Megfogyva, megtörve – Deák Zsigmond jegyzete

Vörösmarty Mihály 185 éve, 1836-ban írta meg a Szózatot, a magyarság egyik emblematikus nemzeti költeményét (a másik természetesen Kölcsey Ferenctől a Himnusz 1823-ból), amelynek sokszor citált hatodik versszaka így szól: „És annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után, / Megfogyva bár, de törve nem, / Él nemzet e hazán.” A remekmű hangulati szinuszgörbéje éppen a lokális zeniten van, hogy aztán hullámozzon tovább le és fel. Valahogy így működik ez labdarúgó-válogatottunknál is, annyi a különbség, hogy itt épp mélyponton jár a függvény rajzolata, kisebb-nagyobb pofonok után, a katari világbajnokságnak gyakorlatilag már búcsút intve, megfogyva és meg is törve.

Mondom ezt kívülről, szigorúan a látottak és hallottak alapján. A fogyás vitathatatlan, hiszen a csapatkapitányt, Szalai Ádámot térdműtéte miatt eleve nem lehetett hadra fogni, majd az albánok elleni keret is megtizedelődött: Botka Endre eltiltását tölti, Kleinheisler László comb-, Dibusz Dénes bokasérülés miatt esett ki, Willi Orbán pedig visszatért Lipcsébe a klubjához. Utóbbi hírt az MLSZ vasárnap este 11-kor „csepegtette” el, azzal a megjegyzéssel, hogy „az előzetes megállapodásnak megfelelően”. Nagyszerű, legalább tudjuk, hogy nem vasárnap éjjel állapodtak meg – akkor viszont miért nem hozták nyilvánosságra időben, korrekt módon, valamelyik hivatalos vb-selejtezős sajtótájékoztatón? Hivatkozhattak volna sok mindenre, kulcsemberünk korábbi betegségére, ami miatt eleve később érkezett az összetartásra vagy bármi másra, így azonban jól kiszúrtak a teljes magyar médiával és közvetve azokkal az emberekkel, akiket még mindig érdekel a válogatott.

Néhány nappal ezelőttig azt sem kötötték senki orrára, hogy 4400 magyar szurkoló kimehetne a Wembleybe az angolok elleni keddi meccsre, így a kései infónak és a bonyolult szigetországi járványügyi szabályoknak hála csak a nekünk járó jegyek töredéke fogyott el. Persze lehet, hogy kint dolgozó honfitársaink közül többen bejutnak majd a hazai szektorokba, de, köztünk szólva, azért ez nem az igazi. A lényeg, hogy hanyatló formát mutató csapatunknak be kell mennie az oroszlán barlangjába a 19 éves Balogh Botonddal és a többiekkel, nézőtéri támogatás és immár tét nélkül, a világ egyik legjobbja ellen. Hogy mi sül ki ebből, bele sem merek gondolni, azt viszont megígérem, váratlan bravúr esetén az első leszek, aki hamut szór a fejére.

Sok bizonytalanságom közepette egy dologban biztos lehetek, abban, hogy jó angol szokás szerint a vendégcsapat Himnuszát kifütyülik. De legalább a Szózatot nem tudják.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!