A zuhogó esőnél csupán egyvalami hatott hervasztóbban: ahogy a portugálok énekelték saját himnuszukat. Mellőznénk a vikidálozást, maradjunk annyiban, ők is elmondhatják magukról ugyanazt, amit egy amerikai humorista: "Kórustag voltam egészen addig, míg fel nem fedezték, honnan jön a zaj.
Mindegy, nem hangszálak alapján osztják a pontokat ezen a világbajnokságon (jól is néznénk ki…), azaz a D-csoport élet-halál mérkőzését is az döntötte el, melyik gárda tud jobban futballozni – ezúttal a nedves füvön. Öt perc vízi birkózást követően Kaluzny "nyitott”: 22 méterről megeresztett lövése azonban a tribünre szállt. A túloldalon Sergio Conceicao lódult meg ígéretesen, ám a portugálok technikai képzettségét ismerve legalábbis meglepő meredekséggel adta keresztbe a labdát a tizenhatos jobb oldali sarkáról, Dudek kényelmesen ki is mozdulhatott rá. Nem sokkal később ígéretes lengyel gurigázás halt el az utolsó rossz átadáson, az ebből induló ellentámadás végén Joao Pinto szenzációs csellel tört be a tizenhatoson belülre, de a mozdulatsor szebbik részét követően megcsúszott, és nemes egyszerűséggel hasra esett.
A lengyelek hiába állítottak külön ôrzôt Pedro Pauletára (9), a portugál csatár épp harmadik gólját rámolja be Jerzy Dudeknek
A lengyelek hiába állítottak külön ôrzôt Pedro Pauletára (9), a portugál csatár épp harmadik gólját rámolja be Jerzy Dudeknek
A lengyelek hiába állítottak külön ôrzôt Pedro Pauletára (9), a portugál csatár épp harmadik gólját rámolja be Jerzy Dudeknek
A lengyelek hiába állítottak külön ôrzôt Pedro Pauletára (9), a portugál csatár épp harmadik gólját rámolja be Jerzy Dudeknek
Az első tíz percet két középtávoli Pauleta-lövés zárta: az elsőnél erősen fölé, a másodiknál gyengén Dudek kezébe helyezett, miközben Oliveira szövetségi kapitány arca sokadjára torzult oly fájdalmassá, akár ha az inkvizíció vallatókamráiban szenvedne. Négy perc múlva viszont a mosoly országában érezhette magát a kispad szárazságába menekült mester, avagy a világbajnokság során istenigazából először láttunk egy gyönyörűségesen megkomponált portugál támadást. Joao Pinto a térfél közepéről, jobbról halálpontos labdát adott a tizenhatos bal oldalánál védőjétől elmozgó Pauletának, aki egy visszacsellel kibillentette a nedves talajon amúgy is lelassult Hajtót, majd hét méterről, jobbal, laposan a rövid sarokba bombázott: Dudek beleért ugyan a labdába, de esélye sem volt a hárításra.
Három szöglet jelezte a másik oldalon, hogy azért nem esett össze az ellenfél, mi több, Swierczewski dallamos nevéhez méltó rakétát oldott ki 25 méterről egy kipattanó labdából, az azonban csupán a kapu mögött érte el az ideális magasságot. A portugáloknál ugyanakkor ismét némi töprengésre adott okot, hogy elébb Sergio Conceicao, majd Figo tekert taccsra ígéretes helyzetből egy szabadrúgást. Pauletának jobban ment, újabb pazar driblizéssel teremtett magának lövőhelyzetet, de ezúttal – húszról – tévedett egy méternyit. Amint közeledtünk az első fél óra végéhez, úgy vált egyre intenzívebbé a zivatar: ha mindez zuhany alatt zúdulna az emberre, akkor is kissé tekerne a csapon (viszszafelé), itt azonban nem volt pardon, a monszun szépen beterítette a stadiont, az agráriumban kevésbé járatosak kezdtek attól tartani, a hosszabbításra betakarításra érdemes mennyiségű rizs érik meg a két alapvonal között. A futballt egyébként lemosta a víz ebben az időszakban, néhány elkésett becsúszó szerelést lehetett csupán feljegyezni: Dallas játékvezető is ezt tette, elvégre a sárga lapok után akkurátusan bekönyvelte a tettesek nevét. Az esőn kívül más nem esett eztán, néhány "zsenge gurítás” kényszerítette startfejesre a kapusokat.
