Bíró felkészült a kétlaki életre

Lombard FC Haladás. Furcsa leírni és furcsa olvasni is ezt a csapatnevet, mert korábban csak gondolatjellel volt elválasztva a két szó (Lombard FC–Haladás), és mint mérkőző ellenfelekről írhattunk a Lombard és a Haladás kapcsán. Péntektől kezdve azonban már a név egy csapatot jelent, mivel a korábban Tatabányán tevékenykedő Bíró Péter úgy döntött, futballközpontját Szombathelyre helyezi át.– A váltás apropóján csupán egyetlen nagy problémával találkoztam, jelesül, hogy eddig a lakásomtól huszonöt perc alatt a pályán találtam magam, most ennél többet kell utazgatnom – mondta Bíró Péter, immáron szombathelyi klubtulajdonos. –Ám a problémát igyekszem áthidalni, hiszen most is éppen házat nézek a városban, amelyet bérbe vennék. Fel kell készülnöm a kétlaki életre, ugyanis ha valamibe belekezdek, akkor szeretem magam felügyelni a történéseket.– Ha tatabányai szerepvállalása és távozása kapcsán a távolság a legnagyobb kockázati tényező, akkor eddigi futballotthonában igencsak nagy problémák lehetnek…–Mondok egy példát: az Új Lombard Labdarúgó Kft. havi kétszázötvenezer forint támogatást kapott a helyi önkormányzattól, amely a pálya őrzésére volt elegendő. Ezen kívül a víz-, és villanyszámlák kifizetését vállalta át a hivatal, ám a pályamunkásokat valamint a fenntartást már én fizettem, nem beszélve az utánpótlásról. Ez is eleve több tízmillió forintomba került, és akkor az első csapattal még egy percig nem foglalkoztunk. A legrosszabbul viszont az esett, hogy ezek után Tatabánya város önkormányzata a csapatot működtető gazdasági társaságnak még az iparűzési adó befizetését sem volt hajlandó elengedni…–Mintha szándékosan elüldözték volna a városból, mondhatni, eddig kizárólag az érzelmei vitték, ha eddig bírta a szponzorálást.–Nehéz döntést hoztam, hiszen hat éve küzdök Tatabányán, és ha anyagilag nem is, de sportszakmailag voltak sikereink, és ezt nem lehet elfelejteni. Egyébként az elmúlt három esztendőben több ajánlatot is kaptam más városok csapataitól, ám ilyenkor csak azt hajtogattam, hogy nem megyek el Tatabányáról. Hozzáteszem, a kft. ügyvezetője, Illés Zoltán nagyon sok bírálatot kapott a tatabányaiaktól, mondván ő szervezte le a költözést, holott ehhez semmi köze sem volt. Egyszerűen nem várhattam tovább.– És miért éppen Szombathelyet választotta.–Nagyon jó pillanatban kerestek meg a szombathelyiek. Ha egy nappal korábban érdeklődnek, akkor lehet, hogy nemleges választ adok, egy nappal később pedig már más várossal állapodtam volna meg. Egyébként jobb környezetbe kerültem, mert a Haladás eddig a város, a MÁV, valamint a helyi vállalkozók pénzéből élt, és ha ezt a jövőben az én befektetett összegemmel kiegészítjük, az elég lehet az eredményes szerepléshez. Volt még egy fontos érv: elvem, hogy első osztályú jogot nem vásárolok –egyébként ez ügyben is történt megkeresés –, így csak második vonalbeli klub jöhetett szóba. –Ezek szerint a Haladás szerencsésnek mondhatja magát, hogy kiesett?–Nem az én tisztem ezt eldönteni. Azt viszont tudom, hogy az itteniek imádják a futballt, márpedig ez egy befektető szempontjából fontos érv. Hiszem ugyanis, hogy a jó csapathoz jó közönség is kell, Szombathelyen tehát minden adott. Igaz, a futballisták többségének lejárt a szerződése, ám mivel értékes labdarúgókról van szó, egyenként leülünk velük, és megpróbáljuk itt tartani őket.–Érzem a hangján a lelkesedését, de egy közbevető kérdésem lenne: nem csömörlött meg a labdarúgástól, és attól, hogy eddig csak beletette a pénzt a futballba, és nem volt haszna?–Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, számot vetettem, mennyi időre lesz szükségem. Minden befektetőnek az a tanácsom, csak hosszú távra tervezzen. Tizenöt év alatt szeretnék teljesen profi együttest létrehozni, így még van időm… Tatabánya jó iskola volt, hiszen megtanultuk, miként lehetnek a vezetők is profik, és hogyan kell egy ilyen csapatot felépíteni. Drága volt a tanulópénz, nem tagadom, bár Németországban hasonló összeg a tizenhetedik osztályra sem lenne elegendő. Most léptünk, ha jogilag nem is, de sportszakmailag fuzionáltunk a Haladással, és a két gárdából egy csapatot gyúrtunk. Hogy Tatabányán mi lesz, azt nem tudom, én felajánlottam egycsapatnyi kölcsönjátékost, a többi viszont már nem az én ügyem. Most már új kihívás foglalkoztat, az, hogy Szombathelyen egy éven belül ismét élvonalbeli gárda legyen. És ez nem cél, hanem az alap.