Kihagyott ziccer

Egész Magyarország a lábai előtt hevert azon a szeptemberi estén. Ki tudja, mi járt a fejében, amikor kezét széttárva rohant a közönség felé. A stadion őrjöngött, az emberek boldogan borultak össze, néhányan még egy-egy örömkönnyet is megengedtek maguknak, csak úgy óvatosan, hogy senki ne lássa.Mennyire kijárt már az a siker! Annyi csalódást keltő, néha horrorisztikusan záruló mérkőzés után végre nem mi, hanem a sárga mezes ellenfél játékosai vonulhattak lógó orral a pálya közepe felé…

Ha Rudolf Gergely nevét hallom, a hazánkban őshonos hegyi trollokkal ellentétben nekem mindig Svédország 2-1-es legyőzése (2011.09.02)ugrik be Priskin Tamás centerezésével, Rudolf léc alá vágott labdájával. Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, abban az időben sokan a jövő egyik csatárcsillagát látták benne.

Talán az volt a baj, hogy ezt ő is elhitte. Hogy a siker magától értetődő, hogy egy szint után az embernek nem kell tennie érte semmi különöset. Magas alapfizetés pipa, jól mutató önéletrajz szintén. Mi gond lehetne?

Az azóta eltelt négy és fél év alaposan megadta erre a kérdésre a választ. Rudolfot hiába adta kölcsön az olasz első osztályú Genoa több helyre, sehol nem ragaszkodtak hozzá, így 2012 őszén visszatért Magyarországra, ahhoz a DVTK-hoz, amely miatta tervezte át a költségvetését. A felfokozott várakozás ellenére több mint nyolc hónapot kellett várni első és egyetlen miskolci góljára, miközben havi szinten az egyik legjobban fizetett hazai futballistának számított. Azt a formát, amit Olaszországba igazolása előtt nyújtott Debrecenben – legyen szó bajnokságról vagy a csapat 2009-es Bajnokok Ligája meneteléséről -, már sehogy nem tudta megismételni. Igazából megközelíteni se.

Diósgyőr után Győr következett, ahol gólok számában kisebb előrelépés történt, valamint ideiglenesen visszakerült a válogatottba is, bár ezt inkább korábbi hírének, és a benne rejlő vélt potenciálnak, mint aktuális formájának köszönhette. Klubjának kizárását követően a Videoton által kínált lehetőségre bólintott rá, az együttműködés azonban hamar véget ért. Múlt héten sorozatos sérülésekre, és az elvártnál jóval gyengébb teljesítményre hivatkozva a székesfehérváriak is felbontották a szerződését.

Nem értem Rudolf Gergelyt. Egy olyan tehetséges játékos, mint ő sokkal, de sokkal többet ki tudott volna hozni a karrierjéből. Vagy ő elégedett azzal, amit elért? Ha harminc év múlva visszatekint életének ezen időszakára, nem lesz hiányérzete? Nem mondja majd, hogy a francba, ha kicsit kitartóbb vagyok, máshogy cselekszem, odateszem magam, akkor vihettem volna jóval többre is? Szerepelhettem volna egy Európa-bajnokságon? Részese lehettem volna komoly klubsikereknek, begyűjthettem volna egyéni elismeréseket, hogy aztán mindenki által tisztelt, szeretett és megbecsült játékosként vonuljak vissza?

Jelen állás szerint ugyanis hiába lőtte be Svédországnak azon a csodálatos szeptemberi estén a döntő gólt, élete legnagyobb ziccerét mégis kihagyta…

A cikk a sport23.hu oldalán jelent meg, hasonló írásokért kattints ide!