Puskás Aréna: Mezey György gyermeki rajongással várja az avatást

 

– Emlékszik a Népstadionnal kapcsolatos első emlékére?
– Úttörőként kitüntettek, és az volt a jutalom, hogy kivittek a Vasas–Tottenham mérkőzésre – felelte a 78 esztendős Mezey György, akinek irányításával a válogatott 1985-ben csoportelsőként jutott ki a mexikói világbajnokságra, és vezette az európai ranglistát. – Gyermekként az édesapámmal sok meccset láttam ott, de élmények inkább azokhoz fűznek, amelyeket a kispadon élhettem meg.

– Az egyik ezek közül minden bizonnyal az 1983. szeptember hetedikén az NSZK ellen játszott mérkőzés, akkor mutatkozott be szövetségi kapitányként.
– Természetesen emlékszem a találkozóra, már csak azért is, mert az előmeccsen is én ültem a kispadon. A Szovjetunió elleni olimpiai selejtezőt elvesztettük egy nullára – igaz, később Moszkvában mi nyertünk –, aztán bementem az öltözőbe, majd a válogatott kapitányaként jöttem ki. A végeredmény egy egy lett a nagyon erős nyugatnémetek ellen. De edzőként nem ez az első emlékem a stadionnal kapcsolatban. Illovszky Rudolf irányította a válogatottat, én a BVSC edzője voltam, és arra kért, gyakorló meccsel segítsük a felkészülésüket. Rudi bácsira amúgy az egyik példaképemként tekintek, hiszen bár nem beszélt sokat, minden szakmai gondolata „ült”, ráadásul csodálatos ember volt. Ő mondta nekem a karrierről: ha értesz egy kicsit a futballhoz, van egy kicsi játékosmúltad, s a szerencse is melléd áll, jó edző lesz belőled.

– Már több mint harmincegy éve, hogy 1988. október tizenkilencedikén utoljára ült kapitányként a stadion kispadján.
– Az északírek elleni vébéselejtező? Emlékszem, a Tatabánya nem sokkal előtte adta el Vincze Istvánt a Leccének, aki térdsérülés után volt, így a cserék közé jelöltem. Már a hajránál jártunk, de még nulla nulla volt az eredmény, ezért úgy döntöttem, pályára küldöm Pilut. Megkérdezte, mit várok tőle, én pedig azt feleltem, próbáljon gólt szerezni. Szót fogadott, az ő gólja döntötte el a meccset.

– Van olyan mérkőzés, amelyik valamiért különösen kedves a szívének?
– Arra vagyok a legbüszkébb, hogy kétszer is csordulásig megtöltöttük a stadiont! Előbb Hollandia ellen a világbajnoki selejtezősorozatban, majd a Brazília elleni felkészülési találkozón is.

– Erősítse meg, olykor azért kemény volt a kispad...
– Amikor egy edző úgy érzi, kényelmetlen a kispad, abba kell hagynia a szakmát. Most már egyébként is hiper-szuper székekben ülnek az edzők, de engem annak idején mindig magával ragadott a mérkőzés, mit érdekelt, hogy kemény, esetleg kényelmetlen a pad. A kényelmetlen mindig az, amikor sz…ul játszik a csapatod.

– Harmincnégy éve a nemzeti együttes az ön irányításával három nullára nyert Walesben: a keddi Eb-selejtezőtől mit vár?
– Az csak egy barátságos meccs volt, de „ült”, amit játszottunk, a hazai szurkolók pedig döbbenten nézték, milyen simán nyerünk. A mostani selejtező kulcskérdése lesz, miként hat a tét a labdarúgókra, de ha a mieinkből amolyan dühös tenni akarást vált ki, abból hasznot húzhatunk. Aki ismeri a magyar futballtörténelmet, tudja, valamikor uraltuk a világ labdarúgását, volt, hogy az olasz bajnokságban tizenkét csapat is magyar edzőt alkalmazott. Azóta sok pofont kaptunk, személy szerint én is, de ha visszatérünk a tradícióinkhoz, lesz esély előre lépni. De csakis akkor!

