Küzdelem, alázat, fejlődés – ez a magyar válogatott!

Európában kezd egyedülállóvá válni az a hangulat, ami most már minden egyes válogatott mérkőzést végigkísér itthon. Legyen az egy felkészülési meccs hétköznap este a novemberi hidegben, Görögország ellen, egy Eb-selejtező a csoport papíron leggyengébb csapata, Litvánia ellen vagy egy edzőmeccs a csehekkel nyári hőségben, szeptemberben – az ötvenezer fölötti nézőszám most már garantálva van. Meg az elsőtől az utolsó percig küzdő-hajtó és fokozatosan egyre jobban játszó magyar válogatott is. De, hogy mennyire irigylésre méltó az a légkör, ami nemzeti csapatunk mérkőzéseit körülveszi, milyen érzés, akárcsak külső szemlélőként is a részesévé válni, jól érzékeltetik a mérkőzés előtti szurkolói menetet bemutató videós közvetítésünk alatt érkező kommentek.

„Köszönöm, hogy ott vagytok!” „Úristen, libabőr, hajrá, magyarok!” „Büszkeséggel tölt el, hogy magyarnak születtem.” „Ria, Ria, Hungária, Erdélyből!” „Ezt nem lehet megunni. Magyarnak lenni öröm és büszkeség, felbecsülhetetlen érték.” És ez csak egy barátságos mérkőzés… Mi lesz akkor az Eb-döntő előtt...?” Ilyen és ezekhez hasonló kommentek hosszú sora érkezett.

Ezek, na meg az ezúttal is tömött lelátók igazolják, rengetegen állnak most a magyar labdarúgó-válogatott mögött (a szurkolói menetekben rendre találkozni más sportágak képviselőivel is, vasárnap a női pólósok volt kapitánya, Bíró Attila is a drukkerekkel együtt vonult a meccsre). Talán többen, mint az elmúlt harminc évben bármikor. Marco Rossi is arról beszélt a vasárnapi sajtótájékoztatón, hogy sosem gondolta volna, hogy egy teljes stadion fogja egyszer a nevét zengeni – ahogy arra a csehek elleni meccsen többször is volt példa, amikor a szemközti lelátók egymásnak felelgetve harsogták a kapitány kereszt- és családnevét. A magyar válogatott előző szövetségi kapitányai aligha éltek át hasonlót.

Mindez nem véletlen, és nemcsak a kifogástalan körülmények, hanem a válogatott játéka, töretlen fejlődése miatt is kapkodják el rendre a belépőjegyeket és gondolják úgy, hogy ezeket a srácokat látni kell! Azt, ahogy például a 10. percben egy fantasztikus támadást vezettünk a bal oldalon, Szoboszlai Dominik a levegőben átvett egy labdát és pattanás nélkül továbbította Varga Barnabás elé, aki Sallai Roland elé tálalt, ő pedig kapásból lőtt is, kár hogy kissé kisodródott, így a kapust találta el. Aztán az abszolút tudatos futball szemtanúi lehettünk akkor is, amikor Szoboszlai szögletből a hosszún érkező Kalmár Zsolt elé tálalt, a középpályás középre lőtt, majd a kapu előtt helyezkedő Sallai fejelt fölé. Szintén a tudatosság, a megkomponált labdajáratás eredménye volt Szalai Attila próbálkozása a 35. percben. A második félidőben pedig a Kerkez Milos beadásából születő Sallai-gól igazi mestermunka volt! Az ilyen akciók és játék értékét még az sem csökkenti, hogy egy védelmi megingásból egyenlíteni tudtak a csehek.

Csapatunk legnagyobb erénye, hogy most már minden mérkőzésen képesek vagyunk hasonlóan jó játékra, szép megoldásokra. Legyen az ellenfél a világ közvetlen élvonalába tartozó Anglia, a csoportunkban az utolsó kalapból kisorsolt Litvánia, a vb-résztvevő Szerbia vagy éppen az Eb-n (éppen a Puskás Arénában, a hollandok legyőzésével) a negyeddöntőbe jutó Csehország. Sallai például az említett négyesből három csapatnak is remekbe szabott gólt lőtt (az angoloknak kettőt is). Nemzeti együttesünk egy éve nem kapott ki – legutóbb az olaszoktól szenvedett vereséget tavaly szeptemberben, azóta öt győzelem és három döntetlen a mérleg, ráadásul a legutóbbi hat meccsünkön csak két gólt kaptunk. Ennyi véletlen pedig a világon nem létezik.

Ez a fejlődés eredménye, és annak a törhetetlen alázatnak, győzni akarásnak, egymásért küzdésnek a megnyilvánulása, amit meccsről meccsre produkál a csapat. Marco Rossi nem a levegőbe beszél, amikor azt mondja, számára nem létezik barátságos meccs, ezért minden mérkőzésen az aktuálisan legjobb csapatot küldi pályára, a kezdőben nem kísérletezik, az újoncoknak csereként kell bizonyítaniuk és keményen meg kell dolgozniuk a lehetőségért. A legutóbbi két mérkőzésen Kata Mihály és Horváth Krisztofer kapta meg a lehetőséget, de például a védelemből Mocsi Attilának vagy Szalai Gábornak továbbra is várnia kell a bemutatkozásra, hiába voltak már tagjai többször is a keretnek.

A küzdést és a győzni akarást az olyan jelenetek mutatják például, mint amilyeneket Belgrádban láthattunk, amikor mindkét gólunk pillanatában volt földön fekvő magyar játékos (az elsőnél Loic Nego, a másodiknál Varga Barnabás és Kerkez Milos is), aki megküzdött a labdáért és még nem tudott felállni, mire a társak már továbbvitték az akciót és gólt is lőttek belőle.

Ezek nekem érnek annyit, mint amikor Szoboszlai Dominik csaknem harminc méterről kipókhálózza a bal felső sarkot a bolgárok ellen. És ha már Szoboszlai: amit tegnap a csehek ellen produkált, amire Liverpoolban is felkapták a fejüket, hogy a saját tizenhatosunkon belülről „átrúgta a pályát” és mértani pontosságú labdával indította Negót, azzal nemcsak a kivételes rúgótechnikáját mutatta be, hanem a futball iránti alázatát is. Hogy csapatkapitányként, vérbeli támadó adottságokkal sem esik le a gyűrű az ujjáról, ha hátra kell mennie védekezni, gürizni, szerelni.

És ez a hozzáállás mindegyik játékosunkat jellemzi – ez a CSAPATUNK! Már alig várjuk a folytatást, októberben a szerbek ellen…

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–CSEHORSZÁG 1–1 (0–0)
Budapest, Puskás Aréna, 54 444 néző. Vezette: Pajac (horvát)
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Lang, W. Orbán (Fiola, 60.), Szalai Attila – Nego (Kata, 84.), Kalmár Zs. (Nagy Á., a szünetben), Styles (Horváth K., 72.), Kerkez – Sallai R. (Csoboth K., 84.), Varga Barnabás, Szoboszlai D. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
CSEHORSZÁG: Stanek – Zima, Brabec (Holes, 58.), Stronati – Masopust (Provod, 58.), Soucek, M. Sadílek (L. Sadílek, 83.), Zeleny – Jurecka (Cerny, 72.), Chytil (Lingr, 72.), Hlozek (Kuchta, 83.). Szövetségi kapitány: Jaroslav Silhavy
Gólszerző: Sallai (52.), ill. Jurecka (63.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!