Az ünnep tisztelete – Thury Gábor publicisztikája

FELVETŐDIK A KÉRDÉS: mit jelent a 6:3 manapság? Vagy ha úgy jobban tetszik: mi az üzenete a meccs óta teljesen átalakult világ számára? Egy nevezetes eseményt hogyan aktualizálunk? Kell-e aktualizálnunk? A szívünkhöz közel álló nemzeti ünnepeinkkel, az 1848-as és az 1956-os forradalommal kapcsolatban rendre előhozakodunk azzal – helyesen –, hogy miként lehet a dicső múlt a remélt szép jövő alappillére. Nem egyszerű feladat, a 6:3-hoz fűződően különösen nem az, a fiatal generációk némiképpen értetlenül állhattak az esemény előtt. Az idősebbek legalább a családi legendáriumból értesültek a magyar futballmitológia legnagyobb történéséről, a mitológiai főalak Puskás Ferencről és a többi istenségről, vagyis az Aranycsapatról.
FELVETŐDIK A KÉRDÉS: mit jelent a 6:3 manapság? Vagy ha úgy jobban tetszik: mi az üzenete a meccs óta teljesen átalakult világ számára? Egy nevezetes eseményt hogyan aktualizálunk? Kell-e aktualizálnunk? A szívünkhöz közel álló nemzeti ünnepeinkkel, az 1848-as és az 1956-os forradalommal kapcsolatban rendre előhozakodunk azzal – helyesen –, hogy miként lehet a dicső múlt a remélt szép jövő alappillére. Nem egyszerű feladat, a 6:3-hoz fűződően különösen nem az, a fiatal generációk némiképpen értetlenül állhattak az esemény előtt. Az idősebbek legalább a családi legendáriumból értesültek a magyar futballmitológia legnagyobb történéséről, a mitológiai főalak Puskás Ferencről és a többi istenségről, vagyis az Aranycsapatról.

Roppant fontos, hogyan tiszteli meg maga a sportág az ünnepet, mert ez adja meg leginkább a rangot. A tízéves évfordulóhoz közeli időszakban Albert Flóriánt, Mátrai Sándort, Göröcs Jánost, Tichy Lajost és társait időnként erős kritikával illették a szurkolók, mondván, hol vannak ők az Aranycsapat futballistáitól. Megjegyzem, az 1962-es chilei vb-n a nyolc közé jutottak, rá négy évre Angliában úgyszintén. Mindeközben emigráns labdarúgóinkat a politika disszidensnek bélyegezte meg, nem kapott nagy nyilvánosságot, hogy Puskás 1963-ban pályára lépett az angol futballszövetség centenáriumára rendezett Anglia–világválogatott mérkőzésen. A megtiszteltetés értékét a Kádár-rendszer azzal igyekezett devalválni, hogy Öcsit azért hívták meg, mert mások lemondták a szereplést… Hihetetlen cinizmus, de már annak is örülni kellett, hogy az amnesztia után néhány hónappal egyáltalán leírták a nevét. Az aranylabdás Alberttel fémjelzett válogatott erejéről azért érdemes megjegyezni, hogy a Népstadionban bármely válogatott ellen győzelmi eséllyel vette fel a küzdelmet.

A húszéves évfordulót (1973) körülölelő esztendőkben aztán valóban érezhetők voltak a válság jelei – a sportág finoman fogalmazva sem tisztelte saját ünnepét... –, bár legjobbjaink 1972-ben a négy közé jutottak az Eb-n, 1973-ban a svédek elleni 3–3 következményeként sorrendben a második vb-ről maradtunk le. Ebben az időszakban bizony bundákról és a labdarúgók italozásáról legalább annyi cikk született, mint arról, hogy miként lehetne a magyar futball szekerét kihúzni a kátyúból. A züllés egészen a nyolcvanas évek végéig folytatódott, ennek csupán látszólag mond ellent, hogy a Videoton 1985-ben UEFA-kupa-döntőt játszott, válogatottunk 1978-ban, 1982-ben és 1986-ban kijutott a vb-re, más kérdés, hogy nem hagyott nyomot a nemzetközi futball térképén. Illetve hagyott, de ebbe valamennyiünk szíve belesajdult: Irapuatóban 6–0-s vereséget szenvedtünk a Szovjetuniótól. Meggyőződésem, hogy másképpen kellett volna a kudarcot kezelni, mint akkor, de erre mondják: utólag okos az ember.

Ha a kilencvenes évek labdarúgását egy kifejezéssel kellene jellemezni, ezt írnám: árva gyerek. Tény, a rendszerváltoztatás időszakában a gazdasági és politikai struktúrák átalakítása nyert prioritást, a sport és azon belül a futball a háttérbe szorulva – mondjuk ki, a sarokba térdepeltetve – próbálta kibekkelni ezt az időszakot. A kilencvenes évek előtti bázisszervek és -vállalatok megszűntek vagy profilt váltottak, eszük ágában sem volt a futballt finanszírozni, életben tartani – ahogyan a rendszerváltozást követő politikai kurzusok többségének sem. Megtetézve a nem kis teherrel: a sportág profivá válásával. E tekintetben bravúrnak fogható fel a Ferencváros 1995-ös Bajnokok Ligája-szereplése. De a valóban profi jugoszlávok az 1998-as vb-pótselejtezőn nem voltak tekintettel a honi átmenet buktatóira… Egy pozitívum azért idekívánkozik: a Laczkó Mihály vezette szövetség 1993-ban november 25-ét a Magyar Labdarúgás Napjának nyilvánította.

