A királyi gárda négy koronája

A francia pedig ismét igazolta kivételes klasszisát: kapásból elvállalta a lövést, és ballal káprázatos gólt rúgott a jobb felső sarokba.”
Most már talán kijelenthetjük: a francia klasszis a 2002-es év legszebb gólját szerezte, kiérdemelte a döntő legjobbját megillető elismerést, most pedig megkapta az egész sorozat legjobbjának járó elismerést. A világbajnokságon sérülése miatt mindössze egy mérkőzésen, a dánok elleni utolsó csoportmeccsen pályára lépő Zizou-nak nem ez volt az egyetlen csodálatos gólja az előző BL-kiírásban: a Barcelona elleni elődöntő első felvonásában csodálatosan emelte Bonano hálójába a labdát.
A karrierje első BL-trófeáját begyűjtő Zidane egyébként meglehetősen veretes névsornak lett tagja: az 1998 óta kiosztott MVP-díjat (legértékesebb játékos) eddig Ronaldo (Internazionale), David Beckham (Manchester United), Fernando Redondo (akkor Real Madrid, most Milan) és Stefan Effenberg (akkor Bayern München, most Wolfsburg) vehette át.
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) szakemberekből álló technikai bizottsága (TSG) által odaítélt elismerésekből egyébként a Real Madrid négyet is átvehetett. A legjobb hátvéd a finálét eldöntő találatot előkészítő Roberto Carlos lett, aki szokásától eltérően nem volt túl termelékeny, mindössze egy góllal zárta az elitliga legutóbbi kiírását.

A csatárok között Raúl lett a legjobb, igaz, ő alighanem csapata eredményének is köszönheti az első helyét. A zseniális adottságokkal megáldott labdarúgó hat gólt lőtt (ebből egyet a glasgow-i döntőben), ami miatt többen úgy vélték, most elveszítheti a 2000 óta őrzött koronáját. Különösen Ruud van Nistelrooy lehetett volna veszélyes a trónjára, az első manchesteri évadját letöltő holland tíz góljával a BL mesterlövésze volt, emellett öt gólpasszt is elkönyvelhetett (klubtársával, Juan Sebastian Verónnal, valamint a Bayern Münchent erősítő Haszan Szalihamidzsiccsel holtversenyben ezt a kategóriát is megnyerte), természetesen ő végzett a nem hivatalos "kanadai táblázat” élén, nála többször, huszonhatszor senki sem lőtt kapura, a TSG-nél azonban mindez kevés volt az első helyhez.
A negyedik kitüntetett realos Vicente del Bosque vezetőedző volt, akinek a trénerek közül elsőként sikerült kétszer is ugyanazzal a csapattal megnyerni a Bajnokok Ligáját (itt most szigorúan csak a BL-t vettük figyelembe, a jogelőd BEK-et nem).
A fennmaradó trófeákat németek gyűjtötték be. A kapusok között már nem meglepetés Oliver Kahn diadala, a Bayern München egyese sorozatban negyedszer lett a BL legjobb egyese, jóllehet a mostani kiírásban nem védett csúcsformában. Annál inkább parádézott Michael Ballack, a döntőig menetelő Bayer Leverkusen középpályása (aki ma már a Bayern Münchent erősíti), aki méltán kapta meg az ezen a poszton játszó legjobb futballistának járó elismerést. Érdekesség, hogy az MVP-nek megválasztott Zidane-t nem jelölték a legjobb középpályások közé! A Fair Play-díjat Reiner Calmund, a Bayer Leverkusen általános menedzsere érdemelte ki.
A gálán egyúttal megnevezték azokat a labdarúgókat is, akik helyet kapnak a Bajnokok Ligája álomcsapatában. Az All Star-gárdába óriási meglepetésre a Milan delegálja a legtöbb képviselőt, a BL-t mindössze egyszer, 1994-ben megnyerő klub hat játékost ad a csapatba, miközben a serleget háromszor (1998, 2000, 2002) elhódító Real Madrid csak két futballistát tudott bejuttatni a legjobb tizenegy közé.