Ôk mondták
António Oliveira: – Jó kis hajtós mérkôzés volt, amelyet megérdemelten nyertünk meg. Nagyszerû eredményt értünk el, és begyûjtöttük azt a három pontot, amely az utolsó forduló elôtt szép reményre jogosít fel bennünket. Úgy érzem, sikerünket a csapatszellemnek köszönhetjük, most azt az arcunkat mutattuk, amelyet korábban megismert a világ. Sokkal jobban játszottunk, mint az Egyesült Államok ellen, fôleg a taktikai fegyelmünkkel voltam elégedett. Mindez azt bizonyítja, hogy egy kevésbé jó eredmény korántsem szegi a kedvünket. A dél-koreaiak ellen mindent bele kell adnunk, ha tovább akarunk jutni. Egyáltalán nem lesz könnyû meccs, hiszen a házigazdákról van szó, akik nagyon gyors és kellemetlen játékot játszanak, de ha minden rendben megy, akkor nem lesz majd okunk a szomorkodásra.
Jerzy Engel: – Kettô–nulláig még voltak helyzeteink, de sajnos nem akadt egyetlen támadónk sem, aki értékesítette volna ôket. Ha legalább egyet be tudtunk volna lôni… Nem lepett meg a portugálok teljesítménye, éppen ezért kezdtünk három csatárral, hogy még az elején megzavarjuk ôket, de nem jött össze. Ráadásul a védelmünk is többször kihagyott. Most már mindenki láthatja, hogy nem üres frázis volt, amikor azt mondtam, hogy roppant nehéz csoportba kerültünk, tulajdonképpen csak egy nagyon szép álom volt a továbbjutási esélyünk. Az igazság az, hogy nem vagyunk elég erôsek ahhoz, hogy a legjobb tizenhat közé kerüljünk.
Pedro Pauleta: – Kimondhatatlanul boldog vagyok, ezt a három gólt és ezt az érzést életem végéig nem fogom elfelejteni. Tudtuk, hogy – annak ellenére, hogy kikaptunk az amerikaiaktól – ezúttal nem fogunk hibázni. Felgyorsítottuk a ritmust, ez meg is látszott az eredményen. Ugyanakkor a góljaim értéktelenné válnak, ha nem jutunk tovább.
Jerzy Dudek: – Számítottunk rá, hogy Pauleta ilyen jó lesz, ezért külön ôrzôt is kapott, mégis háromszor talált a hálómba. Tudom, hogy mi a helyzet a csoport élén, ezért megígérem: mindent megteszünk az amerikaiak ellen, hogy ezzel is segítsük a házigazda dél-koreaiakat.
Tíz perc tocsogás vezette be a második felvonást, eztán Krzynówek ugrott meg a jobb oldalon, de a rúgás pillanatában messze volt a labda jobbjától, így az jócskán mellészállt. A 60. percben aztán a hálóba került a labda, Dallas azonban közbefújt, minthogy Vítor Baia azért ejtette ki a labdát, mert Kryszalowicz az ötösön belül nekiesett a felugrás közben – tekintettel arra, hogy a felségvizeken szabályosan sem lehet támadni a kapust, jogosan annullálta a gólt a skót. A másik oldalon viszont érvényes találat született: Olisadebe rosszul belsőzött vissza egy labdát a portugál tizenhatos magasságában, amiből megindultak a vetélytársak, három húzással végigvitték a labdát, amelyet végül Figo centerezett be az alapvonal közeléből, Pauleta pedig Kozminski öleléséből az ötösről a hálóba talpalta. Kisvártatva Figo adhatta volna fel az utolsó kenetet, Pauleta passzával a tizenhatos előterébe mozgott, jobbal eltekerte, a labda azonban kivágódott a bal kapufáról. Válasz gyanánt Kryszalowicz robbant ki, de a kimozduló Baiának sikerült belevetődnie hatméteres, kissé éles szögből leadott lövésébe. Ezzel ment el az utolsó esély, hiszen a 77. percben végleg víz alá kerültek a lengyelek: Rui Costa keresztlabdáját követően Pauleta ezúttal Waldochot hintáztatta meg tíz méteren, utóbbi a két húzás után "kitűnt a képből”, a csatár pedig eztán gond nélkül zúdított a hosszúba, avagy így fest egy klasszikus mesterhármas.
Kryszalowicz szépíthetett volna hét perccel a zárás előtt, azonban a keresztbesuhanó labdát négy méterről sikerült fölébikáznia. Marcin Zewlakow annyit módosított, hogy a következő beadást kapásból, futtából hét méterről az oldalhálóba vágta. A másik oldalon ugyanez Pauletának is sikerült: ő egy indítást követően már túljutott Dudeken, de kisodródva nem találta el az üres kaput. A góleső mindazonáltal nem fejeződött be, két perccel a befejezés előtt Capucho tekert el a jobb szélen, bejátszását Rui Costa becsúszva tette be Dudek mellett a hosszú sarokba. Costa akár rá is duplázhatott volna a ráadásban, ám túlcselezte magát abszolút ziccerben, vérszegény gurítását a védők levették a gólvonalon. Belefért, elvégre a lényeg mégiscsak az, hogy a portugálok számára a víz az életet jelentette, míg a lengyelek számára ezen a világbajnokságon lement az (eső)függöny.
