Szőke Alex: Mindent megtettem azért, hogy világbajnok legyek!

„Jó volt a dinamikánk, emberek, jó volt!” – kiáltotta biztató hangon Lőrincz Viktor, a kötöttfogású válogatott szövetségi kapitánya, miután a sportolók elengedtek néhány szép válldobást.

A KIMBA-n hétfőn tartott sajtónyilvános edzésen az iram volt a fókuszban, nem véletlenül, a kötöttfogásúak már a formaélesítés végén járnak, s néhány nap múlva repülőgépre szállnak, hogy szombattól az asztani Barisz Arénában bizonyítsanak a világbajnokságon.

A hatfős utazó csapattal együtt készült jónéhány utánpótláskorú birkózó, s természetesen jelen voltak azok a klasszisok, akik különböző okokból most nem utazhatnak. Ilyen például a világ- és Európa-bajnok Losonczi Dávid, az Eb-győztes Takács István, valamint a vb- és Eb-második Szilvássy Erik.

Noha edzeni ezúttal nem állt be, a szőnyegmentén elhelyezett padon helyet foglalt a Las Vegasból nemrégiben U23-as világbajnoki ezüstéremmel hazatért Lévai Levente is, aki két bátyját buzdította a tréningen, tudniillik a két idősebb Lévai fivér, Zoltán és Tamás egyaránt felnőtt-vb-induló, előbbi a 82, utóbbi a 87 kilogrammosok között méreti meg magát.

A bemelegítésnél vb- és Eb-ezüstérmesünk, Fritsch Róbert állt a futókör élére, majd komoly 20 méteres sprintversenyt vívott az U20-as Eb-győztes Tösmagi Attilával – őszintén, szemből szabad szemmel nem lehetett megállapítani, melyikük győzött…

Ha már Fritschnél tartunk. A felkészüléséből szűk két hét birkózómunka hiányzik, mivel szeptemberben vétlen mozdulat következtében olyannyira megharapták, hogy a sebe elfertőződött. 

Úgy hallom, most már áldozatszerepet kaphat valamelyik vámpírfilmben – dobtuk oda neki viccesen a megjegyzést.

„Sőt, Brad Pitt már hívott, hogy zombifilmben számítana rám, a Z világháború kettőben – vette a poént Fritsch, szerencsémre… – Sajnos nagyon szerencsétlen mozdulat volt, Botos Dominik fejlefogásnál azt hitte, hogy fogászati székben ül, mert tátott szájjal akarta kivédeni a helyzetet. Teljesen véletlen volt, fordult már elő velem hasonló. Hamar reagáltunk, gyorsan kitisztították a sebet. Már minden rendben van, minőségi munkát végeztem, azt érzem, nem lesz vele probléma!”

„Építsük fel a meccset, csak ez az egy van belőle!” – kiabált Lőrincz Viktor, és a srácok nagy iramba kezdtek. Eb-ezüstérmesünk, 72 kilós indulónk, Váncza István keményen nekiesett Klányi Krisztofernek, a világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes nehézsúlyú Vitek Dárius pedig Gyenes Bencét gyűrte.

S hát ott volt a másik vb- és Eb-ezüstérmes, Szőke Alex (97 kg) is a tréningen.

Aláírná, ha most adnék egy papírt, amelyen az szerepel, hogy bronzéremmel tér haza Asztanából? – kérdeztük.

„Nem! – vágta rá egyből az ESMTK klasszisa. – Van mondjuk négy ember, az orosz, az iráni, a kubai és a fehérorosz, aki ellen ide és oda is billenhet a meccs. Elsősorban az önbizalmam, az elszántságom, kell ahhoz, hogy én nyerjek ellenük, mindent megtettem azért, hogy világbajnok legyek. Ha megtanuljuk a leckét, akkor a tanár bármit kérdezhet, tudni fogjuk a választ. Ugyanez igaz a versenyre is: ha mindent beleadtunk a munkába, akkor jöhet bárki. És én mindent beleadtam.”