A visszavágóra lesz pénz

Egyedül a hatvan-hetven litván fanatikus énekelgethetett, s nekik valóban volt okuk az örömre, a csapatuk könnyedén játszva is magabiztosan nyerhette volna meg a mérkőzést, ha a kispesti kapus, Tóth József nem véd fantasztikus formában – de ez az egygólos siker is igencsak komoly reményeket táplál a visszavágóra.
A Kispestnek azonban már csak a szükséges rossz lehet a vilniusi mérkőzés, mert az sem kizárt, hogy ez lesz az együttes utolsó hivatalos fellépése…
Itt tartunk most – hát nem tragikus?
Legyen bármennyire rossz a helyzet, a kispesti tulajdonosok nem tervezik azt, hogy a visszavágóra már el sem utaztatják a csapatot. Ezen az egymillió forinton már tényleg fölösleges lenne spórolni, és ők is úgy vannak vele, hogy legalább tisztességből le tudják ezt a sorozatot.
A hétfői nap talán az utolsó, amikor még valamilyen esély kínálkozhat a Honvéd életben maradására, hiszen a vezetők ekkor tárgyalnak a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban. A megbeszélés célja, hogy a kispesti tulajdonosok végre visszakapják azt a mintegy hatvanmillió forintot, amit az elmúlt tizenhét hónapban hiteleztek az államnak a Bozsik-stadion karbantartása miatt, és ha sikerrel alkudnak, akkor be tudják nevezni a csapatot az első osztályba. Ha viszont nem jön meg ez az összeg, akkor senki nem tudja, hogy a Kispest melyik bajnokságban indul jövőre – valószínűleg semelyikben.
Valóban az utolsó napok következnek, hogy akár a volt kispesti játékosok, akár a mostani kispesti szurkolók összefogjanak, és kerítsenek egy olyan embert, aki képes fenntartani ezt a többre hivatott egyesületet. Bár az elmúlt egy év során számtalanszor megírtuk, hogy török, olasz, görög befektetők érdeklődnek a Honvéd után, valamint Rácz Gábor és Kovács Attila is szívesen vásárolna tulajdonrészt a klubban, mégis úgy fest, komolyan senkit sem érdekel a patinás futballcsapat megmentése. Hétfőn reggel tehát így áll a Honvéd helyzete, és bizony nem kizárt, hogy hamarosan kénytelenek leszünk az egyesület nekrológját megírni.