Tóth Zoltán: Köszönöm Östreicher Emilnek, hogy segített nekem megszökni

Vágólapra másolva!

2025.12.29. 08:49

Címkék

Annak ellenére legendás kapus volt, hogy csupán egyszeres válogatott, ráadásul több szempontból sem tetszett neki a rendszer, az Újpesti Dózsa spanyolországi túráján lépett le 1979-ben, majd a tengerentúlon a terembajnokságban lett híres, San Diegóban visszavonultatták a mezét – manapság is ott élő Tóth Zoltán december 29-én tölti be hetvenedik évét.

A SZÜLŐI JÁTÉKOSMÚLT adta az erős futballkötődést: Tóth Zoltán édesapja, György három idényt is lehúzott az Újpestben, előtte a Gammában és a Szegedben védett, tizenötször a legjobbak között, utoljára 1948-ban, 33 évesen. A kora miatt nem lehetett volna az Aranycsapat kapusa – bár lehet, hogy más miatt sem…

A hetvenedik születésnapját december 29-én betöltő, San Diegóban élő Tóth Zoltán rávilágított a körülményekre.

„Apámat az 1947–1948-as idényt követően száműzték a csapatból – mesélte lapunknak az egykori egyszeres válogatott, ám képességei alapján a magyar futballkapusok egyik legnagyobb tehetségű játékosa. – A tavaszi szezonban már csak egyszer jutott szóhoz. Az új évad előtt kimaradt a keretből, a miértre a következő választ kapta az újpestiek mindenható urától, Csáki Sándortól: »Nem látja, Gyurka, hogy nincs ott a névtáblája egy fogas alatt sem?« Édesapám megsértődött, s átment az MTK-ba.”

Az „Öreg” ezután érthetően nem örült, hogy a fia az Újpestben pallérozódik. Annak igen, hogy kapus lett belőle, de őt annyira megalázták, hogy a Megyeri úti meccsekre sem járt ki… A fiával viszont foglalkozott.

„A Gázművek edzője volt, az aquincumi pályáján nyüstölt, roppant szigorúan hajtott. A mentalitást tőle örököltem.”

S hogy ez mit jelentett?

„Azt vallotta, a labdát meg kell fogni, ha lehet, és nem öklözni. Ezt úgy gyakoroltam, hogy az edzések után megkértem Sarlós Andrást és Viczkó Tamást, hogy lövésszerűen adjanak be, én pedig akár a tizenhatos vonaláig kifutva próbáltam megfogni a labdát. Gujdár Sándor és Mészáros Ferenc, a Bubu inkább öklözött, erre édesapám azt mondta, ha öklözöl, bármi történhet.”

S ha már Tóth Zoltán Sarlós Andrást emlegette, megkérdeztük az egykori ötszörös bajnok hátvédet, milyen emlékeket őriz az akkori időkről és persze a nagyszerű kapusról: „Szenzációs rugói voltak, és úgy jött ki a kapuból, hogy nem ismert félelmet. Nemigen fejelgettek az újpesti kapura az ellenfél csatárai…”

Tóth Zoltán az egyetlen válogatott meccsén a Szovjetunió ellen védett Tbilisziben az 1979. május 19-én 2–2-re végződő Eb-selejtezőn. A Népsport ezt írta: „Bemutatkozása kitűnően sikerült, azt is lehet mondani, hogy ő volt a magyar csapat legjobbja. Újonctól szokatlan magabiztossággal, feltűnő higgadtsággal őrizte a kaput, jól jött ki a beívelt labdákra, s bravúrja is akadt.”

A második szovjet gól előtt is megfogta a labdát, ami úgy pontos, hogy nem került a gólvonalon túlra, és erre a következőképpen emlékezett: „Jól ment, nem is volt rossz csapatunk, Bálint László, Nyilasi Tibor, meg a diósgyőri srác, aki az első gólunkat szerezte, Tatár György.”

A szovjetek ellen 1979-ben a mezőny legjobbja volt

Óriási karriert futhatott volna be, ha 1979 augusztusában nem marad kinn.

„Finoman fogalmazva sem rajongtam a közegért. Külföldön mindig azzal foglalkoztunk, mivel lehet seftelni, a Szovjetunióból például színes tévét volt érdemes hozni. Oleg Blohin és David Kipiani játszott az ellenfélnél, mi meg azon agyaltunk, hogy mi lesz az üzlettel… Azért csinálta mindenki, mert itthon nem voltunk megfizetve. Csak a példa kedvéért: Fazekas László, Zámbó Sándor a sztárcsapatokban is megállta volna a helyét, Törőcsik Andrásról nem is beszélve.”

Felvetettem, valahol olvastam, a bundázással sem volt kibékülve. Az 1977–1978-as idény elején az Újpest 1–0-ra verte meg a Vasast és a Honvédot, a Fradi elleni rangadón is ő védett. Jól ment neki, egy sokszoros válogatott csapattársa szólt is, ne strapálja magát, mert a felek már megegyeztek a döntetlenben…

„Ebedli Zoltán talált a kapumba, jó lövés volt, az »éles« gól volt, képtelen voltam megfogni. A vége persze tényleg egy egy lett.”

