Az Aranycsapathátravont középcsatárának sírjánál, az Óbudai Temetőben Lomnici Zoltán, a testület elnöke mondott beszédet, amelyben utalt arra, hogy Hidegkuti a társaival együtt az óbudai grundokon rongylabdával kezdett focizni, majd már 16 évesen az ottani Újlaki FC felnőttcsapatában játszott.
Hozzátette: a csatár 1953-ban az évszázad mérkőzésén három gólt szerzett az angolok ellen és nagyban hozzájárult a magyar válogatott győzelméhez. A nemzeti együttesben 69 játszhatott, s ezt 39 góllal hálálta meg, részese volt az olimpiai és a világbajnoki sikereknek, majd edzőként is nemzetközi hírnevet szerzett.
Lomnici kitért arra is, hogy Hidegkuti polgári származása – édesanyja gyárigazgató, apja az I. világháborúban való helytállásáért vitézi címet kapott – szálka volt a diktatúra szemében ezért a szüleinek kitalált előéletet kreáltak, és csak így játszhatott a válogatottban. Az MTK támadója a sérelmek ellenére az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után Puskással, Kocsissal és Cziborral ellentétben nem maradt külföldön, a hazáját választotta a nemzetközi karrier helyett.
Az Aranycsapat Testület elnöke felhívta a figyelmet: kezdeményezték, hogy Puskás Ferenc mellett az Aranycsapat is kapjon helyet a hungarikumok között.
„A sikereket ugyanis a csapat érte el és az itthon játszó labdarúgóknak szerényebb lehetőséget biztosítottak a hazai keretek” – hangsúlyozta Lomnici Zoltán.
Takács Tibor a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület elnöke felidézte, hogy annak idején kisgyerekként rádión hallgatta az angolok elleni 6-3-as győzelem közvetítését, ami annyira elbűvölte, hogy örökre elköteleződött az Aranycsapat játékosai és a labdarúgás iránt. Nagy élmény volt számára, amikor a legendás mérkőzés 40. évfordulóján személyesen is találkozhatott az Aranycsapat több játékosával, köztük Hidegkutival, és büszke arra, hogy barátság kötődött közöttük. Emlékeztetett arra, hogy az Aranycsapat 9-ese edzőként is sikeres volt, hiszen egyebek között Kupagyőztesek Európa Kupáját nyert az olasz Fiorentinával.
Móré Imre, aki a csatár csapattársa volt az MTK-ban, kiemelte: Hidegkuti nemcsak labdarúgóként volt kiváló, hanem igazi szív-lélek ember is volt, aki ott segített másoknak, ahol csak tudott. Érzelmekkel túlfűtött beszédében végül azzal a kéréssel fordult Csányi Sándorhoz, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökéhez, járjon közben, hogy a magyar csapatokban ne légiósok, hanem hazai játékosok legyenek, mert szerinte ez lehet a kulcsa a magyar labdarúgás újbóli felemelkedésének.