Mindenkinek van egy 11-e – Malonyai Péter jegyzete

Nem drukker a drukker, ha nincs ­meggyőződve arról, hogy jobban ért a futballhoz, mint kedvenc csapata edzője vagy éppen a szövetségi kapitány. Mostanság, amikor szerintem már a felkent hozzáértők sem tudják, miről is beszélnek, beszámozzák a feladatköröket, a poszt szitokszó lett náluk, ahogy a helyezkedés is a tolódás kedvéért, leginkább az összeállítás közbejöttével fitogtathatja képzelt hozzáértését a nép.

Itt van például Marco Rossi legújabb kerete. Több mint félszázan éreztek úgy, világgá kürtölik (ellen)véleményüket. Csak támogatni tudom, hiszen mi is kiállunk a nyilvánosság elé A mi 11-ünk rovat közbejöttével. Játék ez, kétségtelen, de a javából, hiszen futballügyekben nálunk (is) mindenki okos, ha nem a legokosabb.

Az ötlet egyébként klasszikus, legyen elég annyi, hogy kilencven évvel ezelőtt, 1936-ban a Nemzeti Sport nem csupán az NB I-ben állította össze fordulónként a legjobbak csapatát, hanem az amatőröknél is, ahol külön 11-ük volt a vidékieknek. Ez bajnokságonként 22 nevet jelentett, hiszen volt „tartalékcsapat” is, a csaknem két tucat játékos elég muníciót adott az olvasóknak ahhoz, hogy tartósan vitatkozzanak egymással és – lapunkkal.

Ötven évvel ezelőtt Az Ön tizenegye lett a divat, a Képes Sportban a drukkerek döntöttek az év csapatáról, 1972-ben például 21 855 érvényes szavazat érkezett, öt kapus, 55 mezőnyjátékos és 14 edző között oszlottak meg a voksok.

Érdekesség, hogy nem posztonként, hanem összesítve értékeltek, így végzett az első három helyen Bene Ferenc (20 819 szavazat), Zámbó Sándor (20 530) és Géczi István (20 122).

De vissza a jelenbe és a válogatotthoz. A válogatáshoz hozzászólók nem tagadják meg önmagukat, de ha a véleményeket megtisztítjuk a Rossi kapitányt gyalázó, az írek elleni elbukott vb-selejtezőt még mindig számonkérő, a Fradi teljes honosítását javasló hozzászólásoktól, kiderül, hogy hat-hét játékosnak klubszimpátiától függetlenül helye van a csapatban. Ez jó hír, de mit sem ér, ha leszerepel a válogatott. Mert szavazhatunk bárhová, bárkire, a csapat mindent visz – a mennybe vagy a pokolba.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!