Sikerek a kabalaliba nélkül

– Kezdjük az idei sikerekkel. Mondok ország- vagy városneveket, és kíváncsi lennék a rekaciójára. Moszkva…
– Nagyon örültem, hogy ifjúsági Európa-bajnok lettem, jó néhány napig fel sem tudtam fogni, milyen nagy sikert értem el. A verseny kezdetekor meg voltam illetődve, a csapatverseny során három vereség is becsúszott, egy balkezes orosztól, egy romántól, meg a már-már mumusnak számító jugoszláv Erdélyitől. De az egyénire szerencsére belelendültem, a végkifejletnél már nem is játszottam szoros meccset, 4:1, 4:0-s győzelmeim voltak.
– Újvidék…
– Veretlenül sikerült az ifi Top 12-n nyernem, nagyon jól ment a játék.
– Tiszaújváros…
– Jaj, az Ifjúsági Világfesztivál döntőjében kikaptam Erdélyitől. Pedig általában nem szoktak gondot jelenteni a védekező stílusú játékosok, de a jugoszláv játéka borzasztóan nem fekszik nekem.
– Chile…
– Ott lesz jövőre az első ifjúsági világbajnokság. Mivel idén módosították a korosztály korhatárát, elvileg ott lehetek. Hasznos volna összemérni, hogy az Európán kívüli ellenfelekhez képest hol tartok. Bár az az igazság, hogy akkor már a felnőtt mezőny felé is igyekszem majd kacsingatni.
– Kína…
– Úgy volt, hogy augusztus végén megyek egy európai tehetségeket felkaroló edzőtáborba, de sajnos nem lett belőle semmi. De helyette elutazunk Limába egy egyhetes edzőtáborba. De ugyanott ifi Pro Tour-verseny is lesz.
– Erről jut eszembe: Spanyolország…
– Második lettem a spanyolországi ifi Pro Tour-versenyen. Ha megnyerem, kijutok a decemberi svédországi döntőre, így viszont lemaradtam róla. Kicsit elidegeskedtem a döntőt, de jövőre már remélem másképp lesz.
– Nincs valamilyen bevált módszere, amivel meccs előtt elűzi az idegességet?
– Zenét hallgatok. Régen volt egy kabalám, egy liba, még tizennégy évesen is az asztal alá tettem, de kezdett kínossá válni, mert a többiek kiröhögtek. Pedig igazán helyes liba volt. Szerencsére nélküle is jönnek a győzelmek.
– A városneveknél maradva, hol töltötte a nyári pihenőjét?
– Anyuval Korfun nyaraltunk. Jó volt, de sajnos gyorsan véget ért. Röpke két hét volt a szabadság, aztán folytatódtak az edzések.
– Ha már itt tartunk, jut ideje a tanulásra, kikapcsolódásra?
– Az elmúlt évet félig magántanulóként sikerült 4.6-os átlaggal zárnom, a tanulással nincs gond. Szórakozni ritkábban van időm, habár szeretek bulizni. Azért havonta egyszer-kétszer eljutok oda is, emellett nagy mozirajongó vagyok, na és biliárdozni is imádok.
– A nyár után megkezdődött a felkészülés a következő évadra. Újabb városnévvel rukkolnék elő: Tata…
– Nagyon kemény edzőtáboron vagyok túl, délelőtt két óra edzés, plusz erősítés a konditeremben, délután még két-három óra. De nagyon hasznos volt, hiszen jövőre már a felnőttek mezőnyében is szeretnék produkálni.
– Miben kell még ehhez fejlődnie?
– Mostanában a tenyeres pörgetést gyakorlom a legtöbbet. Azt mondják, a fonák az erősségem, jó a szervám és az összpontosító-képességem. Persze ezeken is bőven akad javítanivaló.
– Milyen távlati céljai vannak?
– Szeretnék kijutni az athéni olimpiára, és a felnőtt világbajnokságra. Mindenki azt mondja, milyen nagy dolog, hogy ifiként sikeres vagyok. Én viszont azt szoktam mondani, hogy ez még csak a kezdet, nem szeretnék úgy járni, mint sok sikeres éremhalmozó ifi, aki felnőttként semmit sem ér el. Két-három év múlva a felnőttek élmezőnyébe akarok kerülni.