Sima ügy, többgólos német siker egy évtizeddel ezelőtt így intézhettük volna el a NémetországSzaúd-Arábia találkozót. Manapság, a 2002-es vb-n már nem lehet megtenni ugyanezt. Hogy miért? Anélkül, hogy átfogó elemzést készítenénk, csak két okot említenénk meg: az ázsiai csapat rengeteget javult azóta (zsinórban harmadszor jutott ki a vb-re, 1994-ben például csak a nyolcaddöntőben, a svédek ellen húzta be a féket), míg a Nationalelf az 1996-os Eb-arany óta csak nyomozza a nagy sikerekhez vezető utat. És az előjelek alapján úgy fest, nem feltétlenül Ázsiában találja meg azt&
A rengeteg hiányzó – elég csak Sebastian Deisler, Jens Nowotny, Mehmet Scholl vagy Christian Wörns nevét megemlíteni –, a nem kimondottan optimista várakozások – Christoph Daum, a Leverkusen hajdani trénere, a "majdnem” szövetségi kapitány szerint legfeljebb a negyeddöntőig jut a gárda – ellenére rossz rajtról hallani sem akarnak az európai alakulatnál."Az első perctől kezdve úgy akarunk fellépni, hogy egy pillanatig se vetődjön fel senkiben, ki nyeri meg a mérkőzést – fogalmazott a meccset megelőző utolsó sajtótájékoztatón Rudi Völler szövetségi kapitány. – Szerencsére elkezdődik a torna, az utolsó napok már nagyon nehezen teltek el a táborban. Talán az a legfontosabb feladatom, hogy a fiúkban tovább növeljem a versenylázat, mindenkinek csak az első meccsel szabad foglalkoznia, nem lehet utat engedni a más irányú gondolatoknak. Bizakodva tekintünk az első fellépés és az egész vébé elé, a különböző okokból kieső játékosok hiányát megpróbáltuk kompenzálni, de hogy milyen sikerrel, arra majd csak a világbajnokság adja meg a választ. Egyelőre csak a nyolcaddöntőig tekintünk előre, utána majd jöhet a következő lépcsőfok. De azt mindenki érzi, hogy valami nagy eredmény is benne van a csapatban!”
Bierhoff hallgatja Völler tanácsait
Bierhoff hallgatja Völler tanácsait
Erősítheti a németek bizakodását, hogy Völler – de régen volt ilyenre példa! – akár a teljes keretből is válogathatna a szombati csatára. Kisebb-nagyobb gondok akadnak – Ballacknak és Rehmernek fáj a lába –, de mi ez az idei barátságos mérkőzések előtt tapasztalt lemondási hullámokhoz képest? Elenyésző… "Ennek ellenére óvatos leszek a csapat kijelölésekor, szem előtt kell tartanom a játékosok egészségét, illetve azt, hogy reményeim szerint hosszú torna áll előttünk – mondta ugyanakkor Völler. – Rehmer sérülése picit aggaszt, ezért alighanem a kispadra ültetem a játékost. A kezdőcsapat már megvan, a fiúk az utolsó edzés előtt is tudták, mire számíthatnak. És hogy a szurkolók mire számíthatnak? Reményeim szerint olyan rajtra, mint 1990-ben, amikor az első meccsen négy– egyre megvertük Jugoszláviát.” A hangzatos német nyilatkozatok dacára a szaúdiak egyáltalán nem rettegnek, sőt! "Németország még ma is a világ legjobb csapatai közé tartozik, de már nem olyan erős, mint néhány évvel ezelőtt – jelentette ki Naszr el-Dzsohár, az ázsiaiak szakvezetője. – Optimista vagyok, és azt hiszem, megtaláltam a németek ellen eredményre vezető taktikát. Egy csatárral játszunk, a középpályásainknak pedig derekasan ki kell venni a részüket a védekezésből is. Egy ilyen torna elején senki sem tudja pontosan, mire képes a csapata, talán ezért is jó, hogy a németek ellen kezdünk. Igazából egy dologtól tartok: az esőtől. Ha esik, akkor az egyértelműen az ellenfelünknek kedvez.” Tegyük gyorsan hozzá: esőben alighanem behúzzák majd a szapporói stadion tetejét, így az időjárás aligha befolyásolja a végeredményt… A korábban megszokott 4–4–2-es felállás helyett minden bizonnyal 4–5–1-es hadrendet választó szakvezető terveiben kulcsszerepet játszhat Haszán el-Jami, aki magányos harcosként veszi majd fel a küzdelmet a három német bekkel. "Remekül felkészültünk az első meccsre, és még egy olyan nagycsapattól sem félünk, mint Németország. Az előkészületi mérkőzések során Brazília, Dánia, Uruguay és Szenegál ellen is megálltuk a helyünket, remélem, most sem lesz másképp. Ismerjük a németek játékstílusát, hosszú labdákkal operálnak és szívesen foglalkoztatják a szélsőiket is. Remélem, 1994-hez hasonlóan újfent bejutunk a legjobb tizenhat közé” – nyilatkozta a nemzeti tizenegyben eddig öt gólig jutó támadó. Valamiben viszont a két fél összes képviselője maximálisan egyetért: eddig Japánban minden csodálatos, a hangulatra, a fogadtatásra és a körülményekre semmiféle panasz sem lehet. Szombaton viszont már csak az egyik válogatott lehet majd maradéktalanul elégedett.