Megemlékezés: Kocsis-est a stadionünnep vigiliáján

Nem tudhatjuk biztosan minden esetben, hogy Kocsis Sándor hol és mivel töltötte a maga korában a magyar futball nagy napjait megelőző estéket. Azt tudjuk például, hogy az 1954-es angolok elleni, nevezetes, népstadionbeli 7:1 előtti éjjel álmatlanul hánykolódott, mert épp a meccs előtti napon, május 22-én került sor minden idők egyik legelhibázottabb vezetői döntésére, ami margitszigeti pénzosztás néven híresült el, és amelynél még ott frissiben kiderült, hogy a londoni 6:3 jutalmául és a leendő világbajnoki szereplés ösztönzésére szánt jutalmazást súlyos aránytalanságok kísérték, így Puskás Ferenc és Bozsik József 200–200 ezer forintos pénzjutalmat kapott, míg Kocsis Sándor, Czibor Zoltán és Budai László – tehát a három volt fradista – csak tíz-tízezrest. Azt már csak a visszaemlékezésekből körvonalazhatjuk, hogy a világbajnoki döntő előtt ő azon kevesek közé tartozott az Aranycsapatban, akik az alvást választották éjszakai programnak. Arról, hogy a Népstadion 1953-as megnyitó mérkőzésére miként készült, csak sejthetjük, de ismerve őt, már arról ábrándozott, hogy eldönti a Bp. Honvéd–Szpartak Moszkva meccset – és így is lett.

Újabb nagy ünnepe következik a magyar labdarúgásnak, pénteken este átadják az új nemzeti stadiont, és odafentről Kocsis Sándor azt láthatta, hogy az ünnep vigiliáján róla szól minden egykori csapata, a Ferencváros stadionjának dísztermében: az áprilisi, barcelonai megemlékezés, majd az Üllői úti stadion előtti szeptemberi szoborállítás után újabb állomásához érkezett az 1929-ben született zseniális labdarúgó emlékének szentelt, Kocsis 90 elnevezésű rendezvénysorozat. Nagyon jól van ez így: míg pénteken szinte minden a Puskás Aréna névadójáról, az Aranycsapat kapitányáról szól majd, a csütörtök este Kocsis Sándoré lehetett, aki egyebek mellett világbajnoki gólkirályi címével, 68 válogatott meccsén szerzett 75 góljával és számtalan csodálatos, a maga korában világszámnak tekinthető megmozdulásával hasonlóan nagy futballista volt, mint a világszerte talán jobban elismert Puskás.

Orosz Pál FTC-vezérigazgatója köszöntője után elsőként Tarlós István emlékezett meg róla. Már nem főpolgármesterként ugyan, mint áprilisban Barcelonában, ahol megígérte az első budapesti köztéri Kocsis-szobor felállítását, és amely ígéretét aztán valóra is váltotta, de a szemünkben hasonlóan fontos rangban: „Kocsis Sándor egyik legnagyobb rajongójaként” szólalt meg. A legendás csatár pályafutásából Tarlós István azt emelte ki, hogy az 1954-es vb-elődöntőben szinte egymaga győzte a címvédő Uruguayt – erre éppenséggel ma este is volna igény. A később ünnepi beszédet mondó Szöllősi György, a magyar futballhagyományok nagykövete, a Nemzeti Sport főszerkesztője visszacsatolt Tarlós Istvánra, mondván: „Ki tudja, mikor lesz megint olyan főpolgármesterünk, aki utcaelnevezést és szoborállítást kezdeményez Kocsis Sándornak vagy bármelyik legendás magyar labdarúgónak.” Szöllősi György arról is beszélt, hogy a nemzeti stadion átadásával a magyar futballszurkolók százéves álma válik valóra, és az Aranycsapat tagjaként Kocsis Sándor is sokat tett azért, hogy az aréna elődje, a végül torzón maradt Népstadion a sok elbukott próbálkozás után felépülhetett, hiszen azt a kényszerítő erőt az akkori hatalom is érzékelte, hogy a világ legjobb csapatának jár egy méltó, nagy stadion.

