Hidegkuti és utána a nullázások: 63 év után nyerhetünk Bulgáriában

Vágólapra másolva!
2020.10.08. 08:40
null
Gyepes Gábor és Dimitar Berbatov fejpárbaja a legutóbbi, 2005-ös bolgár–magyaron (Fotó: AFP)
Kulcsfontosságú mérkőzésre készül a magyar labdarúgó-válogatott: október 8-án, csütörtökön 20.45-kor a szófiai Vaszil Levszki Stadionban lép pályára Bulgária ellen Európa-bajnoki pótselejtezőn. Nemzeti csapatunk mérlege Bulgária ellen pozitív, ám 1957 óta nem tudott idegenbeli győzelmet aratni a bolgárok felett, s gólt sem szerzett legutóbbi négy találkozóján.

Talán a meglepetés erejével hat: Hidegkuti Nándornak hívják a legutóbbi magyar gólszerzőt a bolgárok elleni idegenbeli válogatott mérkőzéseken. Az MTK legendás csatára 1957. szeptember 15-én duplázott Bulgária ellen, a magyar csapat ezzel 2:1-re győzött. Azóta viszont nyeretlen, sőt, gólt sem szerzett a csütörtöki házigazda otthonában. Habár válogatottunk mérlege erősen pozitív (12 győzelem, 5 döntetlen, 5 vereség) Bulgáriával szemben, az idegenbeli mutató már negatív (3–3–4), és finoman fogalmazva is romló tendenciát mutat.

Az első idegenbeli találkozóra az 1934-es világbajnokság selejtezőin került sor. Visszanézve irigyelhetjük az egykori válogatott játékos, majd sikeres edző, Révész Béla magabiztosságát, aki lapunknak nyilatkozva úgy kezdte az esélylatolgatást, hogy „elvégre ott még nem tartunk, hogy az ilyen meccsek előtt idegeskednünk kellene”. Aztán valamennyire mégis kellett, mert a bolgárok szerezték meg a vezetést a nehéz talajú pályán, de az 1:0-ra 1:4 jött, kétség sem férhetett a magyar győzelem jogosságához. A magyar szurkolók egyébként a Hungária körúton hallgathatták a mérkőzésről szivárgó híreket – itt ugyanakkor Budapest–Brünn (gyakorlatilag magyar–csehszlovák B-válogatott) találkozót rendeztek.

A második világháború alatt, 1943-ban lejátszott szófiai mérkőzésen Zsengellér Gyula négy góljával nyert 4:2-re a válogatott – nem ez volt „Ábel” pályafutásának legeredményesebb mérkőzése nemzeti mezben, mert a görögök ellen egyszer ötöt vágott. A mérkőzés előtt és a meccsen is volt néhány különös közjáték. Előbb kiderült, hogy mindkét csapat ugyanolyan mezben (fehér) akar játszani, holott az MLSZ állítólag táviratozott Szófiába, hogy a mieink meggypirosban lesznek – így a hazaiak lázas keresgélésbe kezdtek, és egy klubtól szereztek piros-fehér szerelést. A Nagyváradi AC szélsője, Tóth Mátyás meg egész bizarr módon járt pórul. Idézve a korabeli tudósítást: „Tóth Matyi viszi a labdát, mindenkit kicselez, még a kifutó kapust is, majd az üres kapura küldi a labdát. Holtbiztos gól lenne, de egy formaruhás fiatalember hirtelen odafut és kivágja a labdát. Óriási derültség!”

A világháború után rendszeres vendég volt a magyar válogatott Szófiában: 1948. november 7-én 1:0-ra kikapott a „puha és elbizakodott magyar csapat” egy dulakodásokkal „tarkított” mérkőzésen; 1950. november 12-én pedig 1:1-et ért el, ezen a találkozón mutatkozott be Buzánszky Jenő. Az összes korabeli beszámoló kitér arra, mennyire nem feküdt a magyaroknak a szófiai pálya göröngyös, rossz talaja (a jelek alapján semmi sem változott 1934-hez képest ebben), no meg a hazaiak nagyon lelkes és sokszor agresszív játékstílusa.

