Ki nem barát, az ellenség

"Tudja, apuka, a statuálás a lényeg” – magyarázta Pelikán lánya a Tanú című filmben atyjának a beszélőn, aki sehogysem értette, miért kér a vádlott ügyvédje halált saját védencére. Valami hasonló a helyzet Keith Cooperrel is.Az ugyan nem állítható, hogy a FIFA-székház az ötvenes éveket idézi, ám a szóvivő kirúgása, továbbá elbocsátásának körülményei legalábbis hajaznak a diktatúrákban bevett módszerekre. Merthogy Coopert kedd este magához kérette a szövetség új főtitkára, Urs Linsi, és a hét éve a FIFA szájának számító, mindenki által nagyrabecsült kommunikációs igazgatóval közölte: egy napot kap irodája kiürítésére.Cooper érthetően fájlalta, hogy hét esztendő odaadó munkáját követően huszonnégy órán belül kitakarítják a zürichi székházból: "Sokkolt a hír, a döntést igazából nem is tudom megérteni. Különösen azok után, hogy a világbajnokságon a média kiszolgálásának színvonalát minden idők legjobbjának minősítették a szakemberek. Ami óriási eredmény, minthogy a történések két országban zajlottak, ennek ellenére sikerült mindent kézben tartani.” Az elbocsátott szóvivő magát az eljárást brutálisnak nevezte, már csak azért is, mert lapátra tételét semmivel sem indokolták – igaz, a svájci törvények értelmében ezt nem kell megtennie a munkáltatónak. Coopernek az sem esett túl jól, hogy a főtitkár mutatott neki ajtót: "Harminc éve ismerjük egymást személyesen Blatter elnökkel, legalább annyit elvártam volna tőle, hogy szemtől szembe közli, milyen elhatározásra jutott és miért.”
A miérttel kapcsolatban egyébként még a bennfentesek is találgatnak csupán, hiszen Cooper kínosan vigyázott arra, hogy távoltartsa magát a tavaszi hadjárattól, azaz a Blatter és ellenzéke között zajló sárdobálásból igyekezett kimaradni. Ehhez képest lapzártánkig "össze kellett dobozolnia” – alkalmasint azért, hogy vele is példát statuáljon az újraválasztott elnök. Elvégre a kismillió dologgal megvádolt Blatter, azok után, hogy nem várt fölénnyel győzött a május végi voksoláson, kijelentette: száz napot kér az adminisztráció újjászervezésére. Ennek jegyében szinte le sem jött a pódiumról a választás eredményének kihirdetését követően, máris kirúgta Michel Zen-Ruffinen főtitkárt, aki az elnököt támadó erők legfőbb támaszává vált a csatározás során (a helvét egy 21 oldalas dokumentumot állított össze Blatter üzelmeiről, egy titkos, az elnök által alakított csoportról a FIFA-n belül, amely voltaképpen az üzletmenetet alakította, plusz arról, milyen elképesztő veszteségek érték a szövetséget a blatteri regnálás idején). A svájci elnök ugyanakkor a küldöttek óriási többségét maga mögött tudva közölte, nem áll meg félúton: utolsó ázsiai sajtótájékoztatóján is kijelentette, senki sem maradhat a zürichi székházban, akiről az feltételezhető, hogy ellene van. E "ki nem barát, az ellenség, annak nem lesz békesség” alapvetést azzal húzta alá, hogy leszögezte, Linsi főtitkár helyre fogja állítani a rendet és a fegyelmet a FIFA adminisztációjában. Hogy a sajtó minél jobb kiszolgálására koncentráló Cooper mivégre került körön kívül, megfoghatatlan, bár egy nevének elhallgatását kérő, magasrangú tisztviselő az AFP hírügynökségnek azt nyilatkozta: "Blatter totális ellenőrzésre törekszik, azaz további elbocsátások várhatóak. Cooper csak egy név a listán.”

Azt mindenesetre már szerdán sejteni lehetett, hogy Blatter abszolút bizalmi emberekkel kívánja körbebástyázni magát, elvégre a FIFA új kommunkációs direktorának eddigi személyes szóvivőjét, Markus Sieglert nevezte ki. A régi csókos éveken át újságíróként fungált, majd két idényt a Basel futballgárdájának elnöki székében töltött, eztán ejtőernyőzött a FIFA-elnök mellé. Intrikusok persze rögtön megjegyezték: hét nyugodt esztendőre bizonyosan számíthat, elvégre Blatter 1994-ben, akkor még főtitkárként penderítette ki az akkori FIFA-szóvivőt, a munkáját 11 éve közmegelégedésre végző Guido Tognonit, "a bizalom teljes hiányára” hivatkozva…