Így kapcsolódhat Marseille és Andorra egy nyírségi lagzihoz

KOLLEKTÍV EMLÉKEZET, MÁRTI ÉS ISTVÁNKOLLEKTÍV EMLÉKEZET, MÁRTI ÉS ISTVÁN

A 2016-os nyári Európa-bajnokság Magyarországon a kollektív emlékezet része lett. Kollektív abban az értelemben, hogy egy csoport, jelen esetben a magyarság, vagy legalábbis annak sokmilliós része átélte ugyanazt az eseményt, és rögzítette az emlékezetében. Ilyenformán együttes élmény részeseivé váltak, élményközösség kapcsolja össze az embereket, aminek nem mellesleg identitásképző funkciója is van. Hasonlóképp a nagy történelmi eseményekhez, melyekből később a nemzeti ünnepek is kialakulnak.

Az első meccsen Szalai Ádám „tuszkolásánál”, vagy a második találkozón, Marseille-ben az egyenlítésünknél mindenki egyként azt érezhette, hogy ez a mi gólunk, egy kicsit mindannyian, együtt lőttük (még akkor is, ha Izland ellen történetesen öngóllal egyenlítettünk). És a meccsekre, azok történéseire, például Kleinheisler gólpasszára vagy Nikolics beadására nagy vonalakban ugyanúgy emlékszünk, hiszen ugyanazt az eseményt éltük át, még akkor is, ha valaki a New York-i reptérről nézte a találkozót (ilyet is hallottam) vagy éppen egy nyírségi sörözőből.

A kollektív emlékezethez pedig mindig hozzáragadnak az egyéni történetek, a kettő együtt válik felejthetetlenné. Mi például már sosem felejtjük el, hogy az osztrák meccs előtt, Bordeaux-ban Márti és István voltak az első magyarok, akikkel összefutottunk, majd rövid beszélgetés után már ütöttük is a billentyűzeten, hogy tudassuk az NSO olvasóival, a világgal: „Jönnek a mieink! Budaörs és Nyírbogát megérkezett.”

István számára a meccsek mellett örök emlék marad a lánykérésére való lázas készülődés, a legjobb pillanat megtalálása, hogy a meglepetés erejével tudjon hatni, és egy életre szóló élményt szerezzen kedvesének. (Ezért is kért fel minket, hogy élőben közvetítsük a nagy pillanatot.)

Ez alighanem sikerült is, Márti valószínűleg mindig könnyes tekintettel emlékszik vissza az alábbi kérdésre:

„Nagyon jó ember vagy, amellett, hogy baromi jó csaj vagy, úgyhogy azt szeretném kérdezni tőled, hozzám jössz-e feleségül?”

A választ pedig 645 ezer olvasónk, nézőnk szurkolta ki élő Facebook-tudósításunk előtt:

„IGEN! Csupa nagybetűvel! Feleségül akarsz venni? Őrült vagy!”

A lánykérés

És a történet itt nem ért véget. Mártiék pontosan egy évvel a nagy meccs, illetve a számukra különösen nagy nap után össze is házasodtak, és a lánykéréshez hasonlóan az esküvőre is meghívták stábunkat, illetve közvetve, rajtunk keresztül az NSO több százezer olvasóját.

NYÍRBÁTOR, NYÍRBOGÁT, NYÍRLUGOS, BORDEAUX, MARSEILLE...

Az esküvőt Márti szülővárosában, Nyírbátorban, az azt követő mulatságot pedig Nyíradonyban rendezték meg. Mire a lakodalom helyszínére értünk, átutaztunk a Nyírség nagy részén, Nyírgelse, Nyírmihálydi, és még sorolhatnánk a településeket.

Amikor Nyírbogáton haladtunk keresztül, ahol a menyasszony felnőtt, eszünkbe jutott: ha nincs Bordeaux, Marseille és az egész, mámoros Európa-bajnokság, most aligha lennénk itt. A Nyírségben láttunk jó néhány, valószínűleg már évtizedek óta roskadozó házat, melyeket néhol csak a szentlélek ereje tartott egyben, de egyben tartott. Ugyanúgy, mint a magyarságot, hiába is szóródott szerte szét a világban. Mert vannak történetek, amik összehoznak minket. Ilyen volt a franciaországi Eb, de ilyen lehet egy lakodalom is, melyre az ország vagy akár a világ különböző pontjairól érkeznek a barátok, rokonok – magyarok.

