Válogatott: Semmi sem törhet meg minket – Willi Orbán

– Mondhatjuk, hogy az elmúlt két hétben nagyot fordult önnel a világ?
– Az biztos, hogy két héttel ezelőtt nem voltam túl boldog, elvégre nem kaptam lehetőséget a klubomban – válaszolta a Nemzeti Sportnak Willi Orbán, a magyar válogatott és a német élvonalbeli Leipzig 27 esztendős hátvédje. – Aztán következett a Schalke elleni bajnoki, amelyen végre ismét kilencven percet játszottam, ráadásul gólt fejeltem a négy nullára megnyert meccsen. Ezt követte a válogatott szünet, tíz nap alatt rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam, hihetetlenül erős csapategység jellemzett minket a legutóbbi három találkozón. Ilyen a futball: az egyik pillanatban még szomorkodsz, aztán tíz nappal később úgy érzed, minden fantasztikus. Boldog vagyok, hogy az edzésekbe fektetett munka kifizetődött, bízom benne, hogy a folytatás a válogatottban és a Leipzigben egyaránt hasonlóan sikeresen alakul.

– A Schalke elleni bajnoki mennyit számított a lelkének?
– A válogatott találkozók előtt nyilván jót tett az önbizalmamnak, ám a legtöbbet a Törökország elleni Nemzetek Ligája-csoportmeccsnek köszönhetek. A tavaly októberi térd­sérülésem után azon az összecsapáson játszottam először kilencven percet, akkor bizonyosodtam meg arról, hogy továbbra is bízhatok a testemben, a fizikumomban, a képességeimben. A játék is jól ment, csapatszinten is jól futballoztunk, éltem a sors által kínált eséllyel. Úgyhogy a Schalke elleni bajnoki nem az első, inkább a második lépést jelentette.

– Mondhatjuk, hogy karrierje legnehezebb időszakát hagyta maga mögött?
– Ezzel a kijelentéssel nem vállalunk nagy kockázatot. Bár tizenkilenc esztendősen megoperálták a bal térdemet, akkor csak tíz-tizenegy hetet kellett kihagynom. A játékra éhes fiatalnak az is örökkévalóságnak tűnt, de mostani fejjel azt mondom, semmiség volt az utóbbi tizenegy hónaphoz képest. Nem tehettem mást, türelemmel vártam az esélyre, próbáltam megőrizni a pozitív hozzáállásomat, mert azt vallom, ha rengeteg energiát fektetsz valamibe, előbb-utóbb kifizetődik. Szerencsére most is így történt.

– A Bayern München elleni Német Kupa-döntő előtt vagy a Bulgária elleni Eb-pótselejtezőt megelőzően izgult jobban?
– Ha egy játékos a Bundesligában, a Bajnokok Ligájában és válogatott meccseken lép pályára, hozzászokik az állandó nyomáshoz. Ám erre az édes teher kifejezést használom, elvégre gyerekkorom óta azért dolgoztam, hogy a legmagasabb szinten futballozhassak, furcsa lenne, ha ezek után megremegne a lábam a nagy meccsek előtt. A kérdésre válaszolva, a döntő mindig más, ott vagy mindent megnyerünk, vagy mindent elveszítünk. A Német Kupa finálé kapcsán nagyobb volt bennem a drukk, ám az Európa-bajnoki részvételről döntő Izland elleni Eb-pótselejtező előtt vélhetően ugyanúgy izgulok majd, mint tavaly májusban Berlinben.

– Minek köszönhették a győzelmet Szófiában?
– Nem azon a meccsen játszottunk a legjobban, az első és a második gólunknál egyaránt szerencsénk volt, de sokat számított, hogy szögletből és szabadrúgásból is eredményesek voltunk, szinte az összes helyzetünket kihasználtuk, Gulácsi Péter pedig szenzációsan védett. Nem véletlen, hogy mindhárom meccsen nagybetűs csapatként játszottunk, megtaláltuk a játékrendszert, amelyben a játékosok a leginkább kidomboríthatják erősségeiket. Rengeteget futottunk, letámadtuk az ellenfelet, és bár néhány téren még fejlődnünk kell – például a támadásépítésben –, az utóbbi meccseken mutatott teljesítményre alapozhatunk. Ráadásul minden félidő, minden sikeres találkozó növeli az önbizalmunkat. Szerbia ellen is sokat számított, hogy az első játékrészben azt láttuk, felvesszük a versenyt az európai topklubokban szereplő játékosokkal. A szerbek talán lebecsültek minket az első negyvenöt percben, ám amikor a fordulás után próbálták növelni az iramot, már elhittük, hogy féken tarthatjuk őket. Meglehet, a szerb válogatottban szerepelnek a képzettebb játékosok, ám csapatként mi futballoztunk jobban.

