Kifütyült győzelem: egy Böde-góllal nyertünk Feröer ellen, de a játék…

VB 2018, SELEJTEZŐ
EURÓPAI ZÓNA
B-CSOPORT, 10. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–FERÖER 1–0 (0–0)
Budapest, Groupama Aréna, 20 000 néző. V: Reinsreiber (izraeli)
MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Fiola, Guzmics, Kádár, Szabó J. – Stieber Z. (Nagy Dániel, 66.), Nagy Á., Pátkai, Dzsudzsák – Eppel (Böde, a szünetben), Ugrai (Sallai, 89.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
FERÖER: G. Nielsen – Naes, Gregersen, Baldvinsson, Jónsson – Vatnhamar, Sörensen (Bartalsstovu, 72.), Benjaminsen (Hansson, 65.), Edmundsson – Joensen, Faerö (K. Olsen, 88.). Szövetségi kapitány: Lars Olsen
G: Böde (81.)

ONLIVE, SZÖVEGES KÖZVETÍTÉS ITT!

Özönlöttek a szurkolók a Groupama Arénába.

Nekik nem számított, hogy a válogatott szombaton kínos 5–2-es vereséget szenvedett Svájcban, hogy a világbajnoki selejtezősorozat utolsó körében a harmadik hely megtartásáért éles mérkőzést kellett játszanunk a feröeriekkel.

Más szelek fújnak a világ labdarúgásában, immár eltűntek azok a határok, amelyek még valami reményt adtak a magyar labdarúgóknak a biztos győzelemre – ahogyan Andorra, úgy Feröer ellen sem lehetett tuti magyar sikert jósolni, ami viszont minden gond, baj, csalódás ellenére töretlen maradt, az a nemzeti csapat mellett végig kitartó magyar drukkerek lelkesedése.

Persze – mint később kiderült – kilátástalan futballal őket sem lehet tűzben tartani...

No de maradjunk még a kezdés előtti pillanatoknál: gyerekek, fiatalok, felnőttek, idősek sétáltak lelkesen a beléptető kapuk irányába, abban bízva, hogy a története során százhetvenkilenc mérkőzéséből százharminchatot elveszítő feröerieket sikerül legyőzni.

Hogy a vb-selejtező záró meccsének nekifeszülő csapat milyen kezdővel lép pályára, azt csak tippelgették az emberek. Bernd Storck szövetségi kapitány persze meglepőt húzott most is: a német edző a kezdőbe jelölte a paksi Szabó Jánost, aki eddig egyszer húzhatta magára a válogatott mezét, Pintér Attila irányítása alatt, a Dánia ellen 2–2-re végződő felkészülési mérkőzésen.

Az első félidő egyik tanulsága az volt, Feröer ellen a kísérletezés nem vezethet eredményre, az ugyanis kirajzolódott, hogy a masszívan védekező vendégek ellen pokolian nehéz dolga lesz a csapatnak.

A két csatár, Eppel Márton és Ugrai Roland csak szenvedett, a Honvéd gólkirálya az esetek legnagyobb részében ütemtelenül mozdult a labdákra, a fejesei rendre célt tévesztettek (márpedig ezen meccsen a kaputól tíz méterre a légi párbajokban neki kellett volna a legveszélyesebbnek lennie, de a belőtt labdákat vagy elszalasztotta, vagy képtelen volt a kapu irányába fejelni), a diósgyőriek támadója pedig semmivel sem volt gyorsabb, lendületesebb, mint a vele kényelmes versenyt futó feröeri védők.

Ezek alapvető hiányosságok, és sajnos ilyenkor rajzolódik ki, hogy a magyar bajnoki mérkőzéseken a labdarúgók nincsenek rákényszerítve a gyors, pontos, dinamikus játékra, s amikor lendületes futballra lenne szükség a csatároktól, messze elmaradnak a nemzetközi porondon minimálisan elvárt szinttől. A középpályán gyakorta a labda lekezelése is gondot okozott, azaz mindent mondhattunk, csak azt nem, hogy a gépezet olajozottan működött.

Az első negyvenöt percben a játék nyomaiban sem emlékeztetett arra, amit a játékosok előzetesen ígértek, és a látottak miatt a nézők türelme is elfogyott. Harminchat perc telt el a találkozóból, amikor az addig lelkesen szurkoló drukkerek váltottak, felharsant az „ébresztő, ébresztő!", majd pedig a folyamatos füttyszó mellett Bernd Storckot sem kímélte a publikum. A szövetségi kapitánytól a lelátó népe elköszönt („Auf wiedersehen!"), és elődjét, Dárdai Pált éltette.

A szakember keresztbe font karral, mozdulatlanul figyelte a pályán zajló eseményeket.

A második félidő legalább ovációval kezdődött, pályára lépett ugyanis Böde Dániel. A feröeriek ekkor kezdhettek idegeskedni: két évvel és két nappal ezelőtt ugyancsak a szünetben állt be a ferencvárosi csatár, és két góljával eldöntötte az akkori meccset (2–1 lett a vége).

És lám!

Böde Dániel ezen a napon is nyerőember lett.

Úgy helyezkedett, úgy mozgott a labda irányába, hogy rá lehetett azt játszani, így végre elkezdett nyomni a magyar válogatott. Érkeztek a beadások jobbról és balról is a kapu elé, s a feröeriek ekkor már csak ritkán jöttek át a térfelünkre. A kilenc mezőnyjátékossal védekező látogatók ellen szenvedett nemzeti csapatunk, Lars Olsen futballistái két sorba rendeződve őrizték a kapujukat, ám a Fradi támadója ellen ezen a napon sem találták az ellenszert, a hajrában csak bepréselte valahogy a labdát a kapuba.

A magyar csapat hozta a kötelezőt, ha kínkeservesen is, de legyőzte Feröert. Ezzel azonban nem kerültünk egyenesbe, a drukkerek a lefújást követően is tüntettek a mutatott játék miatt.

Furcsa ezt leírni: kifütyülték a győzelmet...

ONLIVE, SZÖVEGES KÖZVETÍTÉS ITT!

Lettország–Andorra 4–0 (Ikaunieks 11., Sabala 19., 59., Tarasovs 63.)
Portugália–Svájc 2–0 (Djourou 41. – öngól, André Silva 57.)