Dr. Szabó Tünde, az EMMI sportért felelős államtitkára azt emelte ki az ünnepelt kapcsán, hogy sehol nem érezte magát annyira otthon, mint a futballpályán, bárhol, ahol felfestettek egy pálya vonalait, mentem átlényegült, az élet elképzelhetetlen lett volna számára a játék nélkül. Kocsis Tibor filmrendező ellenben sokáig el sem tudta képzelni, hogy valaha egy szemernyit is érdekelni fogja őt a futball, ám személyes hangú felszólalásában elmesélte, hogy Kubala László, illetve a Barcelona két másik magyarja, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán történetét megismerve megtért, mint Szent Pál a damaszkuszi úton, és évek óta nagy sikerrel vetítik világszerte a Magyarok a Barcáért című dokumentumfilmjét – amelyből részleteket is láthattunk az emlékesten –, most pedig épp egy egészestét Kubala-filmen dolgozik.

Barcelonából is érkeztek magas rangú vendégek, közülük José Maria Barnils, az FC Barcelona társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója, Pedro Valentín Mora, az FC Barcelona Veterán Játékosai Szövetségének a tagja méltatta a Katalóniában is máig roppant népszerű Kocsis Sándort, Fernando Sanz, a La Liga nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója pedig videóüzenetben fejezte ki elismerését a szervezőknek, mindenekelőtt az emlékest megszervezéséért a legtöbbet tevékenykedő dr. Kovács Barnabás nagykövetnek, korábbi barcelonai főkonzulnak. Kovácsa Barnabás friss hírekkel szolgált ifjabb Kocsis Sándorról is, aki nagyon szeretett volna eljönni az ünnepségre Barcelonából, ahogy minden megemlékezésen lelkesen vesz részt, de egészségügyi okokból ezt most nem tehette meg, viszont szerencsére rohamosan javul az állapota. Mindannyiunk örömére azonban Puskás Ferenc unokája és dédunokája is jelen lehetett a megemlékezésen. A barcelonai vendégek Kocsis 90 feliratú Barca-mezzel ajándékozták meg az est főszereplőit.

Igazi meglepetésként szolgált, hogy videóüzenetet küldött az FC Barcelona egy másik világbajnoki gólkirálya, a bolgár Hriszto Sztoicskov is, az est fénypontjainak egyikeként pedig a pódiumra lépett az örmény Nyikita Szimonyan is, aki pályára lépett és gólt is szerzett a Népstadion 1953. augusztus 20-i nyitó meccsén a Szpartak Moszkva játékosaként, és máig emlékszik, hogyan szerezte „Kocka” a győztes gólt azon a találkozón. A 93 esztendősen is fiatalos mozgású, 20-szoros volt szovjet válogatott futballista a Puskás Aréna avatására érkezett Budapestre, egyike lesz a Magyarország–Uruguay meccs kezdőrúgását elvégzőknek, és Varga Sándor kárpátaljai illetőségű játékosügynök tolmácsolásában elmondta, hogy ahányszor Magyarországra érkezik, mindig elmegy a Szent István-bazilikába, leróni tiszteletét az ott nyugvó Puskás Ferencnek és Kocsis Sándornak.

Az est hátralévő részében volt szerencsém dedikálni a Rézbong Kiadó gondozásában megjelent, az MSÚSZ Nagy Béla-programja támogatásával áprilisban Barcelonában bemutatott, magyar–spanyol kétnyelvű Kocsis-kötetemet, és amennyire meglepett, olyan mélyen megérintett, hogy a hosszan kígyózó sorban szinte minden második ember megemlítette, hogy az ő vagy az édesapja, nagyapja életében milyen sokat jelentett Kocsis Sándor játéka, és mennyire hálás azért, hogy immár külön kötet jelent meg „Kockáról” is. A válogatottbeli csapattársai közül Lóránt Gyula fia vagy Kárpáti Béla lánya is dedikálásért sorban állók között volt, ez is jelzi, hogy nem csupán a 90 esztendeje született Kocsis Sándor, de az egész Aranycsapat méltó megünneplése volt ez a csütörtök este.

A péntek este pedig az egész nemzeté lesz.