Az ötvenéves jubileum sem kecsegtetett semmi jóval. Néhány nappal az évforduló előtt, november 19-én válogatottunk 1–0-s vereséget szenvedett Észtországtól az Üllői úton. A Fradi-stadionban (a 2002 augusztusa óta Puskás Ferenc nevét viselő, még Dávid Károly által megálmodott Népstadion állapota már-már alkalmatlan volt válogatott mérkőzések megrendezésére...) a Nemzeti Sport tudósítása szerint 457 néző előtt.

2003 mégis fordulópontot jelentett, az ünnep – talán a fél évszázados jubileumnak köszönhetően – méltó volt a hagyományhoz. A közszolgálati televízió teljes egészében műsorára tűzte a találkozót. Tehát nem csupán összevágott képkockákon elevenedett meg a történelem, hanem teljes valójában. Ez persze hordozott némi kockázatot – óhatatlanok az ilyen-olyan összehasonlítások –, ám nem következett be, amitől sokan tartottak, hogy a tv-ben mutatott valóság rombolja a mítoszt. Sőt! Mintegy testközelbe kerültek az istenek (Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor), feltételezem, az Évszázad mérkőzése azóta már a fiataloknak sem vész a történelem ködös távolába – az idősebb generációknak maradt, ami volt: eltéphetetlen kapocs egyre tovatűnő fiatalságukhoz. A 2003-as aktus elérte célját: megtaláltuk a sportág origóját.

Ez persze nem jelentette azt, hogy maguktól jöttek volna a sikerek. A 60. évfordulóhoz közeledve a Debrecen (BL: 2009; El: 2010) és a Videoton (El: 2012, 2018) ugyan nemzetközi vizekre (csoportkör) evezett, a válogatott azonban 2013-ban Hollandiától idegenben megalázó, 8–1-es vereséget szenvedett. Szalai Ádám emlékezetes beszédben fakadt ki: mire a nagy felháborodás, a körülmények determinálták a kudarcot. Szerencsére nem csupán az erkölcsi kötelességtudat, a politikai akarat sem akarta veszni hagyni a sportágat. A talpra álláshoz alapfeltételként biztosította az infrastruktúrát, a szakmai munka feltételeit, nagy részben ennek köszönhető, hogy a csapatkapitány Szalai az Izland elleni 2020-as pótselejtező előtt olyan motivációs beszédet mondhatott az öltözőben, amely után nem lehetett nem kijutni az Eb-re. A hollandoktól elszenvedett 8–1-es vereség olyan, mint az angoloknak a 3:6. Az angol futball az 1953-ban jobbhátvéd Alf Ramsey vezetésével feltámadt poraiból. Az 1966-os vb-győzelem után Sirré avatott Ramsey az Évszázad mérkőzésének tanulságait egy mondatban így fogalmazta meg: „A taktika terén többet tanultam a magyarok elleni mérkőzésből, mint az azt megelőző évek alatt összesen.”

A 70. évfordulón emlékezve emeljük ki, válogatottunk sorozatban a harmadik Eb-re jutott ki (2016, 2020/2021, 2024), ez alkalommal egyenes ágon. Nem mellékesen a hazai mérkőzéseken legjobbjaink a legjobbról elnevezett Puskás Arénában léptek pályára. Nemcsak a 6:3, a létesítmény is a folytonosság jelképe. A formálódó Aranycsapat találkozóin szűknek bizonyult az Újpest Megyeri úti stadionja, már a helsinki olimpiai győzelem után az Évszázad mérkőzése előtt, 1953. augusztus 20-án átadták a Népstadiont, amely a sportág honi bölcsőjévé vált. Idővel a létesítmény katasztrofálisan lepusztult, nemcsak Puskás Ferenchez bizonyult méltatlannak, hanem a futballtársadalomhoz is, amelynek idősebbjei rendre a kettős rangadókat sírták vissza az eseményhez fűződő nosztalgiával – a fiatalabbak pedig – átvitt értelemben – a saját bölcsőjükre vártak. Mintegy deus ex machinaként toppant a történetbe egy építész, Skardelli György, aki koránál fogva maga is a pilonok mögötti tribünökön drukkolt egykoron, s nemcsak a létesítmény funkciójával van tisztában, a szurkolói lélektant is ismeri. A korosabbakét, akiknek a meccsre sietve a pilonok megpillantása a megérkezést jelenti, nem megfeledkezve a fiatalokról, akiknek a játéktér 2019. november 15. óta a bölcsőt, de legalábbis az otthon zöld füvét.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!