Újabb fájdalmas veszteség – Mészáros Ferencre emlékezünk

Újabb fájdalmas veszteség... Sajnos már minden szempontból múlt időben írhatjuk le: kevés olyan kivételes képességű kapusa volt a honi labdarúgásnak, mint Mészáros Ferenc, vagy ahogyan társai és a szurkolók hívták, Bubu. Remek labdaérzék, ruganyosság jellemezte, Szabó Antallal, Grosics Gyulával és Ilku Istvánnal azon négy kapus egyike, akik legalább két világbajnokságon vettek részt.

Pályafutását szülőhelyén, Soroksáron a VM Egyetértésben kezdte, 1968. szeptember elsején a Csepel–Egyetértés találkozón (2:1) mutatkozott be az élvonalban. A Vasasban 1969. április 6-án az MTK ellen lépett pályára, a vendégek 3:2-re győztek a tartalékos piros-kékek ellen, Bubu 4-es osztályzatot kapott. A meccs előtt Ihász Kálmán megkérdezte tőle, védett-e már az NB I-ben, mire ő azt mondta, kétszer. Az angyalföldi klubban a következő évtizedben Tamás Gyulával vetélkedett a kezdőbe kerülésért, csapattársa a DVTK-tól 1970-ben került a Fáy utcába, s abban az évben volt utoljára válogatott. A hetvenes évek elejétől már Mészáros Ferenc védett többet – kivéve, ha fegyelmi okokból mellőzték. A legjobbak között Rothermel Ádámé és Géczi Istváné volt a kapu, Bubu Illovszky Rudolf kapitánysága alatt – a szakember már a Vasasból ismerte, majd 1977-ben vele lettek bajnokok a piros-kékek és remek képességű kapus is – mutatkozott be a válogatottban 1973. szeptember 23-án Belgrádban Jugoszlávia ellen (1–1).

Újonc létére meglepően higgadtan, nagy nyugalommal és jól védett. Igaz, hogy nem volt túlságosan nehéz dolga, de minden mozdulatán látszott a magabiztosság – írta róla a Népsport.

Voltak nehéz pillanatok is a pályafutása kezdetekor: 1975-ben italozásért klubja eltiltotta, de aztán októberben a Sporting elleni UEFA-kupa-találkozón (3–1) már ő remekelt: „Nagyszerűen védett, több nehéz labdát hárított” – írta teljesítményéről a sportlap.

A Vasas 1977-es bajnokságát a ZTE elleni Fáy utcai 3–1-es győzelemmel véglegesítette, és a kapusteljesítményről ez állt a tudósításban: „...az első félidőben volt néhány ügyes védése, de egyszer-kétszer rosszul számította ki a labda ívét”.

Bízva tudásában időnként szeretett könnyelműsködni, kidobás előtt a dereka mögött tette egyik kezéből a másikba a labdát, vagy úgy tett, mintha balra dobná, aztán jobbra küldte.

A magabiztosság a románok elleni 1981-es bukaresti vb-selejtezőn (0–0) is jellemző volt rá, a szaklap a pontszerzés egyik főszereplőjének tartotta: „Mészáros maga volt a megtestesült nyugalom. Az első félidőben nem volt túlságosan sok dolga, de ekkor is védett egy Iordanescu-lövést, és kifutások után szinte a felhők közé emelkedve húzta le a labdát. Szünet után pedig bravúros védései is voltak, csupán egy kifutása nem sikerült. Sokat tett a pontszerzésért.”

Az 1978-as vb-n ő védett az olaszoktól elszenvedett 3–1-es vereség során: „Az első gól előtt kifejezetten balszerencsés volt, hiszen két játékoson is irányt változtatott a labda, a másodiknál pedig nem tehette jóvá a védők hibáját. A harmadik gólt gyorsabb reagálással menthette volna. A hajrában akadt egy bravúros védése.”

Az 1982-es spanyolországi vb-re már a Sportingtól jött, valamennyi meccsen ő állt a magyar kapuban, a belgák elleni 1–1 során, s az azóta oly sokszor elátkozott gólról ez szerepelt az akkori meccsbeszámolóban: „...Czerniatynski a 11-es pontról, középről jobb belsővel közepes erősségű lövést küldött kapura, s a kissé késő vetődő Mészáros keze mellett a labda a kapu jobb sarkába csúszott.”

Mentségére legyen mondva, korábban csúnyán megrúgták a kezét.

Portugáliai karrierjéről az egyik vele készült cikkben ezt mondta: „Lisszabonban nyertünk bajnokságot és portugál kupát is. Teljesítményem alapján a közönség kedvence voltam. A Farense az egyetlen negatív emlékem. Újonc csapatként hívott az a klub, csak az első öt hónapomat fizette ki. Utána három évig tartott a bírósági per, csak ezután kaptam meg a pénzemet.”

Mészáros Ferenc a harminckilencedik évében járva is védett még a válogatottban (nála idősebben csak Király Gábor őrizte a nemzeti tizenegy hálóját), mégpedig 1988 májusában a Dánia elleni 2–2 alkalmával a Népstadionban, és erről így szólt a tudósítás: „Rutinja, higgadtsága néhány kellemetlen szituációban sokat ért. A tapasztalt kapuvédő higgadtan, magabiztosan őrizte hálóját, egyetlen hibáját a bíró »jóvátette«. Az első gólról nem tehet, a másodikat szerencsével háríthatta volna.”

Talán ha 1990-ben nem akart volna mindenáron vezetőedző lenni a Vasasban, ha azokban a zavaros időkben kivár, ha egykoron szeretett klubja nem rúgja ki az első adandó alkalommal, talán minden másképp alakul tréneri pályáján. Külföldön edzősködött, nem különösebb sikerrel, amikor 1996-ban a Sporting kapusedzősége után hazatért, interjújában éles kritikát fogalmazott meg a honi futballról: „...immár nem sokáig halogatható, hogy mentalitásban gyökeresen megváltozzék a vezetők és a játékosok magatartása. (...); eleinte legalább működésben, szervezettségben hasonló szintre jussunk el, mint a nyugati kluboknál.”

Kétezerben autóbalesetet szenvedett, sokak szerint azt követően lett az átlagnál jobban visszahúzódó. Nem adott interjút, idővel nemcsak az újságírókat, az embereket is kerülte. Illovszky Rudolf ugyan hívta az 1977-es bajnoki cím egyik-másik jubileumán, hogy üljön le a csapattal az asztalhoz, de nem fogadta el a meghívást, a Fáy utcába sem járt ki a Vasas mérkőzéseire. Fia a Blikknek két évvel ezelőtt azt nyilatkozta, édesapja remete életet él, szinte csak az ebédért jár ki egy soroksári kifőzdébe.

Mészáros Ferenc 2023. január 9-én, hétfőn hosszú betegség után 72 évesen hunyt el.