Születésnap: a ma nyolcvanéves Dunai Antal játszva ért el mindent

Amikor a születési helye, Gara szóba kerül, mindig hozzáteszi, nagy ellenfele a Fradiból, „szegény Páncsics Miki” is ott látta meg a napvilágot.

„Vidéki parasztgyerek vagyok, nem a műfüvön tanultam meg focizni, hanem a libalegelőn” – mondja, a grundon pedig ha nem öt évvel idősebb bátyjával, a szintén válogatott Jánossal kényszerítőzött, akkor a kerítéssel… Az ország déli részén lehetett fogni a jugoszláv tévé adását, olasz bajnokikat közvetítettek, Omar Sívori, a Juventus csatára osztogatta a kötényeket, Anti a tévéből megtanulta a cselt. Baján éppen a fivére helyére került 16 évesen az NB III-as csapat csatársorába. Gyorsaságát mindenki veleszületettnek tartja, pedig nem az. Mi több, a lelátón még azt mondogatták, nem ügyetlen ez a Dujmov gyerek, csak kissé lassú. Egyik testnevelő tanára csiszolgatta a mozgását, mert „futás közben ide-oda billegtem” – aztán három és fél másodperc alatt lefutotta a 30 métert…

Kállai Lipót forszírozta, hogy Pécsre kerüljön, bátyja előkészítő volt, Anti befejező csatár. Persze Szusza Ferenc, az Újpesti Dózsa edzője is kiszúrta a tehetséget, de hogy a Megyeri útra került, elsősorban Bene Ferencnek köszönhető: ifista koruktól ismerték egymást, örök barátság szövődött közöttük, a tokiói olimpián is együtt voltak, csak Dunai II (még pécsiként) nem lépett pályára, ezért nem kétszeres olimpiai bajnok. Mexikóvárosban (1968) már meccs/gól (6/6) átlagot tett az aranyéremhez, 1972-ben eggyel többet (7/7), de az csak az ezüsthöz volt elég… Nem véletlen, hogy 1971-ben az Újpest BEK-ellenfele, a Valencia edzője, Alfredo Di Stéfano azt mondta róla, Dunai két meccsen semmit sem csinált, de rúgott három gólt. A szakma kiemelte a küzdőképességét is, ám a csatár a Labdarúgás 1967 júniusi számában így kezdte nyilatkozatát:  „Bennem nincs annyi akaraterő, mint Göröcsben…”

Két év múlva lett először magyar bajnok – olimpiai aranyérmet egy évvel korábban akasztottak a nyakába (!) –, a lila-fehéreknél 326 élvonalbeli mérkőzésén 202 alkalommal talált a kapuba. Az 1969-es esztendő más tekintetben is áttörést hozott: az Újpesttel bekerült a VVK-döntőbe, a Newcastle United elleni visszavágó balszerencsésen alakult – az ő góljai is nagyon hiányoztak. A szakfolyóirat, a Labdarúgás beválasztotta az év csapatába. Első válogatott találkozóján a csehszlovákok ellen Budapesten (2:0) kiválóan teljesített, a Képes Sport szerint  „remekbe szabott góljával a győzelem fő részesének bizonyult”.

Nem mellesleg háromszoros gólkirály (1967, 1968, 1970), 1967-ben ezüstcipős, rá egy évre bronzcipős Európa legjobb góllövőinek versenyében, amelyben egyedüliként az első két kiírásban a legjobb három közé került. Ez páratlan bravúr!

Ugyanakkor felvetődik a kérdés, egy ennyire gólképes labdarúgó miért csupán 26 évesen mutatkozott be, s csak 31 alkalommal kapott lehetőséget a legjobbak között? A válasz mindkét felvetésre nagyon egyszerű: Varga Zoltán, Albert Flórián, Rákosi Gyula, Farkas János, Puskás Lajos személyében kiváló labdarúgókkal kellett megküzdenie a címeres mezért. A Juventus elleni 1973-as BEK-negyeddöntő torinói meccsén meghúzódott, s bár visszanyerte gyorsaságát, edzője, Várhidi Pál nem játszatta… Illovszky Rudolf hívta a Vasasba, de a mellének szegezték a kérdést:  „Anti, te játszanál az Újpest ellen?”

Végül az NB II-es DVSC-ben folytatta…

Egy újpesti sikerrel végződő nyári torna után –   „amelyen hazavágtuk a legjobb spanyol csapatokat”  – négyéves szerződést ajánlott neki a Barcelona, de mondta Kubala Lászlónak, a klub legismertebb magyarjának, hogy ahhoz disszidálnia kellene, azt pedig nem akar, ám Kuksi bogarat ültetett a fülébe, képezze magát, s meg is szerezte az edzői diplomát.