– A tavaly novemberi, Wales elleni kettő nullás vereség után kilenc hónapig nem volt válogatott összetartás, mégis ég és föld a különbség a csapat akkori és mostani játéka között. Ez minek köszönhető?
– A térdsérülésem miatt az utolsó Eb-selejtezőkön nem lehettem a csapat mellett, úgyhogy nehéz egyértelmű választ adni a kérdésre. Szerintem Wales ellen sem futballoztunk kilátástalanul, ám akkor Aaron Ramsey és Gareth Bale egyéni villanásaira nem tudtunk válaszolni. Amióta visszatértem a válogatotthoz, azt látom, hogy minden játékos elszánt, motivált, szeretne a csapatban szerepelni. Ez az a mentalitás, ami átsegít minket a nehézségeken. Az összetartásra más és más erőnléti állapotban érkeznek meg a játékosok, akad, aki kevesebbet játszik a klubjában, a vírushelyzet miatt pedig időnként kiesik néhány kulcsjátékos. Ám most olyan a hangulat, hogy a negatívumokból is próbálunk erőt meríteni, összeszorítjuk a fogunkat, és csak azért is meg akarjuk mutatni, hogy semmi sem törhet meg minket.

– Mennyit gondol az Izland elleni meccsre?
– A válogatott szakmai stábjával napi szinten váltunk üzenetet, figyeljük az ellenfélről érkező híreket, biztos vagyok benne, hogy szempillantás alatt eltelnek a meccsig hátralévő hetek. Ám mostanság, amikor egymást érik a Bundesliga- és a Bajnokok Ligája-meccsek, értelemszerűen a klubunk élvez elsőbbséget.

– Jó ránézni a Bundesliga tabellájára?
– Az első helyünk azt mutatja, jó úton járunk, ugyanakkor az előző idényben a téli szünetben még vezettük a tabellát, aztán a tavasszal kiderült, semmit sem számít, ki az első fél távnál. A célunk, hogy az idény végén az első négyben végezzünk, de természetesen olyan sokáig szeretnénk megőrizni az első helyünket, ameddig csak lehetséges. A sűrű versenynaptár miatt ez nem lesz egyszerű, a szerda-szombat ritmusban edzésre nem is igen jut idő, két meccs között vélhetően csak a regeneráció és a videoelemzés fér bele.

– Kedden kezdődik a Bajnokok Ligája, a Leipzig a PSG-vel, a Manchester Uniteddel és a Basaksehirrel szerepel egy négyesben. Hogyan látja az esélyeket?
– A párizsi együttessel az előző kiírás elődöntőjében találkoztunk, azóta Kylian Mbappé, Neymar és Ángel Di María nem lett rosszabb futballista. Mindkét meccsen vért kell izzadnunk a pontokért, még akkor is, ha a francia bajnoknál egyelőre több játékos sérüléssel bajlódik. A török együttes nem véletlenül jutott idáig, ám ha tovább akarunk jutni, azon a két meccsen hat pontot kell szereznünk. A Manchester United a világ egyik legnagyobb klubja, még akkor is, ha az utóbbi években nem sikeres. Az angol csapat hullámzóan teljesít, az egyik hétvégén lemossa az ellenfelét a pályáról, a következő fordulóban szinte rá sem lehet ismerni. Kíváncsi vagyok, ellenünk melyik arcát mutatja, ám ha úgy futballozunk, ahogyan tudunk, nyerhetünk az angolok ellen. Az előző kiírásban az elődöntőig meneteltünk, mindannyian bízunk benne, hogy most sem a csoportkör lesz a végállomás.