Vihar előtti csend Fehérvárott

Valami nem stimmel Székesfehérvárott. Még egyetlenegyszer sem nyert a Videoton, s nemcsak a csapat épül lassan, a stadion is. Pedig az előző idényben sokat tapsolt a lelkes Vidi-tábor, a kedvencek kisebb-nagyobb hullámvölgyeket leszámítva, remekül szerepeltek, s végül az ötödik helyen futottak be. Nincs megállás, feljebb és feljebb – erre gondoltak a drukkerek, s ugyanez fogalmazódott meg Várhidi Péter vezetőedző fejében is.A nyáron azonban nem jött új kedvenc a Videotonhoz. Elmaradtak a győzelmek, és mintha elveszett volna az összhang a vezetők, a szurkolók és a csapat között. Arról hallani, hogy Várhidi napjai is meg vannak számlálva, ha a csapat nem nyer a hét végén Békéscsabán.– Mi a baj a csapattal? Az elmúlt évadban még jöttek a jobbnál jobb eredmények, de a mostani szezonban eddig semmi sem sikerült. – Mellébeszélés lenne, ha a balszerencsét emlegetném, s erre fognám, hogy a Siófoktól meg az Újpesttől is az utolsó utáni pillanatban kaptunk gólt – mondta Várhidi. – Egészen másról van itt szó. Az a helyzet, hogy a nyáron nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem, szerettük volna. Túl sokáig tartott a bizonytalanság, ami kihatott az öltözői hangulatra és a játékosok lelkiállapotára is.– Miféle bizonytalanságra gondol? Elfogyott a pénz?– Hogy mennyi pénz van a Videotonnál, arról őszintén szólva fogalmam sincs. Azt viszont tudom, hogy a csapatot nem sikerült megerősíteni kellőképpen. Tavaly az ötödikek lettünk, s el kell ismernem, erőn felül teljesítettünk. Nem véletlenül mondtam újra és újra a vezetőknek, két-három poszton muszáj erősíteni, különben baj lesz. Sajnos az óhajom nem vált valóra, de meg nem mondom, miért nem. Soha senki nem indokolta meg, miért nem igazoltunk senkit, és miért kellett Pomper Tibornak szinte a rajt pillanatában visszatérnie közénk. – Ahogy hallgatom, egyre inkább az az érzésem, hogy nem felhőtlen a kapcsolata a klubvezetéssel.– Erről nem szeretnék beszélni. – Persze megértem, hiszen mégiscsak a főnökeiről van szó. Inkább én mondanám, amit tudok: szóval Viniczai Tibor ügyvezető igazgató a bajnoki rajt előtti szurkolói ankéton kijelentette, az edzőnek nem az a dolga, hogy új játékosokat szerződtessen, hanem az, hogy azokkal legyen sikeres, akik a rendelkezésére állnak. S mintha olyasmit is mondott volna, hogy vége a kedvencek átigazolásának, nem kell ide több budapesti futballista, jöjjenek a fehérváriak. Gondolom, tud erről. – Sok mindenről tudok, de nekem az a feladatom, hogy csapatot építsek. – Kérdés, meddig lesz erre ideje.– Nem tudom. A szerződésem kétezer-négy júniusáig köt a Videotonhoz. Ez nem kevés idő. Magam is érzem, hogy eredményt várnak a vezetők, ami egyrészt érthető, másrészt pedig nekik is látniuk kell, nem véletlenül kértem az új futballistákat és az erősítést. Felkészültem minderre, a hét végén Békéscsabára utazunk, s ha ott nem nyerünk… – Akkor kirúgják?– Fogalmam sincs, de az biztos, ha nem nyerünk, vihar lesz nálunk, nem is kicsi…– A kívülálló számára meglehetősen furcsa a helyzet a Videotonnál. Mert adva van egy futballszerető város, amelynek az önkormányzata több mint nyolcvanszázalékos tulajdonosa a klubnak, van egy viszonylag erős keret, lassan, de épül az új stadion, lelkesek a szurkolók, a csapatnak mégsem megy.– Ne felejtse el, hogy azok közül, akiket legutóbb tavaly megelőztünk, megerősödött az Újpest, a Győr és a Debrecen. Ezek a klubok sok pénzt költöttek erősítésre, mi meg semmit. – Igaz, hogy a Videoton csaknem a legkisebb költségvetéssel működő klub a bajnokságban?– Erre sem tudnék válaszolni. – Azt viszont csak meg tudja mondani, mit várnak a vezetők és a város öntől meg csapatától?– Legyünk újra az első hat között. Nem győzöm hangsúlyozni, ha az általam kért három új fiú itt lenne, reálisnak tartanám a célokat. Magam sem szeretem a középszerűséget, korábban azért szerződtem Fehérvárra, mert azt mondták, hogy minden feltétel adott lesz ahhoz, hogy a városnak újra dobogós helyezést elért csapata legyen. Ehhez képest most nem errefelé tartunk. – Milyen a kapcsolata a játékosokkal? Arról is olvasni, hogy rendszeresen fegyelmezni kell őket, például a roppant tehetséges Terjék Lajost.– Semmi gondom a játékosokkal. Ôk is hasonló bizonytalanságban voltak és talán vannak, mint én. Láttam rajtuk a felkészülés során, hogy nem tudják, jönnek-e új fiúk, megszerezzük-e Horváth Ferencet, erősebb lesz-e a csapat és a többi és a többi. Ami Terjék Lajost illeti, fiatalemberről van szó, aki olykor önfejű, de köztünk semmiféle ellentét nincs. – Szokta hallani, miket kiabálnak önnek a szurkolók?– Nem én. Ha hiszi, ha nem, nekem még a Vidi-szurkolók közül soha senki nem mondott semmi rosszat, pedig többen kijárnak az edzésekre is. Az a helyzet, a drukkereink pontosan tudják, milyen nehézségekkel küzdünk. Ôket sem lehet becsapni.