Mindig támadni kell!

Testközelből élhette át a legutóbbi világbajnokságot, és most itt van Ázsiában is. Mit gondol, mennyiben lesz más ez a torna, mint a négy évvel ezelőtti?
– Nehéz erre pontos választ adni. Mindkét tornán rengeteg sztár vett, illetve vesz részt, ebben kétségtelenül nem lesz különbség. Nagyon remélem, hogy az emberi értékek kerülnek a középpontba, biztató lehet, hogy az atmoszféra már most csodálatos. Négyévente örömmel tapasztalhatjuk, hogy mit jelent a futball, mekkora tömegeket mozgat meg, milyen hatással van az emberekre. Hiszem, hogy Dél-Koreában és Japánban legalább olyan szintű csúcsfutballt láthatunk, mint négy éve Franciaországban.

Taktikai szempontból lesznek-e eltérések? A támadó vagy inkább a védekező futball dominanciájára számít?
– Azt hiszem, az edzők többsége inkább a támadásokat részesíti előnyben. Ha megnézzük a legjobb klubokat, akkor láthatjuk, hogy ott is a támadásokra helyezik a hangsúlyt, márpedig a válogatottakat is azok a játékosok alkotják, akik a legjobb csapatokban szerepelnek. Meg lehet nyerni kontrákkal is egy meccset, de ha valaki bajnoki címet akar szerezni, akkor inkább a csatárjátékot kell erőltetnie. Abban több a fantázia, gólokkal sokkal könnyeben lehet háborút nyerni, mint bekkeléssel.

Kik a favoritjai?
– Nem hiszem, hogy meglepetést okoznék a válaszommal, hiszen nagyjából egyetértek az esélylatolgatókkal. Az olyan csapatok, mint Argentína, Franciaország, esetleg Olaszország vagy Anglia, könnyen ott lehetnek a végelszámolásnál. Azt viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindig vannak meglepetések. Sőt, egyre gyakrabban fordulnak elő.

Most ki szállíthatja a váratlan eredményeket?
– Jó kérdés. Ha előre tudnánk, akkor nem lenne igazi meglepetés. Lehet találgatni, például arról, hogy a brazilok nem eléggé erősek, és most nem tartoznak a nagy favoritok közé, vagy hogy a két rendező milyen eredményeket ér el. Mindenki abban reménykedik, hogy a dél-koreaiak és a japánok is jól szerepelnek, mert a rendező produkciója mindig is rányomta és a jövőben is rányomja a bélyegét a világbajnokságra. De nagyon nehéz bármit is jósolni, mert egyre jobban csökken a különbség a csapatok között. Sok az egyforma, közel egyforma képességű gárda, amelyek párharcát nüánszok dönthetik el.

Ezek szerint nem irigyli az edzőket.
– Ôk profik, teszik a dolgukat, ezek a körülmények, nekik ezekhez kell alkalmazkodniuk. Rengeteg nagyon jó edzőt láthatunk, de milyen is lehetne egy olyan edző, aki kivezette a csapatát a világbajnokságra? Csakis jó…

Kinek a munkája áll a legközelebb Andy Roxburgh szemléletmódjához?
– Ôszintén mondom, nem tudom. De nem is gondolkozom ezen, mert nem érdemes. Nagyon sok híres, tapasztalt mester van itt. Gondoljunk például Giovanni Trapattonira, aki edzőként fantasztikus sikereket ért el, lenyűgöző az eredménysora. Vagy ott van Sven-Göran Eriksson, aki nagyon rutinos tréner. Sokan bírálták ugyan Angliában, mondván, egy külföldi ne irányítsa a válogatottat, de amikor jöttek az eredmények, már ő volt a világ legjobb edzője. Rengeteg sokat látott szakember dolgozik a nemzetközi futballban, akik sikeresek, és akikre szüksége van a futballnak. Majd meglátjuk, melyiküknek sikerül a legjobb, a legösszeszokottabb, legszervezettebb csapatot kiállítania a vb-n. De igazából nem az edzők döntik el az aranyérem sorsát, hanem az olyan sztárok, mint Totti, Verón vagy Zidane. Ôk jelenthetik a különbséget a csapatok között, ők dönthetik el a Világkupa sorsát. Az a kérdés, hogy közülük ki lesz a legjobb formában, ki az, aki egy adott pillanatban olyan megoldással áll elő, amellyel mindenkit meglep.

Kire tippel?
– Lehetetlen megjósolni, ne is kérdezze! Rengeteg jó játékos van itt, remélem, csodálatos focit láthatunk. Csodálatos futballt, húsz nagyszerű stadionban, remek közönség előtt. Bízom benne, hogy álomszép lesz ez a világbajnokság. Csúcsmeccsek, csúcsfutball – erre van szüksége a nagyérdeműnek.

Jó döntés volt Ázsiába hozni a tornát?
– Kétségtelenül. Azt hiszem, a dél-koreai és a japán rendezők remek munkát végeztek. Lelkesek voltak, követték az utasításokat, minden tőlük telhetőt megtettek a siker érdekében. A hibákat pedig most még nem láthatjuk, azok csak a vb után derülnek ki, addig felesleges is beszélni róluk.

Hatalmas lelkesedéssel beszél a világbajnokságról. Nem fáj a szíve, hogy Skócia nem lehet itt a viadalon?
– Tény, sokkal boldogabb lennék, ha Skócia is kijutott volna, de ez van, ezt kell szeretni. A válogatott átalakulóban van, Berti Vogts személyében új a kapitány, fiatalok a játékosok, de reményeink szerint két év múlva újra jó csapatunk lesz.

Érdekes lenne, ha 2006-ban egy német kapitány vezetné a skót válogatottat a németországi világbajnokságon.
– Bárcsak már ott tartanánk! Rengeteg tennivalónk van még, de Berti számára biztosan különleges, felejthetetlen élmény lenne, ha eljutna a hazájában sorra kerülő tornára.