Még nem, de majdnem – Deák Zsigmond jegyzete

Bár a kellő időtávlat még nincs meg, hiszen épp benne vagyunk a közepében, azért gyorsan szögezzük le, a történelem itt és most íródik! Természetesen nem a sport helyett mély társadalmi problémákat jelző, svéd szurkolói áldozatokat hozó, végtelenül elkeserítő brüsszeli terrortámadásról beszélek, noha ez kétségkívül politikatörténeti jelentőségű. A három évtizede Belgiumban élő, egykori 37-szeres magyar válogatott labdarúgó, Balog Tibor nem véletlenül kommentálta keresetlenül őszintén, hiteles helyi tapasztalattal: „Ez még csak a kezdet...” Onnan légvonalban mintegy 1400 kilométerre, a litvániai Kaunasban viszont szerencsére fegyverek nélkül készült (futball)historikus tettre nemzeti csapatunk: az 1986-os vb-selejtezők után újra egyenesen a csoportból kijutni az aktuális világversenyre, jelesül a 2024-es Európa-bajnokságra.

Odáig azonban el kellett jutni, hogy a mieink a mintegy háromszázezres lélekszámú, második legnagyobb litván városban teljesíthessék be a jó sorsukat. Nézzük csak az ide vezető stációkat: március 27.: Magyarország–Bulgária 3–0, június 17.: Montenegró–Magyarország 0–0, június 20.: Magyarország–Litvánia 2–0, szeptember 7.: Szerbia–Magyarország 1–2, október 14.: Magyarország–Szerbia 2–1. Akárhogy is, jó ezt látni, hiszen ennél gyorsabban legfeljebb a viccben szereplő módon juthattunk volna el a németországi kontinensviadalra: „A légvonalnál tudok egy rövidebb utat a kiserdőn át!” Ezt a bizonyos kiserdőt keresték Marco Rossi fiai kedd este a kaunasi Dariaus ir Gireno Stadion környékén, sejtve-tudva, hogy ha esetleg nem is lelik meg ott fent, a Baltikumban, a célba úgyis eljutnak legkésőbb november közepén.

Az immár olasz-magyar szövetségi kapitány csupán egyet változtatott a szombati, szerbek elleni kezdőcsapaton, Styles helyett Gazdagot tette be, s némi taktikai „tekeréssel” Szoboszlait kissé hátrébb vonta. A harcos litvánokat ez különösebben nem érdekelte, rendre megnyerték a párharcokat, majd hamar vezetést szereztek, miután Cernychet a mieink csak „zongorán kísérték”. Aztán Dibusz és Kerkez hagyta Sirvyst gólt fejelni, az első félidő alapján nem úgy nézett ki, hogy megtaláljuk azt a bizonyos kiserdőt...

A második alapján már inkább, főképp, hogy bő egy óra elteltével Szoboszlai a léc alá vágta a Sallai letarolásáért járó jogos tizenegyest. A hazaiak már csak az időt húzták, szerencsére Varga kellően higgadt volt az egyenlítést hozó fejesénél. Mivel maradt a döntetlen, s a szerbek megverték otthon Montenegrót, még nem jutottunk ki az Eb-re, de legalább megőriztük a veretlenségünket a csoportban, s Litvánia ellen.

Az sem kevés.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!