Yaakobishvili Áron: Az álmom megvalósulását jelentette a győztes bemutatkozás

Két kapus, két eset: Szappanos Péter (1990-ben született) voltaképpen elbúcsúzott a válogatottól, Yaakobishvili Áron (2006-ban született) bemutatkozott.

Igaz, kissé furcsa a helyzet. A legutóbbi kerethirdetésnél Marco Rossi szövetségi kapitány közölte, utoljára hívja be a Puskás Akadémia játékosát, aki évekig harmadik számú kapusként a háttérben segítette a csapatot, poszttársait, és ezt a munkát azzal köszönné meg a szakvezető, hogy pályára küldi a Puskás Arénában. Erre kiváló alkalom volt a finnek elleni pénteki felkészülési meccs, igaz, maga Szappanos Péter úgy reagált, egyáltalán nem tervezi a visszavonulást, a mérkőzést követő televíziós interjúban, az M4 Sport mikrofonja előtt úgy fogalmazott, ő biztosan nem használja az „utolsó mérkőzés” kifejezést, és ha szükség van rá, a jövőben is rendelkezésre áll.

Angyal Tamás, az FTC U14-es és U15-ös csapatának kapusedzője, aki Yaakobishvili Áron nevelőedzője volt az MTK-nál: – Tízévesen érkezett hozzánk az MTK-hoz Yaakobishvili Áron, óriási becsvággyal végezte a feladatokat, kivételes képességei már akkor megmutatkoztak. Nem véletlenül került később egy spanyol kiscsapathoz, majd a világhírű Barcelonához. S lám, péntek este bemutatkozhatott a magyar felnőttválogatottban!  Nagy védéseinél tökéletesen visszaadta a tanultakat, mégpedig azt, hogy nem kitalálni kell a lövések irányát, hanem kivárni, ameddig csak lehet, majd a lövés után mozdulni a labdára. Láthattuk, micsoda potenciál rejlik benne. Kapusposzton aligha lesznek gondjai a kapitánynak, hiszen rajta kívül Tóth Balázs és Pécsi Ármin is meglépte a válogatottsághoz szükséges szintet. Áron mellett egyébként még egy MTK-s tanítványomra is büszke lehetek: a nála egy évvel idősebb Gyetván Márk a Paksi FC kapusaként bemutatkozott az NB I nemrégiben véget ért idényében. V. GY.

A közösségi médiában többen feltették a kérdést: kap-e búcsúmérkőzést az előző időszak két kapusa, Gulácsi Péter (58-szoros válogatott) vagy Dibusz Dénes (47-szeres válogatott), akik szintén sokszor voltak kerettagok, cserék a nemzeti csapatban azon kívül, hogy éveken át álltak a kapuban? A szövetségi kapitány leszögezte: jelenleg Tóth Balázs az első számú a poszton.

„Örökké hálás leszek azért, ahogyan a szurkolók felállva tapsoltak, skandálták a nevemet – mondta lapunk kérdésére Szappanos Péter. – Ez tökéletes visszacsatolás nekem, a személyiségemmel, a válogatottban eltöltött időszakkal, a munkámmal kiérdemeltem ezt. Nagyon jólesik. Keveseknek adatik ez meg, boldog vagyok, hogy átélhettem. A szurkolói reakció miatt érdemes volt elkezdeni futballozni és ennyit dolgozni. Egyszer összeszámoltam: csaknem egy évet együtt töltöttünk a különböző edzőtáborokban, utazások során, szóval, millió közös sztorink van, jó ezekre visszaemlékezni. Mindenki odajött pacsizni, és napok óta zrikálnak ezzel a búcsúval, keddig még kapom a beszólásokat, de ez így van jól. Remélem, nem az volt a legfontosabb feladatom, hogy az öltözőben betegyem a Döndi duót, de szombaton is három emberrel megverekedtem azért, hogy én lehessek a zenefelelős. Amikor Szerbiában nyertünk, volt ebből egy kis csetepaté: a két öltöző három és fél méterre volt egymástól, és amikor Belgrádban győztünk, adtunk az örömnek, hangosan szólt a zene, ami nyilván nem tetszett a hazaiaknak a vereség után néhány perccel.”

Természetesen a finnek elleni mérkőzés is szóba került.

„Kétgólos hátrányban már minden mindegy alapon kontrázhattak, és ebből voltak helyzeteik, amelyeket Yaakobishvili Áron szerencsére hárított – értékelt a Puskás Akadémia kapusa. – Előre aláírtam volna, hogy a Puskás Arénában kapott gól és védés, hiba nélkül telik el a mérkőzés számomra, a legfontosabb az volt, hogy nyertünk.”

Két szép és egy óriási védés, egy kapott gól: összességében kiemelkedően jól mutatkozott be a válogatottban Yaakobishvili Áron.

„Már amikor jöttünk a busszal, bizsergető volt látni a sok integető gyereket, a rengeteg, mezbe öltözött embert – mondta az NS-nek Yaakobishvili Áron. – Napok óta tudtam, hogy beállok, de nem idegeskedtem, nyugodtan tudtam aludni, a feladatomra összpontosítottam. Megvalósult álom a Puskás Arénában, győztes mérkőzésen bemutatkozni a válogatottban, és néhány védéssel még hozzá is tudtam járulni a sikerhez. Azt gondolom, a szurkolók miatt is ez Európa egyik legjobb stadionja, gyerekkori ábránd volt, hogy itt védhessek, megtisztelő, hogy ez megadatott. Amikor nehezebb időszakban voltam, akkor is erre gondoltam, hogy ide akarok eljutni, és ez adott erőt a munka folytatásához. Jó érzés volt érzékelni a szurkolók támogatását.”