Kovács Zoltán két gólt szerzett

A világon mindenütt rangadónak számít a bajnok és a kupagyőztes összecsapása – a körülményektől függetlenül. Magyarország, mint oly sok mindenben, alighanem ebben is kivétel. Mert ha ebben a párosításban ősszel vagy tavasszal a Borsodi Liga keretében találkozik egymással a két gárda, akkor nagy valószínűséggel igazi presztízsmeccset hoz majd a kilencven perc, azonban Siófokon keveset lehetett érezni a tét nagyságából. Valahogy az volt az ember érzése, hogy az érintettek, vagyis a labdarúgók és vezetőik egy egyszerű találkozónak, amolyan jó felkészülésnek fogják fel a derbit, amelynek a megnyeréséért, de az elveszítéséért is pénz jár…
Ami az összeállításokat illeti, a nemrég véget ért bajnoksághoz képest az Újpest csapata ment nagyobb változáson keresztül. A nyáron a Megyeri útra érkezettek közül Vlaszák Géza a kapuban, Juhár Tamás a védelem bal oldalán, Simek Péter a középpálya jobb szélén, Farkas Balázs ugyanebben a csapatrészben közepen védekező szerepkörben, Rósa Henrik ugyancsak ebben a sorban úgymond "bal kettőben”, míg Kovács Zoltán egyedüli támadóként jutott szóhoz. Némi meglepetésre játéklehetőséget kapott Molnár László edzőtől a fiatal Németh Tamás is (a lilák trénere éppúgy ott volt a padon, mint kollégája, Bozsik Péter, noha az A-licenc hiánya miatt elvben nem dolgozhattak volna, ám a meccset rendező MLSZ illetékesei mindezen most túlléptek, bár az ügynek lehet még fegyelmi folytatása), ám korán megsérült, és a korábbi csapatkapitány, Frantisek Kunzo került a helyére. Az e. on-ZTE csapatában Vincze Ottó és Koplárovics Béla személyében csak két új igazolás volt, ám mivel alapemberek hiányoztak a bajnokcsapat kezdő tizenegyéből – Urbán Flórián, Molnár Balázs, Nagy Lajos és Waltner Róbert – némileg felforgatott volt a zalaiak pályán lévő alakulata.

A játékrész első felében a kupagyőztes fővárosiak játszottak gólveszélyesebben. Az előretolt Kovács Zoltán mögött a középpálya előtt elhelyezkedő Radek Sloncík és Rósa Henrik sokat volt játékban, az oldalvonal melletti területet rendre befutották a középpályások, és bizony a fölény nem egy gólhelyzetet eredményezett.
Bozsik Péter együttesében elsősorban a középpályássoron látszott az összeszokottság hiánya. A Cottbusból hazatérő Vincze Ottó igyekezett mélyen visszalépve elkérni a labdát játékostársaitól, ám mivel Koplárovics Béla és Babati Ferenc visszafogottabb volt, mint azt a bajnoki érában megszokhattuk, az ugyanezeken a posztokon szereplő Egressy Gábortól és Nagy Lajostól kevés értékelhető beadás érkezett Vlaszák Géza kapujának előterébe. Félórai játék elteltével ki más, mint a korábbi újpesti kedvenc, a Franciaországból hazatérő Kovács Zoltán előnyhöz juttatta csapatát. Mivel szűk tíz perc alatt még kétszer az egerszegiek kapujába került a labda, tulajdonképpen negyven perc alatt eldőlt a Szuperkupa sorsa. Egy félidőből ugyan messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, ám úgy tűnt, a lila-fehér alakulat megerősítése nemcsak papíron sikerült jól, míg a Zalaegerszeg futballján alaposan meglátszott négy állandó kezdőjátékosának hiánya.
A szünetben csak a zalaiak cseréltek, ám mindez nem hozott egetrengető változást, hiszen az Udvari Tamás helyére beálló Darko Ljubojevics is elsősorban védekező szerepkörben érzi otthonosan magát. Az egerszegi szimpatizánsok csak akkor reménykedhettek gólszerzésben, ha az újpesti kapu előterében Kenesei Krisztián szabadrúgáshoz készülődött, ám ezúttal az egerszegi gólgyáros a tőle megszokotnál pontlanabbnak bizonyult.
Hogy a magabiztos előny, avagy az öszszeszokottság hiánya volt az oka, azt nem tudni, de tény, hogy a második félidő első felében többször is bebizonyosodott, az újpesti védelem igenis zavarba hozható. Kenesei kétszer is játszi könnyedséggel került a fővárosi védelem mögé, azonban előbb hatalmas helyzetben rosszul passzolt Egressy Gábor felé, majd ő maga hibázta el a ziccert. Ezekben a percekben egyértelműen fölényben futballoztak a kék-fehérek, Vlaszák Gézának többször is bravúrral kellett hárítania, igaz, az eredményjelző tábla háromgólos újpesti előnyt jelzett…
Ennél sokkal több pozitívum erről a játékrészről újpesti szempontból nemigen mondható el, ugyanis ebben a negyvenöt percben már csak elvétve mutattak a fővárosiak abból a futballból valamit, ami a szünet előtt jellemezte őket. Védelmük jó néhány helyezkedési hibát összehozott, a labdakihozatalra több időt áldozott, mint korábban, és ettől meglehetősen körülményesen épültek fel a támadásaik. Ugyanakkor az oldalvonal mellett futballozó középpályásai jól láthatóan elfáradtak, lendületes elfutást alig-alig produkáltak, és így persze helyzetig csak elvétve jutottak el. Mindezek ellenére a lila-fehérek szurkolótábora önfeledten ünnepelte kedvenceit, és aligha vitatható, hogy az első félidő teljesítménye alapján a formálódó Újpest teljesen megérdemelten nyerte a Szuperkupát. Az e.on-ZTE együttese csak a második játékrészben tudott méltó ellenfél lenni, ebben az összeállításban Bozsik Péter együttesétől csak negyvenöt percnyi elfogadható futballra futotta.
Jó: Kovács, Móri, Vlaszák, Rósa H., ill. Ljubojevics