Futballtörténelem képekben: Balaton-parti Aranycsapat-emlékek

Somogyi József kikötőmester és felesége, Dunci néni halsütödéje valamikor a balatonlelleiek közkedvelt találkozóhelye volt. Gyakran megfordult itt az 1950-es évek közepén a bohém hajósember vendégeként a korszak neves futballistái közül Kocsis Sándor, Budai II László és Czibor Zoltán, sőt felbukkant Lakat Károly is. A Somogyi család színes és zajos hétköznapjaira jellemző a jelenet, amelyet Pusztai László, az 1950-ben Balatonlellén született NB I-es középpályás és edző idézett fel udvarának árnyas teraszán.

„Somogyi Józsi bácsi fiával, Somogyi Lászlóval jó barátságot ápoltam, sokat mesélt a régi időkről. Egyszer ebéd közben rászólt az édesanyja – magas, szigorú asszony volt –, hogy ne szürcsölve egye a levest. Mire ő oldalra fordult, és az apja felé bökött: »Maga is szürcsöl, édesapám!« Több se kellett az öregnek, már ugrott is fel az asztaltól, a fiúnak alig volt ideje kiugrania az ablakon, futott, ahogy erejéből tellett, az apja meg tajtékozva utána. »Állj meg, az anyád szentségit!« – kiabálta felé, mire ő szemtelenül, lihegve szólt vissza a válla fölött: »Álljon meg maga, édesapám, magát nem kergeti senki!«”

Pusztai László elmondása szerint többnyire a Somogyi-házban szálltak meg lellei nyaralásaik során a válogatott akkori csillagai, sőt a jó kapcsolat folyományaként – mint a megmaradt fotók is igazolják – Kocsis Sándor a faluban tartotta menyegzőjét. Az országos hírű sportolók egy-egy alkalommal beszálltak a helyi csapatokba is, Balatonboglár és Balatonlelle színeiben egyaránt játszottak alkalmi mérkőzéseken. Érdekesség, hogy Pusztai az 1970-es évek elején a szentendrei Kossuth KFSE katonacsapatánál a balatoni kapcsolat révén Budai II László játékosa lett, sőt a tréner ajánlására került utóbb a Szekszárdi Dózsához – a történetben itt szóba kerül egy rejtélyes közvetítő is a szekszárdi borvidékről, akitől a vb-ezüstérmes futballcsillag időről időre kapott egy-egy „tízliteres okmánybélyeget”.

„Ebben a nádból készült helyiségben sokszor vendégül látták szüleim Kocsis Sándort, aki általában Budai Lászlóval jött le hozzánk – idézte fel emlékeit Somogyi József fia, az azóta elhunyt, apja örökét hajóskapitányként folytató László 2012-ben a Lellei Újságban. – Nagyon szerettek horgászni. Ahogy Szűcs Pista bácsi mondta, ezzel vezették le a feszültséget. Na meg a focival, ami nélkül nem telt el nap. Nem örültem annak tizennégy éves gyerekként, hogy szétrúgták a labdámat a Móló bisztró helyén levő sportpályán. Amúgy nagyon kedves emberek voltak. Apám is focizott korábban, és lellei lokálpatriótaként meghívta őket a helyi meccsekre. Ők örömmel tettek eleget a kérésnek. Hatalmas közönséget vonzottak a játékukkal, jelenlétükkel.”

A névrokon Somogyi Kálmán fotográfus által készített páratlan fényképek gyűjteményét Somogyi László Pusztai Lászlóra bízta, Basics József balatonlellei sportember és az Aranycsapat Öröksége Alapítvány közreműködésével tíz éve kiadtak belőle egy albumot Balatonparti emlékek címmel.

A fekete-fehér képeket Ábrahám Gábor, fotók felújításával foglalkozó siófoki mérnök utólag digitálisan kiszínezte, engedélyével az élethűvé tett változatokat közöljük a Képes Sportban. 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. augusztus 17-i lapszámában jelent meg.)