A számok nyelvén – Malonyai Péter jegyzete

Végre egy olyan meccs, amelyen korán hátradőlhettünk, hiszen a 18. percben már 2–0 volt – ide. Jó-jó, Andorra ellen, ami ugyebár a csak az ellenfelet kell jól megválasztani szurkolói fanyalgás alapesete, de ne legyintgessünk. Egyrészt, mert az ellenfeleket mostanság sem mi választjuk meg, másrészt pedig ezen az estén nem győzhettünk le mást – Andorra volt az ellenfél.

Két gól pedig két gól, ám ennél nálam többet jelentett, hogy gólja után Szalai Ádám csak rövid ünneplést engedélyezett, élénk karmozdulatokkal jelezte, hogy gyerünk tovább.

Egyetértettem vele, hiszen az Anglia és az Albánia elleni blama után az lett volna a legkevesebb, hogy most túllendüljön a csapat a szokásos ígérgetésen. Ők azt mondták, kárpótolni akarnak engem, a drukkert, én azt mondom, ne kárpótoljanak – teljesítsenek. Fogadkozás nélkül, magától értetődően, hiszen ez a válogatott, ők pedig a futballistái.

A két gól után persze megnyugodtak a kedélyek, s vele a futballistáink is, kiegyensúlyozott lett a játék. Pedig az andorraiak nem lettek néhány perc alatt jobb futballisták, s a mieink sem gyengébbek, ezért volt kissé érthetetlen a lassítás. Ahogy az is, hogy amikor az andorraiak letámadással próbálkoztak, máris jöttek az eladott labdák.

Telhetetlen lennék? Nem hiszem, csak észrevehetően akadnak olyan játékelemek, amelyekben (még? már?) nem vagyunk otthon. Mielőtt bárki nekem esne, utalok Marco Rossira, aki enyhén szólva sem volt nyugodt, látva, hogy nem csupán a labda birtoklásában, hanem elvesztésében is je­leskednek a fiúk.

Andorra ellen persze belefért, az már kevésbé – legalábbis nálam –, hogy a nagy engesztelési hadművelet abbamaradt. Mert az lett volna a legkevesebb, hogy minimum annyi gólt láthatok a bocsánatra vágyóktól, amennyivel elkeserítettek az előző két meccsen. Tudom, ma már nem lehet lebecsülni egyetlen ellenfelet sem, ám azért a tudáskülönbség objektív a magyar és az andorrai válogatott között is. Azaz... Valószínűbb, hogy a fiúk ennyit tudnak. Sőt. Biztos, hiszen véletlenül nem kap gólt egy csapat.

Végezetül pedig jöjjön a matematika, amit már megint rengeteget emlegetnek az esetleges továbbjutás kapcsán. Szögezzük le, hogy a másodfokú egyenlet megoldóképlete tartalmasabb, mint a válogatott teljesítménye, hiszen egyelőre ott tartunk a számok nyelvén, hogy 2–1.

Kibekkeltük – Andorra ellen.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!