Nagy Zsolt a németeknek lőtt gólja után még most is futna örömében

– A 2022-es esztendő végén a Puskás Akadémia több labdarúgója is megmutatta, nem jön zavarba, ha sport­ágat váltva jégkorongoznia kell: Hornyák Zsolt vezetőedző elsősorban Yoëll van Nieff teljesítményét emelte ki, de a honlapon található videó alapján úgy tűnt, a kapus Tóth Balázs is feltalálta magát a jégen. Ugyanakkor önt nem láttuk beöltözve.
– Választható volt a program: aki akart, jégkorongozott, én úgy döntöttem, inkább edzek egyet – felelte Nagy Zsolt, a Puskás Akadémia 13-szoros válogatott labdarúgója. – Egyébként tudok korcsolyázni, igaz, a jégkoronggal még nem próbálkoztam.

– Ugyancsak az óév utolsó napjaiban történt, hogy Felcsúton megválasztották a különböző korosztályok legjobbjait: az NB I-es csapatnál kérdés volt, ki érdemli ki a címet?
– Ezt nem tudhatom. Mindenesetre nagyon örültem, hogy rám esett a választás, ám ez még úgy is meglepett, hogy tudtam, mennem kell az átadóra. Büszkeséggel tölt el, hogy elismerték a teljesítményemet, szerencsére korábban is átéltem már hasonlót.

– Idén októberben lesz tíz éve, hogy bemutatkozott az első osztályban. Saját értékrendje szerint is a legutóbbi volt a legjobb idénye?
– Ez egészen biztos! A Puskás Akadémiával harmadikok lettünk a bajnokságban, ráadásul rendszeresen szóhoz jutottam a válogatottban. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, hogy mást ne mondjak, az első gólom a válogatottban, és persze a wolverhamptoni mérkőzés, amelyen négy nullára legyőztük Angliát, és gólt is szereztem.

– Lehet azt mondani, hogy 2022 júniusa mindent visz a pályafutásában?
– Nem is kérdés! Még akkor is, ha nem sokkal később súlyosan megsérültem. A bajnokságnak már vége volt, a válogatottal azonban négy meccset is játszottunk a Nemzetek Ligájában, ráadásul nem akármilyen minőséget képviselő ellenfelekkel. Emlékszem, amikor kiderült a csoportbeosztás, nem sok esélyt adtak nekünk, sokan lebecsülték a csapatunkat, mi azonban hittünk magunkban, és nem jó, hanem kiemelkedő eredményt értünk el. Ha a legmélyebb álmomból felébredek, akkor is ott van előttem, ahogy a Németország elleni hazai találkozón ballal átveszem a labdát, majd jobbal a léc alá lövök: ha nincs a lelátó az őrjöngő szurkolókkal, talán még most is futok! Az i-re a pontot az Anglia elleni idegenbeli siker tette fel, nemigen tudom eldönteni, melyik jelentette a nagyobb élményt.

– Nehéz volt feldolgozni, hogy amikor talán élete formájában futballozott, három nappal a bajnoki rajt előtt, a Guimaraes elleni Európa-konferencia­liga-meccsen a bal térdében részlegesen elszakadt a belső oldalszalag?
– Sokat gondolkodtam utána, minek lehet a következménye a sérülés – valamit biztosan rosszul csináltam. Meglehet, kicsit feszültebb voltam a kelleténél, talán nem úgy mentem bele a párharcokba, ahogy szoktam, de a portugálok játékosa ráesett a lábamra, vagyis önhibámon kívül sérültem meg. Bántott, hogy két fontos Nemzetek Ligája-mérkőzésről is lemaradok, és mert úgy volt, hogy csak novemberben futballozhatok újra, nem volt realitása a novemberi két felkészülési meccsnek sem. Marco Rossi szövetségi kapitány folyamatosan érdeklődött az állapotomról, ez sokat jelentett, hatalmas köszönet jár azoknak, akik segítettek, hogy már októberben visszatérhessek.

– A sérüléséig úgy tűnt, kirobbanthatatlan a válogatottból, azóta viszont kiderült, nagyon erős riválist kapott a tizenkilenc éves Kerkez Milos személyében.
– Szerintem mindkettőnket motivál, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, azért az nem rossz, ha egyikünk valamilyen okból nem bevethető, nyugodtan be lehet tenni a másikat. Mindig jobb akarok lenni, remélem, a Puskás Akadémiával a bajnokságban és a Magyar Kupában, a válogatottal pedig az Európa-bajnoki selejtezőben jól szerepelünk.

– Vasárnap Marbellába indul edzőtáborozni a Puskás Akadémiával: számontartja, hányadszor készülnek Dél-Spanyolországban?
– Csak az a biztos, hogy sokadszor. Szeretek edzőtáborba menni, szükség van erre az időszakra, hogy jó állapotban legyünk a Mezőkövesd elleni bajnoki rajton. Egyébként késéssel utazom el oda, ugyanis hétfőn rendezik az M4 Sport – Az Év Sportolója Gálát, s a válogatottat is jelölték a hagyományos csapatsportág kategóriában – megtisztelő, hogy én is ott lehetek.