Nem érdemes fogadni

Most persze sokkal fényesebb szereplésben reménykednek a számunkra minden szempontból távoli Keleten. Nevezetesen abban, hogy a francia útlevéllel rendelkező Philippe Troussier által immáron négy esztendeje irányított gárda sikeresen abszolválja a csoportmeccseket. A szakértők úgy vélik, hat, az optimisták szerint négy pont is elegendő lenne a csapatnak a továbblépéshez. Az elfogultak pedig úgy voltak vele, Ono Sindzsiék legyőzik a belgákat, legyőzik az oroszokat, legyőzik a tunéziaiakat, aztán jöhet a nyolcaddöntő, majd a negyeddöntő, és így tovább… Sőt, olvasható a Mainichiben, a legelvakultabb hívek mélyen a zsebükbe nyúltak, hogy megspórolt jenjeiket feltegyék a japán csapat végső diadalára (megéri fogadni, hiszen Nakata Hidetosiék elsőségét kedden 50:1-hez adták; a belgákét meg 125:1-hez).

Egy okos bukméker alighanem azt is megtippeltette volna, ki fog itt gólt lőni. Elvégre az a fentebb felsorolt eredménylistából is kiderült, hogy Japán eddig egyetlenegy gólt ért el a világbajnokságokon (azóta is imába foglalják Nakajama Maszasi nevét). Ebből következően a kritikusok attól tartottak a mérkőzés előtt, hogy a Troussier-féle biztonsági játéknak hála, ezúttal sem a viharos hazai támadások jellemzik majd a kilencven percet. Az első negyvenöt perc mindenesetre őket igazolta…
De ne szaladjunk ennyire előre, már csak azért sem, mert említésre méltó momentumok akadtak az első labdaérintés előtt is. Például: "jó fejek ezek a fiúk” – állapíthattuk meg, midőn kivonultak a japánok a kezdéshez. Az egyik sárga, a másik hidrogénszőke, a harmadik piros frizurájával keltett feltűnést, egyedül Ono Sindzsi maradt ki a buliból, feltehetőleg ő is csak azért, mert éppen annyi hajszállal büszkélkedhet, mint egykoron a legendás Kojak felügyelő… Aztán tátott szájjal lestük azt is, hogy a 63 700 ülőhellyel felszerelt szaitamai stadionban néhány ezer szék üresen maradt; ennek alighanem a kevés eladott belépők miatt sokat szidott dél-koreai szervezők örültek a legjobban…

Ennyit az előzményekről, jöjjön a meccs. A megszokott kék szerelésük helyett fehér-szürke dresszbe öltöző házigazdák úgy indítottak, hogy hamm, bekapják ellenlábasukat. Már a belga térfélen letámadták riválisukat, a legtöbb esetben zavarba is hozták a magabiztosnak semmiképp sem nevezhető európai védelmet, ám hiába szereztek annyi labdát, helyzetet képtelenek voltak kialakítani Geert De Vlieger kapuja előtt. Csak az hiszi el, aki látta: az első felvonásban a japánok egyszer sem találták el a belgák kapuját. Jegyezzük meg, a másik oldalon sem vitézkedtek a góllövésre hivatott futballisták, csupán Gert Verheyen két bólintása hozta rá a frászt a lelátón helyet foglaló tízezrekre. Az első esetben (23. perc) egy méterrel célt tévesztett, a másodiknál (hat perccel később) a vendéglátók hálóőre, Narazaki Szejgo védett tapsot érdemlően.
Bővebben ne is ejtsünk szót az első félidőről, annál inkább a másodikról. A színvonalas és izgalmas jelzővel illethető játékrész úgy kezdődött, hogy Marc Wilmots 12 méterről, jobbal fölé durrantott. Majd úgy folytatódott, hogy ugyanő megmutatta, 11 méterről, nem szemben, hanem háttal állva a kapunak sokkal pontosabban céloz. Vagyis: az 57. percben gyönyörű mozdulattal, ollózva juttatta vezetéshez Belgium együttesét. A "vörös ördögöknek” becézett társulat öröme nem tartott sokáig, hiszen százhúsz másodperc sem telt el, s Szuzuki Takajuki – a hátsó alakzat csúnya bakiját kihasználva – máris egyenlített. "Nippon, Nippon” ("Japán, Japán”) – hallatszott a biztatás, és Nakatáék mentek is előre rendületlenül. A nagy hajtás hamar meghozta gyümölcsét: Ono szabadrúgását ugyan még hárította De Vlieger, ám Inamoto Junicsi jobblábas lövésével szemben már tehetetlen volt (megjegyzendő, ez a találat sem jöhetett volna létre, ha nincs a belga bekksor…). Tehát: 68. perc, 2–1.

A 75.-ben meg 2–2. Az eredményjelzőre Peter Van Der Heyden neve került fel, miután a balösszekötő helyéről, tizenkét méterről éppenhogy átemelte a labdát a kifutó Narazaki felett (ha szegény kapust egy centivel hosszabb ujjakkal áldja meg a sors, bizonyára mentett volna).
A végére maradt az egy-egy pontot érő 2–2, de ez a Costa Ricából érkezett William Mattus sporttárs érdeme is. Előbb nem adta meg Inamoto szabályosnak tűnő gólját, majd, hogy kiengesztelje a japánokat, az utolsó utáni percben szemet hunyt afelett, hogy Wesley Sonckot buktatták a büntetőterületen belül.
A látottak alapján annyi leszögezhető: a japánok jók, a belgák pedig lehetnének jobbak. Az 50:1-hez és a 125:1-hez pedig reális odds…