Erősítésekre is vár a Honvéd

Ilyen is régen volt: bajnok a Kispest.
Igaz, egyelőre csupán az alsóház legjobbja címet szavazhatták meg a Honvédnak, de talán nem kell éveket, évtizedeket várni az igazi bajnoki címre. Persze az elmúlt bajnokságban elért hetedik helyet amúgy sem lehet szapulni, hiszen az elmúlt években kevésbé, sőt egyáltalán nem favorizált Kispest megtartotta az esztendővel korábbi pozícióját. Egy nagy különbség azért volt a két szezon között: míg tavaly tavasszal a Honvéd ezüstérmes helyet hagyott veszni az idény végi gyengébb játék miatt, most épp az utolsó meccsek sikerültek jobban, így a csapat könnyedén elkerülte a kiesést. (A kiesést talán igen – de hogy mi lesz a tulajdonos nélkül maradt egylettel, még korántsem egyértelmű. Sok jóra nem számíthatnak a kispesti hívek, de ezzel a témával a másik, Kispestről szóló anyagunkban foglalkozunk.)
De menjünk sorjában: a tavaly nagyszerű eredményeket felmutató Szurgent Lajossal kezdte a bajnokságot a Honvéd, ám még az első kör vége előtt a jól kezdő, de igencsak visszaeső alakulatnak Glázer Róbert lett a szakvezetője. Vele a középmezőny alján zárta az őszt a csapat, a téli felkészülést azonban már máshol kezdte Glázer – Újpestre igazolt. A kispestieknek így újabb mesterre volt szükségük, és kézenfekvő megoldásnak kínálkozott a klub egykori kiváló futballistája, Détári Lajos.
Döme jött, látott – és eleinte vesztett.
"Sajnos a szezon elejére nem állt össze a csapat, a védelembe nem tudtam kellőképpen beépíteni a frissen igazolt román játékosokat a nyelvi nehézségek miatt – emlékezett Détári Lajos. – Fölösleges találgatásokba bocsátkozni, de az első hónap bukdácsolása után mutatott játék alapján joggal érzem, hogy ha van még egy kis idő a csapatépítésre, akkor sokkal nyugodtabb lett volna a tavasz eleje is.”
Így azonban igencsak ideges hangulatú volt, s Détári Lajos a Győr elleni vereség (négy meccsből egy pont) után fel is ajánlotta a lemondását.
Mégis maradt – és nem bánta meg.
"Ha nincs eredmény, edzőt kell váltani, ez világos. A csapat és a vezetőség azonban kiállt mellettem, és ez jólesett. Maradtam, és a következő MTK-meccsen már jók voltunk a döntetlenre. Innentől pedig nem volt komoly baj, bár egy-egy váratlan vereség becsúszott, összességében nagyszerű helytállásnak minősítem a hetedik helyet. Arra pedig nagyon büszke vagyok, hogy a rájátszásban, az utolsó öt mérkőzésen két döntetlen mellett háromszor győztünk.”
Bár a szezon nemcsak a szakmai munkáról szólt Kispesten, az edző azt mondja, ők sikerrel függetlenítették magukat a zavaró körülményektől, úgymint a pályagondoktól, no meg elsősorban a hatalom nem kifejezetten pozitív megnyilvánulásaitól. Egyedül a bírókkal akadtak kisebb gondok, hiszen a játékvezetők igen nagy buzgalommal állították ki a kispesti játékosokat, a sárgalap-özönről nem is beszélve.
Így utólag persze már senkit nem izgat különösebben a vélt, de inkább valós játékvezetői kegyvesztettség. Détári Lajos is inkább a játékosokról beszélne, bár azt mondja, külön senkit nem akar kiemelni a csapatból.
"Mindenkinek voltak jobb és rosszabb mecscsei, de elégedett vagyok a fiúkkal. Amit kértem tőlük, teljesítették, és ez a hetedik hely nagyon megbecsülendő a számukra. A fiatal játékosok remekül épültek be a Kispestbe, akikre kellőképpen odafigyeltek a rutinosabbak, úgyhogy a két generáció kiváló elegyet alkotott.”
Két hetedik hely egymás után – de mi lesz jövőre?
Merthogy nagyon bizonytalan a helyzet, és az edzőnek sem könnyű úgy tervezgetnie, hogy fogalma sincs, lesz-e egyáltalán pénz új játékosok vásárlására –és lesz-e egyáltalán csapat.
"Ha csak a szakmát nézem, akkor azt mondom, hogy kialakult az együttes gerince, és jövőre jobbak lehetünk, a hatodik helyre például reális esélyt látok. Mégpedig azért, mert bár mi nem erősödtünk, a többi csapat sem nagyon igazolt, és a kevés játékosmozgás láttán még úgy is érzem, hogy néhány riválisunk meggyengült. Persze az elkövetkező hetekben még lehetnek meglepetések, talán hozzánk is kerülhetnek új labdarúgók. Talán… Mert ezzel ugyebár áttértünk arra a problémára, hogy egyelőre nem tudom, szabad-e egyáltalán az erősítésen gondolkodni. A tulajdonosi viszonyokkal nem foglalkozom, a lényeg, hogy olyan valaki legyen a klub élén, aki anyagi lehetőségeivel képes legalább a középmezőnyben tartani a csapatot.”
Látva a jelenlegi sanyarú helyzetet, nem könnyű eldönteni, melyik lesz az egyszerűbb: megfelelő patrónust találni, vagy a felsőházba vezetni a csapatot.