„Úgy ajánlott Jerezbe edzőnek, itt van az egykori kiváló futballista, akiből remek tréner lett és folyékonyan beszél spanyolul. Ebből annyi volt igaz, hogy jó játékos voltam…”

Kint tanulta meg, a labdarúgás nem csupán játék, hanem szakma. Az 1996-os olimpiai csapat felkészítésébe sűrűsödött mindaz, amit a kint töltött csaknem kilenc év alatt elsajátított. Ahogyan ő fogalmaz: „A legfontosabb a jó légkör kialakítása volt, az együtt gondolkodás a pályán.”

Korábban lapunknak adott interjújában ezt mondta: „Amit meg lehet nekik tanítani, azt meg kell, de a pályán a futballista dönt, és Messit az különbözteti meg a többiektől, hogy mindig képes váratlant cselekedni, amit megtanítani nem lehet.”

A születésnapos alakját a szurkolók elsősorban labdarúgóként idézik fel, mi pedig a futballról mondott (Labdarúgás 1975. január) ars poeticáját idézzük: „Inkább a szorgalmamnak, mint a tehetségemnek köszönhettem azt, amit elértem (…). Ha újrakezdeném, most is ezt tenném. Az indulásnál még nem tudtam, hogy az ember mi mindent elérhet játszva.”

S hogyan érzi magát nyolcvanévesen? Tipikusan dunais a válasz:  „Jó a kondim, még kinézek valahogy. Letagadhatnék legalább három hetet…”

EMLÉKEZETES MÉRKŐZÉSEK

BARANYAI RANGADÓ, DUPLÁVAL
Pécsi Dózsa–Komlói Bányász 2:0 (1:0), NB I, 1962–1963, 18. forduló
1963. április 21., Pécs, 20 000 néző, vezette: Schopp
Gólszerző: Dunai II (6., 57.)
Az NS két gólja ellenére (egyet lőtt, egyet fejelt) egy szót sem említ a teljesítményéről!
Dunai II: „A komlóiak mindig mondták: Dunai egy, Dunai kettő, jó nektek az NB kettő!”

BEMUTATKOZÁS LILÁBAN
Dorog–Újpesti Dózsa 0:4 (0:2), NB I, 1965, 1. forduló
1965. március 14., Dorog, 10 000 néző, vezette: Fehérvári
Gólszerző: Göröcs (15., 70.), Dunai II (38.), Kuharszki (64.)
NS: „25 m-ről, hatalmas gólt ragasztott a bal alsó sarokba.”
Dunai II: „Rúgtam én nagy gólt is, ha kellett!„

LEVERTÉK AZ INTERT
Internazionale–Újpesti Dózsa 2:3 (1:1), barátságos mérkőzés
1966. szeptember 3., Milánó, San Siro, 75 000 néző
Gólszerző: Mazzola (16.), Corso (73.), ill. Dunai II (33.), Governato (55. – öngól), Bene (72.)
NS: „Az ellentámadás (...) Dunai II góljával végződött (...), öt-hat gólt is rúghatott volna a Dózsa, ha tizedmásodpercekkel pontosabban érkeznek a belsők. Dunai egymaga biztosíthatta volna a lila-fehérek döntő arányú győzelmét.”
Dunai II: „Lefociztuk az Intert – nekem nem volt szerencsém.”

KÉT GÓL A DÖNTŐBEN
Magyarország–Bulgária 4:1 (2:1), 1968, olimpiai döntő
1968. október 26., Mexikóváros, Azték-stadion, 60 000 néző, vezette: De Leo (mexikói)
Gólszerző: Menczel (40.), Dunai II (41., 59.), Juhász (49.), ill. Dimitrov (22.)
Kiállítva: Juhász (85.), ill. Dimitrov (42.), Ivkov (44.), Mihajlov (44.)
NS: „Nagy Laci pompás beadása után, Dunai Anti ezüstcipős gólkirályhoz méltó lövéssel a vezetést is megszerezte.”
Dunai II: „Nagy balhé volt, Noskó Ernőt és engem is letaroltak, mindkét bolgárt kiállították, a harmadik meg fejbe dobta a bírót. De addigra már megvolt a meccs.”