Az 1953-ban átadott Vaszil Levszki Stadion első vendégei között volt a magyar válogatott (Fotó: AFP)
Az 1953-ban átadott Vaszil Levszki Stadion első vendégei között volt a magyar válogatott (Fotó: AFP)

Három évvel később újabb döntetlen Szófiában – az 1953. október 4-i mérkőzést már a mostani helyszínen, a Vaszil Levszki Stadionban játszották, amelyet abban az évben adtak át. A mérkőzés különlegessége, hogy ugyan hivatalosan ez is A-válogatott találkozó volt, de valójában a magyar nemzeti csapat „első sora” ugyanaznap Prágában szerepelt, és 5:1-re lemosta a csehszlovákokat. A „második sor”, ugyanúgy teljes jogú válogatottként 1:1-et ért el Szófiában, s még volt egy Csehszlovákia B–Magyarország B és egy Bulgária B–Magyarország B meccs is, tehát négy különböző válogatott játszott egy napon! Akkoriban inkább a bőség zavarával kellett küzdeni a válogatásnál…

A magyar válogatott 1957. szeptember 15-én nyert legutóbb Bulgáriában, Hidegkuti Nándor két gólja 2:1-es győzelemhez segítette a nemzeti csapatot. „Teljesítményét nemcsak két gólja dicséri, hanem számos ésszerű, okos megoldása is. Erejét nagyszerűen osztotta be. végig bírta a 90 percet, irányította társait, hátrament a labdáért s a befejezéseknél is ott volt” – dicsérte lapunk. Ez volt Hidegkuti utolsó duplája a válogatottban, ezt követően már csak egy gólt ért el nemzeti mezben.

Ettől kezdve pedig: nulla, nulla, nulla, nulla. Ez a magyar sikerek és gólok száma Bulgáriában. 1971. május 20-án 3–0-ra gázolták el a mieinket a bolgárok (a tudósítás alapján ha már az első tíz perc után 3–0, akkor sem szólhattunk volna semmit), Hoffer József szövetségi kapitány a hazatérés után lemondott. Három évvel később 0–0 Várnában (a magyar csapat 60 percet emberhátrányban játszott), 1975-ben pedig egy sokkoló 4–0, amelynek következtében a magyar válogatott lemaradt a montreali olimpiai szereplésről. Pedig 2–0-s előnnyel indult Szófiába (a budapesti 2–0 volt a legutóbbi magyar győzelem a bolgárok ellen)...

„Mindez újabb jele annak, milyen jelentősen le vagyunk szakadva az európai középmezőnytől is. Ezen a mérkőzésen a magyar válogatott taktikailag is elbukott, a támadó-, sőt, az egész csapatjáték csődöt mondott” – hangzott a lesújtó verdikt. „Minden elképzelésem kudarcot vallott, s ezért elsősorban én vagyok a hibás” – így Baróti Lajos, a magyar szakvezető. Ne feledjük: első, 1952-es sikere után 1964-ben és 1968-ban megnyerte az olimpiai labdarúgótornát a magyar válogatott (Mexikóvárosban pont a bolgárokat verte meg a döntőben), 1972-ben pedig második lett, így nagyon fájó pofon volt ez.

Harminc évet kellett várni a következő bulgáriai mérkőzésig: az ürességtől kongó Vaszil Levszki Stadionban (mindkét válogatott elveszítette már kijutási esélyeit a 2006-os világbajnokságra) Dimitar Berbatov és Zdravko Lazarov góljával nyertek a házigazdák, Torghelle Sándor meg (szó szerint és átvitt értelemben is) vöröset látott, a 92. percben kiállították. A Torghelle által dühből a lelátóra bikázott labda és az ezért kapott második sárga (így piros) lap volt a záróakkord az eddigi bulgáriai mérkőzéseken – reméljük, ennél szebb és jobb következik!

A MAGYAR VÁLOGATOTT BULGÁRIÁBAN JÁTSZOTT MÉRKŐZÉSEI
1934. március 25.: Bulgária–Magyarország 1:4 (vb-selejtező)
1943. június 6.: Bulgária–Magyarország 2:4 (felkészülési mérkőzés)
1948. november 7.: Bulgária–Magyarország 1:0 (felkészülési mérkőzés)
1950. november 12.: Bulgária–Magyarország 1:1 (felkészülési mérkőzés)
1953. október 4.: Bulgária–Magyarország 1:1 (felkészülési mérkőzés)
1957. szeptember 15.: Bulgária–Magyarország 1:2 (vb-selejtező)
1971. május 19.: Bulgária–Magyarország 3–0 (Eb-selejtező)
1974. november 10.: Bulgária–Magyarország 0–0 (felkészülési mérkőzés)
1975. június 7.: Bulgária–Magyarország 4–0 (olimpiai selejtező)
2005. október 8.: Bulgária–Magyarország 2–0 (vb-selejtező)

AZ EB-PÓTSELEJTEZŐ PÁROSÍTÁSA
A-LIGA

ELŐDÖNTŐ, 2020. OKTÓBER 8.
20.45:Bulgária–MAGYARORSZÁG(Tv:M4 Sport)– élőben az NSO-n!
20.45:Izland–Románia (Tv:Sport1) – élőben az NSO-n!
DÖNTŐ, 2020. NOVEMBER 12.
20.45:Bulgária/Magyarország–Izland/Románia

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik