Aranycsapat: Hidegkuti Nándor-relikviák árverésen

Hidegkuti Nándor olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó unokája nagyapja számos relikviáját gyűjtötte össze, és őrizte meg az utókornak. A hagyaték számos sporttörténeti dokumentumot, személyes tárgyat és fényképet, kupát, érmet, oklevelet és különböző díjat, valamint relikviát tartalmaz.

Ezzel a tartalommal adta hírül néhány internetes portál, hogy a Hidegkuti-relikviákat a Pannonia Terra Numizmatikai árverezőház – amelyhez a tárgyak magángyűjtők közvetítésével kerültek – bocsátja aukcióra 2020. szeptember 12-én a The Ritz-Carltonban. Az unoka, Hidegkuti László most úgy döntött, hogy a 68-szoros válogatott futballista 263 tételnyi hagyatékát elárverezi.

Az információ szerint a klasszis tízeurós kis zászlócskái csakúgy a tételek között szerepelnek, mint az egyaránt 300 eurós kikiáltási árról induló 1952-es olimpiai játékok résztvevői emlékérme, egy milánói cég arany kitűzője (az 1952-es olimpia aranyérmesei kapták ajándékba), az 1993-as FIFA Fair Play Díja és az 1953. december 8-án megkapott Magyar Népköztársaság Munka Érdemrendje, továbbá a legmagasabb kikiáltási áron kínált 1960–1962 között a Fiorentinánál – amellyel megnyerte az olasz kupát és a KEK-et – kézzel vezetett edzésnaplója. Rajta van a listán az „Öreg” 1958-as vb-n használt akkreditációs kártyája is.

Több kérdés is felvetődik a relikviák kapcsán. Dicséretes, hogy az eladásra szánt tételek között szerepelnek az olimpiával és a világbajnoksággal kapcsolatosak is, ugyanakkor feltételezhető, hogy ez – elnézést a kifejezésért – alaposan kimazsolázott hagyaték. Az Aranycsapat csatára – aki 1953. november 25-én, az Évszázad mérkőzésén (Anglia–Magyarország 3:6) három gólt szerzett az addig hazai pályán veretlen angoloknak – játszott az 1958-as vb-n, de neve inkább az 1954-es vb-vel kapcsolatban forrt össze, emlékezzünk csak a vb-negyeddöntőben a brazilok vagy az elődöntőben az uruguayiak ellen szerzett góljára. Talán az 1954-es tornára vonatkozó ereklyék nagyobb érdeklődésre tarthatnának számot, akárcsak a helsinki ötkarikás játékok aranyérme. Igazi szenzáció lenne egy mez vagy futballcipő felbukkanása az aukción. A csatár olimpiai döntőben viselt dressze egyébként a Puskás Intézet tulajdonában van, mint ahogyan többek között Puskás Ferenc, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő csaknem teljes hagyatéka is.

Ennek kapcsán érdemes feltenni a kérdést: nem lenne-e arra igény, hogy együtt, egy helyen maradjon ez a gyűjtemény? Mondjuk egykori klubja, az MTK méltó lenne a relikviák gondozására (a kék-fehéreknél a stadion neve és szobor is őrzi Hidegkuti emlékét) – már csak azért is, mert a Sportmúzeum forrásai végesek. Vélhetőn szűk a vevői kör, amely érdeklődést mutathat a tárgyak iránt, mégis az aukciót követően egyre kisebb lehet az esélye az egyben tartásnak. Ha pedig azt nézzük, hogy a 20. század egyik legmagyarabb története az Aranycsapat, akkor egyértelmű, hogy a Puskás Arénába költőző Puskás Múzeumban jó helye lehet, ha úgy jobban tetszik, képletesen szólva Öcsi mellett, akárcsak a pályán egykoron.