horvátország–Azerbajdzsán 2–1