Összjáték: segítsünk Törőcsiken! Az Újpest zsenije jelenleg is Budakeszin gyógyul

A véletlen úgy hozta, Törőcsik András nővérével, Évával a zuglói Tere-Fere presszó előtt találkoztunk, ahová egykor Törő be-betért. A lánytestvér a 45-szörös válogatott futballista gondnoka, és aki volt már hasonló helyzetben, tudja, noha az élet ilyen formában követeli ki a felelősségvállalást, a gondnoknak jóval nehezebb érzelmileg elviselni ezt az állapotot, mint a gondnokoltnak. Nem beszélve arról, hogy mindent, akár egy tábla csokoládé megvásárlását is számlával kell igazolni a gyámhivatalnak.

„Kétezer-tizennégy, András második agyműtétje óta alakult úgy, hogy otthonban éli az életét. Először a berceli gondozóintézményben volt, majd Óbudán egy idős­otthonban – kezdte Éva asszony a legendás testvér, Törő újkori történetét. – Ezt egy újpesti intézmény követte, utána került jelenlegi helyére, Budakeszire, a Honvéd Rehabilitációs Intézetbe.”

Arra a felvetésre, hogy miért kellett ennyiszer vándoroltatni az egykori kiváló futballistát, elmondta, sajnos a betegségének velejárója az időnként agresszív viselkedés, amit egy határon túl nehezen tolerál a környezet. Az is problémát jelentett, hogy az egészségügyi dolgozók leterheltsége miatt egyéni foglalkozásra elvétve adódott lehetőség.

Pintér István már Budakeszin került képbe. Éva asszony úgy emlékszik, hogy Törő egykori játékostársa és barátja, Horváth Károly (Dumbó) javasolta a masszőrt. Három éve hetente kétszer, majd ötször bejárt hozzá az intézetbe, és a szanatóriumi tornateremben erőnléti edzéseket vezényelt Kesének. Később annyiban módosult a program, hogy a pasaréti Pénzügyőr-pályára is kijártak, ahol a labda – mint egykoron – főszerepet kapott a korábbi futballista életében. Nem fizikai megpróbáltatásokra kell gondolni, hanem kondíciófenntartó foglalkozásokra.

„Óriási szerencse, hogy András elfogadtaPistát – jegyzi meg ezzel kapcsolatban Éva. – Különben csak feküdne az ágyon, és nézné a plafont.”

Már attól sem kell tartani, hogy a csatár falja az édességet, mint korábban, mert egy gyomorprobléma miatt főleg csak pépes ételeket fogyaszthat.

S hogy várható-e javulás Törő állapotában?

„Nem hiszem, a cél, hogy tartsuk fenn ezt a szintet” – mondta elkomorodva Éva asszony, akin látszik, hihetetlen lelkierővel harcol öccséért. Igen, szó szerint harcol, mert a koronavírus-járvány idején leálló élet Törőt is hátrányosan érintette. Május elseje után (tudni kell, ezen a napon töltötte be 65. életévét, s Törő a születésnapján, amely a munka ünnepével esik egybe, régebben gyakran hangoztatta: „Az egész világ engem ünnepel”) Pintér István sem léphette át a szanatórium küszöbét, ennek következtében leromlott Törő állapota. Szerencsére el tudták vinni a masszőr velencei házába, ott tölthetett két és fél hónapot.

Ha szükséges, vérképző, gyomorvédő gyógyszereket, vitaminokat kap András. A főorvos asszony véleménye szerint is állandó felügyeletre szorul Törő, de fizikai állóképessége feltétlenül javítható, legalábbis nem romlik, ha egyéni foglalkozásai folyamatosak. A koronavírus okozta nehézségek miatt a jelenlegi helyzetben a kórházon kívül van lehetőség arra, hogy a látogatási tilalom feloldásáig András rendszeres „edzésben” maradjon.

A szakorvosi véleménnyel egyetértve Éva most azt tervezi, a gyúró VIII. kerületi lakásában ápolják Törőt, csakhogy ez rengeteg pénzt emésztene fel: a huszonnégy órás felügyelet, a gyógyszerek, a rezsi, mintegy félmillió forintot tesznek ki.