Hat hét múlva az UEFA-kupa második fordulójában a Dózsa kétgólos előnnyel érkezett Bilbaóba az Athletic elleni visszavágóra, de 3–0-ra kikapott és kiesett, s erről így írtak: „Bravúrok sorozatát mutatta be, sérülése közrejátszott abban, hogy a második gólt nem tudta hárítani.” A harmadikat már Rothermel Ádám kapta…

Tóth Zoltán nem egy alkalommal bizonyult a legjobbnak, Tatabányán (1979. március 25., 1–2) „A kapuban találjuk a mezőny legjobbját Tóth Zoltán személyében. A válogatott kerettag a büntető hárításán kívül több gólnak látszó lövést tett ártalmatlanná, nagyszerűen védett.” (Tegyük hozzá: 9-es osztályzatot kapott a Népsporttól.) Akárcsak két hét múlva Szombathelyen (0–1), s akkor is 9-es osztályzat volt a jutalma: „Az Ú. Dózsa kapujában találjuk a mezőny legjobbját, Tóth Zoltánt, aki a 11-es hárításán kívül még néhány ízben bravúrosan mentett.” S még egy bajnoki ugyanabból az idényből. 1979. június 6., Videoton–Ú. Dózsa 1–3. „Az első félidőben nagy erőssége volt csapatának, három esetben is gólnak látszó lövést hárított bravúrral, de a gólban ludas.” (Ekkor 7-est kapott.) Az 1979. májusi magyar–román olimpiai előselejtező (3–0) után így értékelte a sportlap: „Végig határozott, magabiztos volt, nyugalma átragadt társaira is.”

Több mint négy évtizedes távlatból Tóth Zoltánnak talán ez a mérkőzés a legkedvesebb: „Tényleg jól ment a védés, de az olimpiai csapat körül kialakult hangulatra emlékszem leginkább. Lakat Károly, a Tanár úr nagyon jól összehozott minket. Nekem elmondta, jól emlékszik, hogy többször is pályára léptek egymás ellen édesapámmal. A védőszárnyai alá vett.”

Ez a tény is azt mondatja, ha a remek képességű kapus itthon marad, sokszoros válogatott lehetett volna. A szovjet–magyaron (2–2) még Kovács Ferenc volt a szövetségi kapitány, de a csehszlovákok ellen Nyíregyházán a szeptemberi mérkőzésen (2–1) már a Tanár úr ült a kispadon.

Ám Tóth Zoltán akkor már nem tartózkodott itthon. Az országot harminchárom NB I-es meccs után hagyta el, ebben az is közrejátszott, hogy miután Győrben megsérült, nem akarták a Sportkórházban megműteni, mondván, katonaként csak a Honvédkórházban kezelhetik.

„Szerencsére a család addig erőszakoskodott, hogy Eiben Ernő kezelhette a combsérülésemet. Teljesen rendbe rakta az elszakadt izmokat, huszonöt centis vágás őrzi a nyomát, a főorvosnak köszönhető, hogy többször nem sérültem meg.”

A Dózsa cádizi tornáján lépett le, a hotel portáján elkérte a fiók kulcsát, amelyben az útlevelek voltak, kivette a sajátját –és felszívódott.

„Nem volt ilyen egyszerű, csak aztán cselekedtem, amikor az edzésen megjelent egy ismerősöm, Topi, akivel aztán Córdobából Madridba autóztunk. A vezetők a rendőrséghez fordultak az eltűnésem után, de arról már nem tudtak, hogy a túra szervezője, Östreicher Emil nem az én fotómat adta át, hanem Szentmihályi Antalét, hogy őt körözzék. Ezt sosem felejtem el Don Emiliónak.”

S miért éppen Amerikába ment?

„A Dózsa révén belügyesnek számítottam, tartottam tőle, hogy utánam nyúlnak.”

A kétéves eltiltást persze a tengerentúlon sem lehetett semmissé tenni, de az amerikai teremlabdarúgó-bajnokságban játszhatott.

„A nálam öt évvel idősebb Visnyei Gyula nyúlt a hónom alá, aki Juli Veee néven elképesztően nagy sztár volt. New Yorkban és San Diegóban is játszottam vele, utóbbi csarnokában mindkettőnk mezét visszavonultatták, meg persze a lengyel Kazimierz Deynáét is.”

Kisebbik fia, Chris (balra), lánya, Gabi (balról a második) és Dominik unokája idén karácsony előtt

A magyar kapus összesen tizenegy idényt húzott le, hatszoros bajnok, ugyanakkor mérnöki diplomáját is hasznosította a komputertechnika terén. Olasz feleségével, Teresával három gyermeket neveltek, két fiút, Zakot és Christ, valamint egy lányt, Gabit.

„Zak az Aranycsapat Zakariásáról kapta a nevét, elvégre Puskás keresztnevet mégsem lehetett adni” – mondta viccesen, annak viszont örül, hogy másik fiából született szívrendellenessége ellenére kapus lett, nem is akármilyen, a strandválogatott kapusa. Tóth Zoltán rendszeresen megfordul Magyarországon, figyelemmel kíséri a magyar válogatottat, sajnálja, hogy Szoboszlai Dominikék nem lesznek ott a vb-n, pedig kiment volna a mieink mérkőzéseire.