MLSZ: „Nem mindig Anglia az ellenfél” – Roy Hodgson a magyar válogatott előtt álló kihívásokról

Hodgson, aki a Fulhamet Európa-liga-döntőig, a svájci válogatottat pedig 29 év után világbajnoki szereplésig vezette, nem egyedül érkezett Budapestre, hanem korábbi kollégájával, Barry Simmondsszal, aki hosszú éveken át segítette a munkáját. Simmonds vezetőedzőként, vezető scoutként és más egyéb sportvezetői szerepkörben is dolgozott, de a nevéhez fűződik például Moussa Dembélé Fulhamhez igazolása is – emelte ki a magyar szövetség honlapja.

„Roy titka a kemény munka, és ezt elvárja a mellette dolgozó stáb többi tagjától is. Persze nem arról van szó, hogy el kéne hanyagolni a családodat vagy bármit, ami érdekel, legyen az a golf, a zene vagy akár a gyerekeiddel töltött idő, de nagyon magasra helyezi a lécet” – jellemezte Simmonds Hodgsont, aki először az edzői hitvallásáról beszélt az MLSZ videójában.

„Ha valaki top szinten edző lesz, akkor teljesen egyértelmű, hogy az eredmények életbevágóan fontosak. Nem lesz az embernek hosszú karrierje, ha nem tud eredményeket felmutatni. Nem feltétlenül kell trófeákat nyerni, de valamifajta sikerre mindenképp szükség van. Ezért kell kialakítanod a filozófiádat, és hogy milyen metódusokat alkalmazol, hogy elérd a kitűzött eredményeket. Hogy »viszed magaddal« a játékosokat, hogy inspirálod őket, hogy éred el, hogy kövessenek, hogy higgyenek benned és az elvégzett munkában, abban, amit elvársz tőlük. És ha mindez megvan, akkor mit tűzöl ki a csapat elé közös célként. Biztosnak kell lenned abban, hogy mindannyian egy cél felé húzzátok a szekeret, ha úgy tetszik, akkor egy végeredmény felé, mert mindannyian tudjátok, hogy máskülönben nem lesz reális a kitűzött cél. Az én filozófiám az, hogy ezt az edzőpályán kell elérni, és ez az, amit az előadásomban is elmondtam a képzésen résztvevő edzőknek, hiszen ők is azért vannak most itt, hogy jobb edzők legyenek” – fejtegette Hodgson, hozzátéve, hogy ugyan a játék átalakult, az alapvető edzői képességekben nincs nagy különbség.

„Minden ugyanolyan: te vagy, egy futballpálya, egy zsák labda, a jelzőmellények, a bóják és ami benned van, vagyis a tudás és a képesség, hogy elhitesd az elképzelésed a játékosokkal, és meggyőzd őket. Végeredményben ez fogja eldönteni, hogy sikeres edző leszel vagy sikertelen.”

Az edzők manapság már több segítséget kapnak, hiszen fejlődött a sporttudományos háttér, így jobbak az esélyeik arra, hogy valamilyen módon sikeresek legyenek. A játékosok oldaláról nézve viszont sok múlik a hozzáálláson, hogy mennyire veszik komolyan a munkájukat.

„A játékosok egyre inkább tudatában vannak annak, hogy a focistaélet rövid, viszont nagyon jól fizet, vagyis nagyon sok pénzt tudnak keresni ilyen rövid idő alatt, ha igazán magas szinten csinálják. Csak rajtuk áll, hogy kihagyják-e az itallal tarkított éjszakákat a barátokkal, kihagyják-e azokat a bulikat, kicsit keményebben dolgoznak-e magukon, hogy esetleg kicsit fittebbek legyenek, hogy fejlesszék magukat erőnlétileg, hogy kicsit gyorsabbak legyenek, szóval mindez rajtuk áll, hogy többet tegyek ezekért a célokért.”

A beszélgetésben természetesen szóba került a Wolverhamptonban lejátszott Nemzetek Ligája-mérkőzés, amelyen a magyar válogatott világraszóló, 4–0-s győzelmet aratott.

„Azt gondolom, akik a magyar válogatottal dolgoznak, továbbra is két lábbal állnak a földön. Csodálatos kontrajátékot nyújtott akkor a csapatuk, amely hihetetlen eredményt hozott, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy minden aspektust figyelembe véve jobb volt a magyar válogatott. Bár hihetetlen teljesítményt nyújtottak, de az angol válogatottnak jobb játékosai vannak és nyernie kellett volna. Éppen ezért annyira elismerésre méltó, hogy a magyar válogatott úgy megállította az angol válogatottat akkor, és így kihasználta az ellentámadásait. Az Európa-bajnokságon szintén láttam pár meccsüket, és ami lenyűgözött, az a csapategységük volt, a munkamennyiségük, az elszántságuk, hogy megtegyék azokat a szükséges dolgokat, amik a meccsekben tartották őket. Tudták, hogy amikor igazán nagy nevekből álló csapatokkal játszottak, amikor egyértelműen ők az esélytelenebbek, ezért nagyon pragmatikusnak kell lenniük, hogy jó eredményt érjenek el.

Az angol meccs erre jó példa volt, úgy léptek pályára, hogy pontosan tudták, honnan érkezik veszély, mit kell tenniük ellene. Az igazi nehézség az, hogy a csapat képes lesz-e ezt újra és újra elérni. Ráadásul nem mindig Anglia az ellenfél, amikor tele a stadion, és ez egész világ nézi a meccset, hanem például hazai pályán Litvánia, ami szintén nem lesz könnyű. Ha az angolok elleni meccsen felállított szintről vagy a jól sikerült Eb-meccsek szintjétől visszaesel, és azt gondolod, hogy mivel nem Anglia vagy Portugália lesz az ellenfél, és könnyebb lesz, tévedsz. Gratulálni kell a játékosoknak, hogy akkor azokon a meccseken fantasztikusan teljesítettek, de biztossá kell tenni, hogy újra és újra megcsinálják. Ez az edző feladata, hogy ezen gondolkodjon, és hangsúlyosan elmondja a játékosoknak ennek a fontosságát.”

HODGSON A NEMZETI SPORT KÉRDÉSÉRE RÉSZLETESEN IS BESZÉLT KORÁBBI JÁTÉKOSÁRÓL, GERA ZOLTÁNRÓL, ERRŐL ITT LEHET OLVASNI!