Kesével nehéz kommunikálni. Egyébként sem volt szószátyár, de mobiltelefonja sincsen, ami a járvány idején megkönnyítené a kapcsolattartást. Látszólag váratlanul kapcsolódik be a beszélgetésekbe. Volt eset, hogy éppen valahová vitték, a kocsiban a gyúró és az asszony arról beszélgettek, a színes bőrű atléták izomzata alkalmasabb a rövidtávfutásra, ezért eredményesebbek. Az ellenkezőjére akartak példát felhozni, mire Törő megszólalt: „Armin Hary.” S valóban: a német futó nyerte meg a 100 méteres síkfutást az 1960-as római olimpián. Éva szerint a régi események kapcsán úgy vág az öccse agya, mint a borotva; volt idő, amikor BVSC-s futballistaként a Keleti pályaudvar információs részlegénél dolgozott, s fejből vágta a vonatok indulását. Éva elmondta, a legtöbben a Pénzügyőr-pályára mentek ki, hogy „meglátogassák” Törőt, a labda sokat segített a kommunikációban. Az újpestiek közül megfordult a pályán vagy a szanatóriumban Tóth András, Herédi Attila, Hegyi Gyula, Viczkó Tamás, Sarlós András, Steidl Sándor, Kisznyér Sándor, Víg Péter, Horváth Károly, Tóth József, de a fradista Martos Győző is gyakran érdeklődik, s Nyilasi Tibor és Ebedli Zoli is felkereste a születésnapja környékén. Izsó Ignác pedig nagyon sokat segített az első, berceli otthonba helyezés ügyében, és mind a mai napig rendszeresen látogatja. Az UTE baráti kör, túl a berceli otthon fizetésén, a mai napig támogatást nyújt András ápolásához, az újságíró Zsengellér Zsolt, Kalocsai György és a baráti körből Kovács Zoltán is igyekszik összefogni a társaságot, s a korábban Németországban élő Jurácsik Mátyás ugyancsak segít. Mint ahogyan a Testnevelési Egyetem kancellárja, Genzwein Ferenc, valamint Szalai Csaba, aki a gondnoksággal járó jogi teendők elvégzését vállalta magára. De a járvány alatt szigorú szabályok léptek életbe: vasárnap csomagot lehet vinni a szanatóriumba, s akkor Törő kimegy az erkélyre, hogy lássák egymást szeretteivel...

A szanatóriumi ellátást – havi 25 ezer forintot – az MLSZ fizeti, a Focisegély Alapítvány nyáron ötszázezer forintot utalt át, akárcsak néhány évvel ezelőtt. Éva asszony még hozzátette, András kilencvenezer forintos nyugdíja vajmi kevés, s hiába érkezik több helyről is anyagi támogatás, a hathatós segítség az lenne, ha a klub vagy a szövetség törvénybe foglalt, szervezett keretek között járadékot utalna a rászorulóknak. Amíg ez nem történik meg, a támogatottak máról holnapra élnek.

Pintér István gyógymasszőr korábban a Magyar Kábel BLSZ I. osztályú csapat intézője volt, a budai együttesben olyan ismert futballisták vezettek le, mint Rab Tibor, Pogány László, Jancsika Károly, Ebedli Zoltán és Törőcsik András. A csapat meccseire többek között kijárt Nyilasi Tibor és Horváth Károly is, s amikor már Törővel probléma volt, nekik jutott eszükbe, hogy talán Pintér István a megfelelő ember, aki segíthetne.

„Feküdt az ágyon, nem csinált semmit” – emlékezett a kezdeti időkre a masszőr, akivel a járványt megelőzően már hetente ötször edzettek a Pénzügyőr-pályán.

Kese „erőnléti edzője” változatos programot állított össze: az egyórás átmozgatásban volt húzódzkodás, fekvőtámasz, különböző gyakorlatok tízkilós medicinlabdával, a kézi súlyzókkal azért nem dolgoznak, mert a labdarúgó 1979-es balesete során nemcsak a csípője sérült meg, hanem a vállízületei is. Persze a labda is előkerült, öt méterről, majd egyre távolabbról passzolgattak egymásnak jobbal-ballal. A koronavírus-járványt Törő tehát segítője velencei házában vészelte át a tavasszal.

„Genzwein Ferencnek köszönhetően eljárhattunk a Testnevelési Egyetem üdülőjébe, ott remek volt a kaja is, Kese felszedett néhány kilót, s ez jó, mert a gyomorproblémái miatt nagyon lefogyott.”

A gyógymasszőr mentális téren is segített: „Sakkoztunk, hogy forogjanak a kerekei. Vagy elolvastattam vele egy-egy verset, például A falu végén kurta kocsma után megbeszéltük, miről is szól. De olyat is csináltunk, megkértem, olvasson hangosan, közben szólt a rádió, majd el kellett mondania, mit is hallott olvasás közben. Szóval, ez egyfajta szövegértési gyakorlat, plusz a koncentráció fejlesztése.”

Mindezen kívül a járvány alatt együtt nézték a régi futballmeccseket a tévében, többek között az 1978-as vb argentin–magyarját, s Törő előre közvetítette az eseményeket – saját kiállítását is.

„Nem vagyok orvos, de azt tudom, ha látogatási tilalom van, nem edzhetünk, ilyenkor csak fekvés van. Ezzel Andris is csak ellustul, pedig a mozgás életben tartja. Ezért akarjuk elvinni hozzám, és a megfelelő egészségügyi óvintézkedések mellett szakápolók közreműködésével legalább a járvány előtti állapota szintjén tartani” – fejezte be Pintér István, s megdöbbentő szavakkal zárta a beszélgetést: „Különben rámehet!”