Csupán a válogatottság hiányzik a dicsőséglistáról

Zsivóczky Gyula is így tesz majd a jövőben, hiszen a harminchat esztendős labdarúgó is a kispadon képzeli el a jövőjét. Immár taktikai variációkon, csapatszerkezeten töri a fejét.– Noha lett volna lehetőségem tovább futballozni, úgy gondolom, eljött az idő a váltásra – mondta Zsivóczky Gyula. – A legjobb korban vagyok az edzői szakma elkezdéséhez. Meg aztán figyelem a kortársaimat, azokat, akik már dolgoznak, eredményeket mutatnak fel edzőként, és nem szeretnék lemaradni mögöttük.– Egyik pillanatról a másikra képes lenne felhagyni a labdarúgással?– Azt azért nem hiszem. Eleinte szeretnék játékos-edzőként dolgozni, ha erre lesz lehetőségem. A B-licencet már megszereztem, és hamarosan elkezdem az A-licences tanfolyamot is.– Miután Tatabányán lejárt a szerződése, és Bíró Péter a Lombard FC-t átköltöztette Szombathelyre, fel sem merült, hogy a Haladásban lehúz még egy-két évet?– Nem, erről szó sem volt. Bíró Péterrel amúgy jó viszonyban vagyok, remélem, sikeres lesz a Haladással, de ott már másokban gondolkoznak. Ettől függetlenül nem kizárt, hogy egyszer még dolgozunk együtt. Csepelre hívtak ugyan, de ott elsősorban játékosként számítanának rám, és ugye, nekem már nem ez a célom.– Elfáradt?– Szó sincs róla, még mindig érzek magamban annyi erőt, hogy a második vonalban eljátsszam egy ideig. Tudtam volna még futballozni, de másként döntöttem.– Mióta gondolkodik azon, hogy edző lesz?– Talán két-három éve. Mindig is éreztem, hogy a futballtól képtelen leszek majd elszakadni, és mivel érdekelt az edzősködés, hamar elhatároztam: nekem ezt kell csinálnom.– Nagyon lelkesen beszél. – Valóban optimista vagyok, de nem hiszem, hogy ez baj lenne. Tudom én, persze, hogy a mai magyar futball rendkívül nehéz helyzetben van. Nem könnyű elhelyezkedni, de bízom abban, hogy azzal a pályafutással, ami mögöttem van, és az ambíciómmal előbb-utóbb nekem is lesz lehetőségem bizonyítani.– Vannak már elképzelései, mit szeretne majd játszatni leendő csapatával?– A támadófutball híve vagyok, de az a legfontosabb – és ezt a nemrég véget ért világbajnokság is alátámasztotta –, hogy fegyelem legyen a csapaton belül. Ez mindennek az alapja, ennek hiányában nem lehet felépíteni egyetlen játékrendszert sem.– Ha visszatekint, mennyire elégedett a pályafutásával?– Összességében nem panaszkodhatok. Többszörös magyar bajnok- és kupagyőztes vagyok, nyertem ifjúsági Európa-bajnokságot, gólkirály voltam az NB I B-ben. Ezekre azért büszke lehetek, amit magyar játékos itthon elérhet, az nekem többé-kevésbé megadatott. Egy valamit bánt csak, hogy noha egy időben a szakma szerint én nyújtottam a legjobb teljesítményt a bal oldalon, egyszer sem jutottam szóhoz a felnőtt válogatottban. Kétszer ugyan ülhettem a kispadon, mégpedig Olaszország és Svájc ellen, de pályára sajnos nem léphettem. De ez már a múlt, életemnek ezt a korszakát már lezártam. Nem tekintek hátra, csakis előre. Úgy érzem, még nagy dolgok várnak rám!