,,Áll a bál a klubomnál…” - nyilatkozta néhány nappal ezelőtt Dombi Tibor, a holland FC Utrecht harmincötszörös válogatott labdarúgója. A középpályás múlt hét pénteken visszautazott jelenlegi kenyéradójához, lévén a németalföldi vezetők azt ígérték, mindent megtesznek, hogy a magyar játékos függőben lévő ügye minél hamarabb rendeződjék. Csak emlékeztetőül: a klub hibája miatt Dombi kevesebb adót fizetett be az idén a meghatározottnál, és emiatt a holland munkaügyi hatóság bevonta a magyar labdarúgó munkavállalási engedélyét, és a játékos ezen igazolás hiányában nem léphet pályára, illetve az országot is kénytelen elhagyni. Ugyanakkor a szerződése szerint egy évig még az idén holland kupadöntőt játszó gárda játékosának számít. – Sikerült valamit elintéznie?– Nem sok mindent – mondta Dombi Tibor. – Pénteken hosszasan beszélgettem a klub vezetőivel, de egyelőre semmi biztosat nem tudtak mondani a jövőmmel kapcsolatban. Nekem mindenesetre úgy tűnik, egyre kevesebb az esélye, hogy Hollandiában maradjak. Az ismerőseim is azt mondták, nem valószínű, hogy visszakapom a munkavállalási engedélyem. Idegesítő, hogy a vezetők nem képesek végleges választ adni, márpedig az idő fogy. Szerdán hazautazom, addig mindenképpen tudni akarom, mi lesz a sorsom. – Úgy tudom, a csapattársai közül többen is önhöz hasonló cipőben járnak… Milyen hatással van ez az ügy a klubjára?– Az biztos, hogy nem vet jó fényt az Utrechtre. Tudomásom szerint már több szponzor is jelezte, kivonulnak az egyesület támogatói köréből. Ugyanakkor csapattársaim egy része is a távozáson gondolkodik, köztük két olyan labdarúgó is, aki az idén nagyon jó formában játszott. A távozásuk egyébként eladást jelent, az Utrechtnek ugyanis be kell fizetnie az elmaradt adókat, a mulasztást követő büntetéseket, ezt a pénzt azonban elő kell teremteniük valahonnan, így kénytelenek eladni a legjobbakat. Új játékost ugyanakkor nem lesz módjukban szerződtetni, így érthető, hogy a szurkolóink az idei sikeres szezont követően nagyon sötéten látják a jövőt. Legutóbb, amikor az éppen megújuló stadionunkhoz érkeztem, néhány elkeseredett fanatikus tüntetésképpen széttépte a jövő évi bérletét. – Azt mondta, sokan távoznak. Ön miért nem?– Érvényes szerződéssel rendelkezem, és szeretnék is még néhány évig külföldön játszani. Ha lehet, akkor itt Utrechtben, bár még egyszer mondom: ennek egyre minimálisabb az esélye. A vezetők azzal vigasztalnak, ha mennem kell, akkor is jól járok, hiszen magam rendelkezem majd a játékjogommal, és ingyen igazolható leszek. Én viszont azt gondolom, ez nem ilyen egyszerű. A hollandok hibájából kerültem ebbe a helyzetbe, és ezt nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. – Tegyük fel, kénytelen elhagyni a klubját. A DVSC-nél már szóba került a neve, beszélgetett is a vezetőkkel. Mekkora az esély arra, hogy egykori csapatában lépjen pályára a következő szezonban?– Nem tagadom, Sándor Tamás hazatérése engem is elgondolkodtatott, és az, hogy a Lokinak is csak velem kellene megegyeznie, növeli a hazatérés esélyét. Változatlanul fenntartom viszont, hogy csak megfelelő anyagi és szakmai körülmények esetén játszanék újra Debrecenben. Ha egykori klubomnál látok erre garanciát, nem gondolkodok sokáig. Mindez azonban a már elmondott utrechti történet függvénye, és remélem, szerdán már tisztábban látok az ügyben.