– Jól tudjuk, hogy ott lesz pénteken az Uruguay elleni stadionavatón?
– Az MLSZ megtisztelt azzal, hogy küldött két belépőt, én pedig azonnal szóltam Egervári Sándornak, jöjjön velem. Harminc évet dolgoztunk együtt, az lehetetlen, hogy egy ilyen meccsen ne üljön ott mellettem. Uruguay azt a szintet képviseli, mint Brazília – és amikor egy ilyen csodálatos létesítményt átadnak, az a legkevesebb, hogy népünnepélyt csinálnak. Biztosra veszem, mindenki el lesz bűvölve, az eredményt ezúttal másodlagosnak tartom. Puskás Ferencék idejében a magyar labdarúgás megérdemelte a Népstadiont, és látni kell, a futballunk megújulása nem megy új stadionok nélkül. Nem ez a legfontosabb kérdés, de ez is szükséges. A topfutballban egyébként nem vagyok már annyira benne, inkább az unokám meccseire járok, de a magyar labdarúgás, egyáltalán a labdarúgás a szívügyem, így gyermeki rajongással várom a pénteket.

„AZ ÚJBAN LÁTJUK A RÉGIT” – FÜRJES BALÁZS, KORMÁNYBIZTOS

– Miért volt fontos megőrizni a régi stadion látványelemeit?
– A Népstadion felett eljárt az idő, de ettől még nemzedékek sorának volt kultikus hely – kezdte válaszát Fürjes Balázs, a Puskás Aréna építésének irányításáért felelős kormánybiztos. – Hogy miért? Mert a legendás vagy éppen szomorú meccsektől kezdve a telt házas koncertekig rengeteg közösségi élményben volt itt részünk. Ezért volt alapkövetelmény, hogy a tisztelettel a múlt iránt gondolat jegyében az új Puskás Aréna építsen a Népstadion hagyományaira, s az új idézze meg a régit. A karakteres pilonoknak és betonrácsoknak köszönhetően az újban látjuk a régit. És a régi itt is van velünk: a Népstadion elbontott betonját beépítettük a Puskás Aréna alapszerkezetébe és falaiba. Az új aréna éppen a régi stadion helyére épült, középpontjuk, a kezdőkör egybeesik. A magyar válogatott csapatkapitánya a kezdőrúgást pontosan onnan végzi el, ahonnan Puskás Öcsi, Albert Flóri, Nyíl vagy Gera Zoli is útjára indította a labdát.

– A nyitó meccsre viharos gyorsasággal elfogytak a jegyek. A későbbiekben mennyire lehet népszerű a Puskás Aréna?
– Az új Puskás igazi huszonegyedik századi aréna. A teljesen fedett lelátó meredeken ível felfelé, a nézők közelebb nem is lehetnének a játéktérhez, az impozáns tető hangvetőként is működik – minden adva van a katlanhangulathoz. Ugyanakkor a Puskás Aréna több mint stadion. Budapest világszínvonalú, nyolcvanezres koncerthelyszínnel gazdagodik, és az aréna otthont adhat konferenciáknak, fogadásoknak, zárt térben tartott előadásoknak, üzleti eseményeknek is. Adva vannak tehát a gazdaságos működés feltételei.

– Melyik a kedvenc, avagy a legszebb része a létesítménynek?
– Lehetetlen kiemelni egyetlen részletet. Magával ragad az építészeti karakter, ahogy randevút ad egymásnak a múlt és a jövő. Kívülről megkapó a pilonok, a betonrács, a fémháló és az épületbe felvezető széles lépcsősorok együttese. Egyszerre szép és impozáns, erőt sugárzó a tető acélszerkezete. A besütő napfényben különösen szép a széles kerengők nyers betonja, a vízszintes és függőleges elemek kereszteződésének látványa. De az aréna szíve mégiscsak a lelátó. Ahonnan szurkolunk. Hatalmas, mégis bensőséges lett az arénatér, alig várom, hogy zúgjon benne a Ria, ria, Hungária!