Vida Kristopher: A DAC épített fel engem

– Kétezertizenhat nyara óta játszik a DAC-ban, s az elmúlt másfél évben feltűnő a formajavulása, a klub színeiben szerzett harmincegy góljából tizenkilenc erre az időszakra esik. Minek köszönhető az előrelépés?
– Szorosan összefügg Peter Hyballa vezetőedző tavaly nyári érkezésével – válaszolta lapunknak Vida Kristopher, a szlovák bajnoki ezüstérmes, jelenleg a Fortuna Liga harmadik helyén álló dunaszerdahelyi együttes 24 esztendős kulcsembere, aki ebben az idényben 18 klubmérkőzésen szerepelve hét gólt szerzett és négy gólpasszt adott. – Német szakvezetőként a sok passzra épülő támadófutball elkötelezett híve, ez a felfogás kedvez leginkább a játékstílusomnak. Továbbá érezteti velem, hogy fontos láncszem vagyok a csapatban, s a felém áradó bizalom az egyik legjobb ösztönző. Nincs kötött helyem a futballpályán, enged kibontakozni, és kihasználja az erősségeimet, a gyengéimen pedig igyekszik javítani.

– Utóbbiból mennyi van?
– A ballábas lövéseimen még csiszolni kell, jóllehet az elmúlt hetekben egyre közelebb kerültem ahhoz, hogy a rosszabbik lábammal is gólt lőjek. A gyors döntéseknél szükséges apró technikai megoldásokat ugyancsak gyakorolnom kell. És gyakorlom is, mert az elvégzett munkának előbb-utóbb meglesz az eredménye – ezt tartom szem előtt.

– Az előző idényben tizenegy bajnoki góllal csapata legeredményesebbje lett. Játék a számokkal, mégis érdekes: ha nincs a tizenegy gólja, a DAC tíz ponttal kevesebbet szerezve csak a negyedik helyen végez a ligában.
– Pályafutásom eddigi legjobb idénye volt az előző, s azért dolgozom, hogy a folytatásban ez a teljesítmény legyen az alap.

– Tizenhat évesen Hollandiában kapott lehetőséget a fejlődésre a Twenténél, majd a De Graafschaphoz került – valójában miért ért véget a kalandja alig húszévesen?
– Mindenképpen futballozni akartam, tétmeccseket játszani, s úgy éreztem, hogy a De Graafschap szakmai stábjától ezt nem feltétlenül kapom meg. Noha a klubvezérkar szerződéshosszabbítást ajánlott és időközben kimondottan megkedveltem Hollandiát, inkább a távozás mellett döntöttem.

– Ennyi év távlatából hogy érzi, jól döntött?
– Ha csak most lennék túl első DAC-os idényemen, talán azt válaszolnám, nem, nem volt jó döntés, mert igazság szerint nehezen indult meg a szekér Dunaszerdahelyen. Amikor a felvidéki egyesülethez kerültem, korántsem volt olyan stabil és ragyogó, mint ma. A klub nagy változásokon ment keresztül, épült a stadion és az akadémia, az első idényem elején Szencen játszottuk a hazai mérkőzéseinket, és a vezérkar elég gyakran váltott edzőt – Peter Hyballa a negyedik szakember, akivel együtt dolgozom. Az elmúlt másfél évben ugyanakkor érezhetően jobb játékossá váltam, s ezt a DAC-nak köszönhetem, amely úgymond felépített engem. Tiszta szívből mondom, nagyszerűen érzem magam a klubnál.

– Kétezerhuszonegy nyaráig érvényes jelenlegi szerződése – kitöltené?
– Huszonnégy éves vagyok, az életem a futball, mindent a versenysport alá rendelek, és motivál, hogy minél magasabb szintre jussak el. Nyilván vannak vágyaim és álmaim, de a profi labdarúgás nem kívánságműsor, mindent a tudás határoz meg. Ha elég jó leszek ahhoz, hogy feljebb lépjek – márpedig szeretnék az lenni –, biztosan lesz megragadható lehetőségem.

– Marco Rossi szövetségi kapitány hétfőn kihirdeti a válogatott keretét. Mire számít?
– Júniusban szerepeltem már a keretben, együtt készültem a többiekkel, el is utaztam velük Bakiba, de sajnos csak a lelátóról nézhettem az Eb-selejtezőt, akárcsak Budapesten a Wales ellenit. A szűkítés előtt ezúttal is ott a nevem a listán, a kapitány majd eldönti, számít-e rám a továbbiakban. Évek óta azért dolgozom, hogy bemutatkozzam a válogatottban, csodálatos érzés lenne a Puskás-aréna avatóján Uruguay ellen játszani. De a szövetségi kapitány feladata eldönteni, mely játékosok teljesítménye érdemel szűk kerettagságot, kik futballozhatnak címeres mezben.