Ilhan Mansiz kipörgette Afrikát

A brazilok voltaképpen szép játékkal, a németek esztergapadot idéző futballal, a dél-koreaiak pedig megint egy kis hátszéllel vitorláztak a négy közé – a csapatot indító földrészek közül (ezúttal számítsuk egynek Észak- és Dél-Amerikát) már csak Afrika hiányzott. És az utolsó negyeddöntő párosítása alapján cseppet sem tűnt valószínűtlennek, hogy létrejön a FIFA nagyurait a legmesszebbre menőkig kielégítő leosztás. Merthogy a biznisz akkor működik igazán, ha minél szélesebb kör tartozik a fogyasztók táborához, ha nem mindig ugyanazok mérkőznek a nagyobb egybesereglések alkalmával.
Hát most itt volt ez a török– szenegáli negyeddöntő, lehetett nyalni a szájszéleket és az ujjakat. Más kérdés, hogy az első negyedóra nem hozott körömrágásra ingerlő izgalmakat, túl jól romboltak a védelmek, az egyetlen érdekes mozzanat Diouf szólója volt a 3. percben, de épp a helyzetbe kerülés pillanatában lépett rá a labdára a szenegáli.
A 17. percben gurult az első lövés kapura, Henri Camara próbálkozott húsz méterről – a svédek ellen jobban célzott, Rüstünek ezúttal csupán le kellett hajolnia. Kisvártatva már heveny sikolyok uralták a stadion légterét, egy bedobást követően Bouba Diop az ötös jobb oldali sarkán megcsúsztatta a labdát, amely Fadiga elé került a másik csücsöknél, ő kissé kisodródva rádőlt a labdára, s remek, ballábas lövése gond nélkül a hálóba vágódott volna, ha a gólvonal előtt szerencsétlenkedő Camara csülkeiben el nem akad. Utóbbi ugyan utánalépett, és visszafordulva a vonal mögé küldte a labdát, de már az előző lövés pillanatában lesre futott, azaz egyszemélyben óvta meg az ellenfelet a góltól. Mindazonáltal meglelték a ritmust az afrikaiak, kisvártatva Fadiga kavart a bal oldalon, rossz beadását követően visszakerült hozzá a labda, amelyet egy csel után, tíz méterről az oldalhálóba bombázott. Aztán ugyanő egy szabadrúgást ívelt remekül a kapu elé, de a védők mögé befutó Diatta abszolút magányosan nem tudta eltalálni az eléhulló labdát.
Majdnem fél óra pörgött le az órán, mire összekapták magukat a törökök: a 27. percben Hakan Sükür húzhatott kapura, csak hát a vénülő csataló sebessége erősen megkopott, be is érték – hanem a második hullámban érkező Hasan Sas rá tudott csapni a labdára, szépen visszatette Sükürnek, a center talpa alatt azonban elkocogott a Fevernova. Átvette a játék irányítását az eurázsiai gárda, a szenegáliak kezéből teljesen kicsúszott a kezdeményezés. A 39. percben Emre remek beadásáról maradt le egy lehelettel Sükür, majd Sas akart a jónál jobb helyzetbe "cseleződni”, persze, hogy nem sikerülhetett a tizenhatoson belül. Erre nincs idő, ordítottak már a nyolcvanas években mifelénk, merthogy olykor az utolsó, mindent túlcizelláló magyar generációra emlékeztetett a törökök játéka. A hajrában azért a modern fociból is adtak ízelítőt: kivételesen a levegőben verték meg vetélytársaikat, Sas tett be egy eléfejelt labdát a tizenhatoson belülre, Bastürk elstukkolta Sylva mellett, ám Daf a gólvonal előtt harminc centivel menteni tudott. A hoszszabbítás csattanója gyanánt Diouf kapott pazar labdát a balösszekötő helyén, de lövés helyett ő is "csellózni” próbált, amivel el is csellózta a lehetőséget…
Diouf állított labdás magánszáma vezette fel a második felvonást, 21 méteres szabadrúgása centikkel tekeredett el a bal vinkli fölött. Szemközt Bastürk kanyarodott be egy zseniális csellel a tizenhatos jobb oldalán, ballal, óriási helyzetből lőtt, a képbe balról befrecscsenő Diatta combjában azonban elakadt a labda. Válasz gyanánt Fadigáék szárították a másik oldalon, levegőben járt a labda másodpercekig, míg kapásból ellőtték: romlatlan örömfoci, vb-negyeddöntőben relatíve ritka az ilyesmi, inkább gálára való.
Egy óra elteltével amúgy gálákat idéző intenzitásúra esett vissza a meccs irama, inkább a törököknél volt a labda, miután a szenegáliak immáron saját térfelükön is nekiálltak csipkézgetni, amiből vagy taccs lett, vagy szerelés. Egy ilyen után a csereként beállt Ilhan első érintéséből majdnem gólt szerzett, ám a Bastürk által letett labdát tizenhatról pazarul, bokából nemcsak Sylván, de a kapun is átemelte. Negyedórával a rendes játékidő letelte előtt Bastürk robbanhatott Ilhannal párban, meglehetős előnnyel, a partjelző elengedte őket – csakhogy a jobbszélső méterekkel a társ feje fölé adta a labdát, már-már bundameccsek hagyományait idézve… Persze, ilyesmiről szó sem volt: talán ekkorra ébredtek rá az urak, hogy tulajdonképpen mi is forog kockán. Amitől aztán tökéletesen esetlegessé vált a két gárda játéka, nyilvánvalóvá vált, gól csak valamiféle véletlenszerű szituációból eshet. Majdnem esett is: a 90. percben sikerült eljuttatni a labdát Camaráig, aki kapásból, tizennyolcról lőtt, Rüstü szépen leért a bal sarokra.
Némiképp álmoskásan indult a hosszabbítás is – mígnem alig négy perc elteltével hirtelen mindennek vége szakadt… Egy szenegáli becsúszószerelést követően, Arif zuhanásánál egy pillanatra lefékezett mindenki a térfél közepén, kivéve a jobb szélen nyargaló Ümit Davalát, akinek bekanyarításából Ilhan lendületből a hosszú sarokba pörgethetett. Miközben a törökök úgy rohantak a sógunkinézetű aranygólszerző után, akár ha várostromra igyekeznének, az afrikaiak csupán álltak, mint néhány napja a svédek, és nem igazán hittek a szemüknek.
Hogy a fekete kontinens imígyen kimaradt a négy közül, egy dolog. Ám ezekre a játékosokra vár még egy szörnyű felismerés, alighanem vasárnap reggel: mégpedig az, hogy az életben aligha lesznek még egyszer ennyire közel a világbajnoki elődöntőhöz.