Vannak történetek, amik összehoznak, és vannak személyek, akik összekötnek, ez jutott eszünkbe a Dzsudzsák Balázs szülőhelyeként híressé vált Nyírlugos (balra) táblánál is...

BÉKESSÉGES TŰRÉS, BUZDÍTÁS, KÖZÖS AKARAT

A magyar válogatotthoz való viszonyulás sokfélesége viszont a legjobban talán azokkal a szavakkal fejezhető ki, amiket a lelkész mondott útravalóként a párnak. Persze, ő alapvetően a férfi és a nő kapcsolatáról beszélt, de hasonlóképpen érezhetnek a csapatuk mellett jóban-rosszban kitartó drukkerek is. „A felkészülési meccsek után immár egy csapatban fogtok játszani” – fogalmazott, majd felsorolta, hogy mely három dologban mutatkozik meg a Krisztustól kapott lelki erő:

„A békességes tűrésben.” Hogy elfogadom a másikat, minden hibájával együtt.

„A vigasztalásban vagy sportnyelven szólva buzdításban, szurkolásban.” Hogy mindig ott állok a másik mellett, történjen bármi, mindig bátorítani fogom, rám mindig számíthat.

„A közös akaratban. Ennek első feltétele az elfogadás, hogy meghallgatom, majd meg is értem – akarom megérteni – a másikat, a második lépcsőfok pedig a befogadás, amikor két fél külön-külön akarata eggyé válik.”

„Ez legyen az alapja közös életeteknek, így induljatok ti is” – szólt mondandója végén a lelkész.

És, ahogy ez a tanács elkísérheti életük során Mártit és Istvánt, úgy szolgálhat tanulságul a magyar futballisták és a drukkerek számára. Ha mi, akik szorítunk értük, kitartunk a csapat mellett az idők végezetéig, ha mindig ott állunk, ha mindig számíthatnak ránk, akkor... De, csak akkor, ha közben a játékosok letekerik luxusautóik ablakait, meghallgatják és meg is értik az egyszerű, sokszor düledező házak mellől érkező szurkolók hangját, azt, hogy mit akarnak látni a csapattól. Mert ha megértik a szurkolókat, akkor megértik, hogy miért szólt a Himnusz belgák elleni 0–4 után, és miért harsogták a drukkerek, hogy „vedd le a mezt” az andorrai 0–1-et követően (a násznépben egyébként volt olyan drukker, aki mindkét meccsen ott volt).

A szertartás

És ha a két fél megérti egymást, ha létrejön a közös akarat, és tud küzdeni egyik a másikért, akkor beszélhetünk katarzisról, majd identitásképző kollektív emlékezetről. Úgy, ahogy a tavaly nyári Európa-bajnokság során ez megtörtént. Amikor magyarok milliói borultak egymás nyakába szerte a világon, miután Bordeaux-ban az osztrákoknak betuszkoltuk, Marseille-ben Izland ellen kiszurkoltuk a gólt. Egy jó házasságban, amilyen Mártiéké minden bizonnyal lesz, akár naponta átélhetnek ilyen katartikus élményeket a házastársak. A magyar szurkolók 1986 óta vártak erre, de a tavalyi Eb-n végre megkapták. István és Márti is, mert ők is ahhoz a generációhoz tartoznak, amely úgy nőtt fel, hogy évtizedeken keresztül csak reménykedett, tűrt, és buzdított...

Sokan kérdezték élő tudósításaink során, hogy ennek az esküvőnek meg mi köze van a sporthoz, a futballhoz. Lehet, hogy semmi, de mi hisszük, hogy minden. Mert minden mindennel összefügg.

Ezúton is kívánunk sok boldogságot az ifjú párnak, és kívánjuk, hogy legyen még sok felejthetetlen emlékük, ami a magyar futballhoz köti őket!

Így fogadták a szurkolótársak az ifjú párt