SIKERES KEZDÉS A VÁLOGATOTTBAN
Magyarország–Csehszlovákia 2:0 (1:0), vb-selejtező
1969. május 25., Népstadion, 80 000 néző, vezette: Bentu (román)
Gólszerző: Dunai II (12.), Albert (89.)
NS: „Bebizonyította, hogy nemcsak klubcsapatában, és nemcsak közepes ellenfelek ellen képes átlagon felüli teljesítményre (...) rendszerint egy-két húzással a kapu előtt termett, ő volt az, aki a legtöbb zavart okozta a csehszlovák védelemben.”
Dunai II: „Ez dunais gól volt, lecsaptam a labdára és közelről bevágtam.”

PRÁGAI ANZIKSZ
Csehszlovákia–Magyarország 3:3 (1:2), vb-selejtező
1969. szeptember 14., Prága, Letná-stadion, 40 000 néző, vezette: Tschenscher (nyugatnémet)
Gólszerző: Kvasnák (5.), Hagara (26.), Kuna (77.), ill. Bene (9.), Dunai II (37.), Fazekas (48.)
NS: „A csatár egy mozdulattal átvette, majd maga elé tette a labdát, lefutotta Plasst, és 10 méterről a kiinduló Viktor mellett félmagasan lőtt a kapu bal oldalába (...) Dunai II minden idegszálával gólra tört, szorongatott helyzetében is mindent megtett a góllövés, a győzelem érdekében. Az első gól előtt Benét ő hozta helyzetbe.”
Dunai II: „Mindenki a marseille-i 4:1-es vereségre emlékszik, de a vb-re kijutást Sós Károly szövetségi kapitány miatt Prágában veszítettük el.„

GYŐZELEM A FRADI ELLEN
Újpesti Dózsa–Ferencváros 3:2 (1:1), 1970 tavasz, bajnoki döntő, 1. mérkőzés
1970. június 6., Megyeri út, 25 000 néző, vezette: Almási
Gólszerző: Dunai II (20., 89.), Göröcs (86.), ill. Szőke (16.), Füsi (68.)
NS: „Időnként kikapcsolódott ugyan a játékból, de két góljával (...) döntő érdemeket szerzett a győzelemben.” A Fradi kapusa, Géczi István: „Anti nagy lépteivel berobbant, s öt méterről bevágta. Azt hittem megnyílik alattam a föld…”
Dunai II: „Kész-passz, kikaptunk, a közönség elindult haza. Aztán Titi egyenlített, a nézők visszaindultak, de csak azt látták, 3:2 ide és mindenki engem ölelget.”

KÁR, HOGY PELÉ NEM JÁTSZOTT
Brazília–Magyarország 0–0, barátságos mérkőzés
1971. július 22., Rio de Janeiro, Maracana Stadion, 90 000 néző, vezette: Tschenscher (nyugatnémet)
NS: „A magyar csapat egyik kellemes meglepetése lett. Sokat mozgott, őt lehetett mindig megtalálni labdával, s jól osztogatott is.”
Dunai II: „Sajnos Pelé nem ellenünk, hanem néhány nappal korábban a jugoszlávok ellen búcsúzott a válogatottságtól, ott ültünk a Maracana lelátóján. A világbajnok ellen jól ment, lőttem is egy gólt, a mai napig nem tudom, miért nem adta meg Tschenscher… Ma is azt mondom, az anyja keservit!”

UTOLSÓ GÓL A LEGJOBBAK KÖZÖTT
Ausztria–Magyarország 2–2 (0–2), vb-selejtező
1972. október 15., Bécs, Práter-stadion, 74 000 néző, vezette: Glöckner (keletnémet)
Gólszerző: Dunai II (16.), Kocsis L. (20.), ill. Hasil (58. – 11-esből), Jara (71.)
NS: „Az első félidőben volt néhány ügyes megmozdulása, rúgott egy lélektani gólt. A másodiknál pedig ügyesen elvitt két védőt és ezzel szabad utat biztosított Kocsisnak.”
Dunai II: „Álmomban nem fordult meg, hogy ez lesz az utolsó gólom a válogatottban.”

NAGY ANTON DICSŐSÉGE
Újpesti Dózsa–Celtic 3–0 (3–0), BEK, 1972–1973, nyolc közé jutásért, visszavágó
1972. november 8., Megyeri út, 18 000 néző, vezette: B. Nielsen (dán)
Gólszerző: Bene (8., 24.), Fazekas (15. – 11-esből)
NS: „Minden megmozdulása veszélyt jelentett Williams kapujára.”
Daily Mirror: „A Celtic összerogyott a nagy Anton előtt.” Nagy Anton, azaz Dunai Antal.
Dunai II: „Nem értek utol a skótok.”