Többek között az a szép a futballban, hogy sokan és sokféleképpen látják. Mert itt van ugye ez a magyar–spanyol gálameccs, a Puskás Ferenc-stadion névadóünnepsége, Öcsi bácsi körbeautóztatása meg minden. Ha az eredményt nézzük, azt mondhatnánk, nem rossz, hiszen a mi derék fiaink a világranglistán a hetvenegyedik, a klasszisokkal teletűzdelt spanyolok pedig a harmadik helyen állnak. Ha viszont a teljesítményt boncolgatjuk, hát…
Gellei Imre biztos abban, hogy Spanyolország válogatottja nyerni akart szerda este
Gellei Imre biztos abban, hogy Spanyolország válogatottja nyerni akart szerda este
Gellei Imre biztos abban, hogy Spanyolország válogatottja nyerni akart szerda este
Gellei Imre biztos abban, hogy Spanyolország válogatottja nyerni akart szerda este
Ott van mindjárt kezdésnek a kezdés. Aki optimistán fogalmaz, azt mondja, a mieink sikerrel lassították a vendégtámadásokat, magabiztosan szerelték le a spanyolok sztárjait, a védelem szilárdan állt a lábán, és hátvédeink élesben sokat gyakorolhattak a sorsfordító svédek elleni meccsre. Más, kissé pesszimista megközelítésből ugyanaz az időszak úgy fest, hogy bűn rosszul kezdett a magyar csapat, játékosai általában arra rúgták a labdát, amerre álltak, támadásunk egyetlen egy sem futott a pályán, a hátsó alakzatok pedig éppen annyiszor jöttek zavarba, ahányszor a visszafogott vendégek cselezni kezdtek. Szóval így állunk. Vannak, akik bizakodnak, és vannak, akik félve várják a tétmeccseket. Egy biztos, nyakunkon az északi fény. Gellei Imre szövetségi kapitány szavaiból kiderült, ő is látja a hibákat. Ám az is biztos, hogy a kapitány az optimisták táborába tartozik. Igaz, neki ez kutya kötelessége. – Gálameccs ide, Puskás Ferenc ünneplése oda, a nézőtéren bizony hallani lehetett füttyszót is úgy a meccs huszadik-huszonötödik perce táján. Miért kezdett enynyire visszafogottan, hogy azt ne mondjam, gyáván a magyar csapat? – Nem nevezném gyávának a játékunkat, inkább úgy fogalmaznék, hogy a spanyolok a találkozó elején ránk kényszerítették akaratukat. Szinte egyfolytában védekeznünk kellett, és ez rengeteg energiát emésztett fel. Szerencsére nagyobb zavar nélkül átvészeltük ezt az időszakot, és a folytatásban kiegyenlített küzdelem folyt. Nyíltabb lett a játék, rászolgáltunk a döntetlenre. – Nem érzi úgy, hogy a spanyolok nem játszottak végig teljes erőbedobással, azt gondolták: itt és most Puskás Ferencé a főszerep, ők pedig nem ronthatják el a mi ünnepünket? – Ezt nem gondolhatja senki komolyan. A spanyoloknak legalább olyan fontos felkészülési állomás volt ez a találkozó, mint nekünk. Így szó sem volt visszafogottságról, békés döntetlenről. Ôk is győzni akartak, akárcsak mi. – Az ellenfél új kapitánnyal, sok-sok tehetséges újonccal érkezett Budapestre, nekünk pedig már kész csapattal kellett volna fogadnunk őket. – Ahogy a találkozó előtt is mondtam, a keret nyitott és nem korfüggő. Bárki bekerülhet, aki olyan teljesítménnyel rukkol ki a csapatában, ami erre feljogosítja. De az nyilvánvaló, hogy a gárda gerince megvan, egy-két posztot leszámítva tudom, kik azok, akik Stockholmban kifutnak majd a pályára. Ez a mérkőzés is bebizonyította, hogy hátul nincsenek különösebb gondjaink, Urbán Flórián egészen remek formában futballozik, de kiválóan kiegészíti őt Dragóner Attila is. Ráadásul örömmel tapasztaltam, hogy Miriuta Vasile igazi vezéregyéniségként tért vissza a válogatottba. Úgy gondolom, sokat nyertünk vele.
Inaki Sáez kísérlete
„A legfontosabb a budapesti meccs kapcsán az, hogy e mérkôzéssel Puskás Ferenc elôtt tisztelegtünk – értékelt a mérkôzés után Inaki Sáez, a spanyol válogatott szövetségi kapitánya. – Azért jöttünk Magyarországra, hogy részt vegyünk a legendás csatár hetvenötödik születésnapja alkalmából rendezett névadó ünnepségen, emellett másodlagos, hogy meccset is játszottunk. Összességében elégedett vagyok csapatom teljesítményével, hiszen ezúttal nem az eredmény volt fontos a számunkra, inkább kísérleteztünk. Az elsô játékrészben azt gyakoroltuk, hogy ellenfelünket ne engedjük a védelmünk mögé kerülni. Ezt maradéktalanul végrehajtottuk, hiszen a magyaroknak helyzetük sem volt ebben a játékrészben. A második félidôben felszabadultan, vidáman játszottunk, és számtalan ziccerünkbôl megszereztük a vezetést is. A végén ellenfelünk kiegyenlítetté tette a meccset, és egyenlített is. A mérkôzés színvonala nem volt éppen magas, de figyelembe kell venni, hogy két, a felkészülés elején lévô csapat találkozott a magyar fôvárosban.”
– A csatáraink viszont lassan már a megszokott módon csődöt mondtak, felépített támadásaink is csak elvétve akadtak. – Amikor az első félidőben még csupán egy ékkel játszottunk, Tököli Attila kevés támogatást kapott, így valóban eltűnt a mezőnyben. Viszont a folytatásban, már két ékkel szerepelve, jóval több veszélyt jelentettünk a spanyol kapura. Kialakítottunk ziccereket is, és kis szerencsével több gólt is lőhettünk volna. Tököli mellett Gera Zoltán is remek futballista, bármikor bevethető, ugyanakkor ott van Fehér Miklós, Kenesei Krisztián, Kabát Péter, sőt ha a helyzet úgy hozza, Horváth Ferenc meg Kovács Zoltán is. Van tehát kikből válogatnom. – Összességében tehát elégedett a jelenlegi helyzettel és a szerda este látottakkal? – Aligha kell magyarázkodnom a világranglista harmadik helyezett spanyolok elleni döntetlen miatt, erre az eredményre, csakúgy mint a Zalaegerszeg Manchester elleni sikerére, a Ferencváros és az Újpest várható kupatovábbjutására, felfigyelhet a világ. Újból csak azt mondhatom, amit kedden az edzőtáborban: valami megmozdult a magyar labdarúgásban, ebben biztos vagyok. Értékes tehát ez az egy–egy, ezzel az eredménnyel mindenképpen tartoztunk az általam rendkívül tisztelt és szeretett Puskás Ferencnek.
