„Talán az utolsó magyar futballzseni volt, aki megjelenítette a magyarok futballtörténelmének valamennyi hagyományát: játékában, futballtudásban, életvitelében, magatartásában, edzői munkásságában. Nem voltam sem a haverja, sem a barátja, mégis, igen szoros volt a kapcsolatunk– írja Mezey György Mészöly Kálmánról az Origón megjelent búcsújában. – Én Mészöly Kálmán társa voltam, ami olykor többet jelentett, mint egy haverság, vagy barátság. Társa voltam a legnagyobb edzői kihívás megvalósításában. Azt a feladatot kaptuk, hogy Magyarország válogatottját juttassuk ki az 1982-es spanyolországi világbajnokságra.”
Mezey György 1980 és 1982 között volt Mészöly Kálmán segítője a válogatottnál, 1982-től az olimpiai válogatottat irányította, 1983-tól pedig a felnőttválogatottat vezethette, Mészöly Kálmán ajánlására. Mezey Mészöly játékos-pályafutását is feleleveníti.
„Mészöly Kálmán óriási futballista volt. Olyan tökéletes teljes csűdöt, amellyel mindkét szélre váltott súlypontot, senkitől sem láttam. Szinte csengve pattant rüsztjeiről a labda tisztán, pontosan. A fejesei? Csanádi Árpád könyveibe illő tanulmányok szintjén hajtotta ezeket végre. Talán a népsportos szakíró, a szintén egykori futballista Németh Gyula szüleménye volt a „Szőke Szikla”jelző. Pedig nem emlékszem egyetlen vad, durva szerelésére sem. Belső védőként is mindig elegáns, pedáns, tiszta ütközésekre törekedett, a magasban pedig a légtér ura volt.”
Edzőként Illovszky Rudolfhoz hasonlítja.
„Talán a legnagyobb hatást Illovszky Rudi bácsi tette rá. Őt szerette a legjobban valamennyi mestere közül. Igaza volt. Ez a szűkszavú, egyenes ember rendkívüli érzékű és tudású edző volt. Hétköznapi viselkedésében is a tiszteletet parancsoló magyar hagyományokat folytatta. Segített mindenkin.”