Nem változott semmi

Hiába a 0-3, hiába az 1-8. Hiába Szalai Ádám kifakadása, és a közvélemény felháborodása. Eltelt fél év és egyelőre nem változott semmi.

Pedig egyre többen mondják el, amit tudnak. Amit átéltek, megtapasztaltak. És érdemes lenne rájuk figyelni. A magyar szakma azonban összezár. Nem beszél, nem néz szembe a problémákkal. Megvárja, amíg elül a vihar és közben szépen teszi tovább, amit eddig is. Azt a munkát, amivel immár 28 éve egyetlen világbajnokságra, 42 éve egyetlen Eb-re sem juttatott ki a válogatottat, amivel Détári Lajos óta egyetlen világklasszist sem sikerült kinevelni.

Látszatintézkedések. Ennyire futja az MLSZ-től. Mert hiába a januári menesztések, ha azt nem követi semmi. Persze lehet nem is az volt a cél, hanem a figyelemelterelés, a háborgók lenyugtatása. Hogy mindenki lássa, lettek következmények, találtak felelősöket, akiket eltávolítottak. És az igazi probléma megy a szőnyeg alá.

Miről van szó? Elég elolvasni Szalai Ádám kinyilatkozását, a Dárdai Pállal készített interjút, illetve Bajner Bálint korábbi, majd legutóbbi megszólalását és megkeresni bennük az átfedéseket.

Mit mondanak a sportolóink? Ami mindenhol felmerül és a hazai szakma talán legnagyobb bírálata, az a képzés. Nem is főként az edzőké, bár arról is lehetne regényeket írni. Elég csak visszakeresni néhány interjút Szalai Lászlóval. Amivel nagyobb a gond, az a fiatal játékosok helyzete. Dárdai Pált idézve: "Nemrég volt módom összehasonlítani a magyar és a német gyerekeket, ég és föld a különbség – már 13 esztendős korukban!"

A probléma sok összetevőből áll, de egy részét talán megvilágíthatjuk Bajner Bálint tapasztalatával: "Nagyon sokszor előfordult, hogy ha valakinek a valakije jóban volt az edzővel, akkor az játszott, vagyis folyamatosan megvoltak ezek a szerepváltások. Ezért is menekültem el onnan 14-15 évesen."

Sajnos később sem sokkal jobb a helyzet. Szalaiban Újpesten nem láttak fantáziát, ennek ellenére 16 évesen elvitte a Stuttgart és azóta a legnagyobb karriert befutott jelenleg is aktív magyar csatárnak számít. Hozzá nőhet fel idővel Bajner, akire 19 évesen a Honvédnál nem tartottak igényt, pár évvel később pedig a BL-döntős Dortmund színeiben játszott német bajnokit.

Képzés alatt értem még a futballisták felkészítését is. Mind fizikailag, mind mentálisan. Itthon egyik tekintetben sem áll jól a szakma, mert ha így lenne, a magyar bajnokságot is jegyeznék valahol Európa térképén. De nem jegyzik. Pedig sok tényezőn lehetne változtatni, mindössze hozzáállás kérdése. Senki nem tiltja meg a magyar szakembereknek, hogy a tehetséget vegyék figyelembe a protekcióval szemben, a fiatalok egyéni képzésére is hangsúlyt fektessenek, illetve bátran megadják nekik az esélyt a felnőtt együttesekben is. Egyelőre azonban nem látni a fényt az alagút végén. Talán még mindig nem elég a kudarcokból...