Gyermeki mosoly – Borbola Bence jegyzete

MINDEN KISFIÚ egyszer felnő, a felnőttből apuka, az álmokból emlékek lesznek. A falra kitűzött poszter már csak fejben van meg, a rajongás érzése feledésbe merül. Keveseknek adatik meg, hogy szemtől szembe találják magukat azzal, akiért egész gyerekkorukban odavoltak. Szoboszlai Dominik kedd este életében először nézhet farkasszemet gyerekkori idoljával, Cristiano Ronaldóval, aki nem a falra celluxozott plakátról, nem a féltve őrzött focis kártyáról köszön vissza, és még csak nem is a videójáték konzolját irányítva jön szembe, hanem a Puskás Aréna gyepén. Hús-vér valójában, minden túlzó grimaszával, már-már teátrális mozdulataival. Amikor a mérkőzés előtti sajtótájékoztatón szóba került a portugál klasszis és a tizenhat évvel ezelőtti közös fotó, amelyen a nyolcesztendős kis Dominik 2009-ben kísérőként állt a portugál futballisták előtt, a magyar játékos gyermeki mosollyal beszélt Ronaldóról, arckifejezése egészen megváltozott. Mintha még mindig rajongana a mára legendává vált klasszisért. És még ha ez így is van, a példakép immár nem elérhetetlen csillag, hanem olyan valaki, akit le lehet szerelni, meg lehet előzni, a labdától el lehet választani.

Szoboszlai hétfőn ebédidőben a sajtóteremben néhány másodpercre alighanem visszarepült a gyerekszobájába, eszébe jutott a kiragasztott poszter, és hogy nyolcévesen milyen távolinak tűnt a felnőttfutball ­(NB I?!) vagy éppen a válogatottság, arról nem is beszélve, mit meg nem adott volna akkoriban egy Ronaldo-autogramért. A nagy találkozáshoz legközelebb 2021-ben járt, sérülése azonban megfosztotta attól, hogy Eb-csoportmérkőzésen (0–3) pályára lépjen kedvence ellen. Most, 2025 szeptemberében világbajnoki selejtezőn találkozhat vele, útban az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada által közösen rendezett tornára. Egyik oldalon a múlt, a halhatatlan legenda, másikon a jelen és a jövő embere, de abban senki se kételkedjen, ha kedd este meg kell állítania Cristiano Ronaldót, egy pillanatig sem fog hezitálni, odaáll a portugál útjába.

Mert az álom az első lépés a valóság felé.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!